Nemrég volt az xkcd-n egy karikatúra, egy olyan fps (First Person Shooting) módról, ahol a lelőtt emberekről rövid üzenetek jelentek meg. Ilyenek, hogy “Egyszer épített egy faházat”, “Volt 110 olvasatlan levele, melyeket ma akart átnézni”, illetve “Ő volt az egyedüli, aki gondját viselte a bázison a növényeknek”. A poén nyilván az, hogy ez az üzemmód, azáltal, hogy emberi kontextusba hozza az ellenséget, lelkiismeretfurdalást gerjeszt.
De ugyanez működhetne az ellenkező irányban is. Gondold el, megy a film, ott van a főszereplő amorózó, vagy ott van a bombanő, ott van a legyőzhetetlen akcióhős – és a képernyő alján időnként keresztülfutna egy-egy csík: “Refluxbetegséggel küzd”, “Állandóan migrénje van” vagy éppen “Orrsövényferdülése miatt rendszeresen horkol”. Ezzel a kiegészítéssel rögtön emberközelibb lenne a szuperember, könnyebb lenne vele azonosulni.
Illetve hülye vagyok, már megcsinálták: a Shrek pont erről szólt.