Időtlenül

Miután túltettem magam az újrakötözés traumáján, kiültem a teraszra egy tégla méretű Rushdie könyvvel, és csak elmerültem benne. Pár óra, de talán egy örökkévalóság után felnéztem és minden különösebb érzelem nélkül konstatáltam, hogy fogalmam sincs, milyen nap van ma és egyáltalán hány óra van. Azért nem lepődtem meg, és azért nem is érdekelt különösebben, mert teljesen irreveláns volt: a nap gyönyörűen süt, kutyaugatás hallik, macskák bóklásznak a kertben, enyhe szellő táncoltatja a napernyőt és az összes növény a környéken vadul bimbózik, virágzik. Semmi értelme sem volt erre a környezetre ráhúzni olyasmit, amit az ember talált ki – mérendő azt az időt, melyet igazából nem is ismer.
Egyszerűen jó érzés volt csak úgy benne lenni.

13 thoughts on “Időtlenül

  1. Köszi.

    Múltkor Pratchett könyveket ajánlott valaki, ott is kértem konkrétumot, mivel igen bő a repertoár.
    Kaptam is, már csak neki kéne látni.

    Jó pihenést!

  2. @varanusz: ez nem angol szokás, hanem a régi germán (bocs) nyelvekben létező főnévi írásmód. Az angolból hivatalosan kikopott, de mégis szeretik.

  3. @UnA: köszi. A hazai közönség jó eséllyel az angolban találkozik vele, a krími gót irodalom eredeti nyelven történő olvasása nem túl népszerű a 18-49 év közötti korosztálynál :)

    @Józsi, de blogoszféra Schmittje, te :)

  4. Hmm, azt hiszem, ez egy teljesen új értelmezés. Én azért szoktam normát sérteni, mert vagy nem értek vele egyet, vagy mert szerintem van praktikusabb megoldás is. Tudtommal Skiccpali viszont azért, mert nem ismeri.
    Nem vagy te egy kicsit túl megbocsájtó?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *