Kormányváltás

Úgy döntöttünk, kormányt váltunk. Az egyébként eladósorba került kettes kajak kormánya tényleg meglehetősen lötyögött, meg nehézkesen is mozgott, lehet, hogy ez riasztotta el a korábbi reményteli vevőket. Ezzel párhuzamosan Nej Lila Villám kajakja is kapott egy kormányt, mert nyáron be lesz célozva a tenger, oda meg jó, ha van.

Ma délben mentünk le a kajakokért. Célszerűen terveztünk is egy négyórás túrát, hogy minden hiba előjöjjön.

Túlterveztünk.

A kereskedő udvarán, még szárazon, beállítgattunk mindent: pedálokat, kormányokat, üléspozíciót. Aztán vízreszálltunk. A kettes kajak kormánya szépen muzsikált (és tényleg sokkal, de sokkal jobb lett), a lila kajak kormánya viszont egyáltalán nem mozgott, hiába taposta Nej, mint hülye a csengőt.
Oké, 50 méterrel arrébb van a csónakház, ahol az én kajakom lakik, kikötöttünk. Elég snassz volt, ugye nekiindultunk nagy lendülettel egy félnapos túrának, aztán 2 perc múlva már kötöttünk is ki, bújtam is bele a kajakba berhelni. A napsütés miatt patakokban folyt rólam a víz (ugye, leégés ellen mackóalsó, hosszúujjú póló), a sok behajolgatás, bebújás miatt csomókban hullott előre a hajam, nézhettem ki valahogy. De legalább úgysincs a környéken ismerős – legyintettem.
Ekkor veregette meg a vállamat Fisher. Mint kiderült, meghívott vendégek voltak a csónakház mellett rendezett ökörsütésen. Hogy mi alapján ismert fel a kajakból kilogó testrészeimről, arról halvány elképzelésem sincs. Viszont találkozhattam a blogjának eddig az ismeretlenségben rejtőzködő szereplőivel. A nagyobbik gyerek tényleg nem hétköznapi figura, elkérte az evezőlapátot és amikor felhívtam a figyelmét, hogy hajó nélkül nem sokra megy vele, csak nagyvonalúan legyintett, hogy neki nincs szüksége ilyesmire, nagyon jól elvan a vízben egy evezőlapáttal is.

Végül kizargattuk az összes aprókölyköt a kajakból és Nej diszkrét sikkantgatásai mellett elindultunk. (A stégről beszállás még nem az erőssége.) A partról udvariasan integettek. De még ők sem gondolták, hogy Nej lábtámasza 50 méter múlva megint szétcsúszik, így visszafordultunk és megint kikötöttünk. Fisher ekkor már hozott magának egy sört, úgy nézte a műsort. Nejt kihúztam a sólyánál és újból indult a kajakba bebújós show. Vagy 30 perc izzadt szarakodás után megállapítottam, hogy nem Nej a hibás, hanem a konstrukció. A kormányt felcsuktuk, az ő kajakja megy vissza a szerelőhöz.

Ismét elindultunk. Egész lendületesen haladtunk az M0 hídig. (Csak jelzem, hogy egy egyenes szakaszon megnyomtuk a fiammal a tempót és eszméletlen száguldást produkáltunk. Kajakban még sohasem éltem át ilyen sebességet. Ha legközelebb lesz a közelben gps, istenbizony megmérem, mert nagyon kíváncsi lettem.)
Az M0 híd után megint jöttek az izgalmak. Valami közelben lakó unatkozó milliárdos éppen akkor próbálgatta a motoros yachtját. Mely próba abból állt, hogy szemből elviharzott mellettünk, majd megfordult, megint elment mellettünk, párszáz méter után visszafordult és kezdte előlről. Ezt olyan ötször-hatszor eljátszotta. Néha, lelassított, amikor mellénk ért, néha meg nem. Hogy Nej hogyan viselte hátul, nem tudom, mi Barnával halálosan élveztük. Olyan szép tengeri hullámokat nyomott nekünk, hogy ihaj.
Egyetlenegy gubanc volt, hogy nem bírtunk miatta jobban bemenni a víz közepe felé. Meg is történt a baj, egyszer csak azt hallottam, hogy mind a partról, mind mögülem óbégatnak. Azt történt, hogy kifogtak. Belénk akadt egy horgász damilja és a szerencsétlen hiába próbált minket fárasztani, erősek voltunk, mint a bivaly. Egyből fék, majd elkezdtem a damil mellett hátrafelé evezni. Sikerült is volna, csak éppen jött mögöttünk három darab négyes kenu, kettő észre is vette a szituációt, de a harmadik nem. Először megpróbált köztünk és a part között elmenni, de ugye ott feszült a damil. Gyorsan korrigált, de ekkor meg minket talált telibe. Kaptunk egy ütést, hallottam egy pattanást, jött egy bocs is, majd araszoltunk tovább hátrafelé. A horgász kiakasztotta a damilt, mehettünk tovább. Mehettünk volna. A pattanás ugyanis az volt, amikor a kormány egyik kötele kiakadt a vasból. Innentől nem volt kormányunk, márpedig ez a hajó kormány nélkül félkarú óriás. Nej mögénk osont és megállapította, hogy van egy kibogozhatatlan csomó, mely átbújt a lyukon.
Sóhaj. Visszaevickéltem a horgászhoz, megkérdeztem, van-e nála kés. Volt. Levágta a madzag utolsó egy centijét, de a feszítés miatt csak ki kellett szállnunk. A parton megszereltem mindent, elbúcsúztunk, hajrá. Ekkor már több órája úton voltunk, de még nem tettük meg azt a távot, melyet a hétköznapi edzéseim során 50 perc alatt szoktam.

Viszont innentől nem történt semmi érdekes sem. Illetve, de. Megint kezdett elmacskásodni a lábam. Ez mindenképpen rossz hírként ért, mivel a koncepciónk az volt, hogy a macskásodás a billegő kormány miatt van. Mérgemben le is léptem a kormányról, kinyújtóztattam a lábamat – és kipróbáltam a kajakot aktív kormányzás nélkül. Nem mondom, hogy nem kellett időnként korrigálnom, de ment. Ami az utóbbi 3 évben egyszer sem sikerült, most igen. 3-4 kilométert így tettünk meg, a zsibbadás, macskásodás elmúlt, a kajak tartotta az irányt. Én pedig levontam a konzekvenciákat. A csőhíd után kiszálltunk egy stégen, megint belebújtam a kajakba. Nyilván ekkor kötött ki a Pyrus társaság két tagja, leklkesen üdvözölni. Igen, róluk sem tudom, hogyan ismertek fel a kajakból kilógó testrészeim alapján. Beszélgettünk, elmentek. Barna napozott, Nej bóbiskolt. Vagy félórát hangoltam a kajakot, hogy eltaláljam azt a pontot, ahol a lábtámasz is jó, de tudok billentgetni is, és nincs annyira feltolva a lábam, mint eddig.
Végül abban maradtunk, hogy már annyi időt elcsesztünk, hogy nem megyünk fel az eredeti célig, visszafordulunk.

Így sikerült elkapnunk a vihart. Nagyjából a Molnár szigetnél jött és egészen az M0 hídig kitartott. Az ég beborult, a szél viharossá fokozódott, aztán nekiállt csapkodni az eső. Méltó koronázása volt a napnak. A péklapát evezővel próbáltam annyira laposan, csuklóból evezni, amennyire csak tudtam. Aztán vagy mi haladtunk gyorsan, vagy a szél fújta el a felhőket, nem tudom, de Dunaharasztinál már ismét sütött a nap. Kiszálláskor még Nej kapott egy szálkát az ujjába, nekem felszakadt egy korábbi seb a lábamon, de akkor már csak legyintettünk rá. Túra befejezve.

Őszintén szólva, most az egyszer állok a legközelebb ahhoz, hogy olyasmit mondjak, miszerint a mai kirándulás talán mégsem volt olyan jó.

Sárkányok az eke előtt

Mottó: Minden ember őrült, de a többség ügyesen titkolja.

Akik régi törzsolvasók, tudják, hogy van egy Weöres Sándor idézet, mely nagyon erősen dolgoztatja az agyamat. Az élet egyik kiemelkedő problémájának tartom azt, amit felvet.

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

Oké, fogadjuk el. Tényleg jól hangzik.
De mi is van azokkal a szörnyekkel? Nem tudom, mások milyen szörnyekkel, milyen démonokkal birkóznak, én elmondhatatlanul félelmetesekkel. Nem is akarom elmondani.
Hogyan lehetne ezeket az irtózatokat hasznos munkára fogni?

Hát, például írással. Ha szükségem van arra, hogy leírjam, hogyan érezhet egy darabolós gyilkos, miközben darabol, akkor megkérdezem az egyik démont, hogy ‘figyelj, te ezt hogyan csinálnád?’. Ha meg akarok írni egy álláspontot, mely kívül esik az elfogadhatságon, de tudom, hogy máshol, extrém körülmények között igenis előbújhat, megkérdezem a démont, hogy mondja már el, hogyan is van ez. És nem kell embert darabolnom, nem kell tényleg kipróbálnom, mekkora iszonyat az adott cselekvés, a démon készségesen felel. Dolgozik. Az eke szarva előtt. Segít nekem kiigazodnom abban a világban, mely messze, borzasztóan messze van a normális gondolkodástól. A démonok segítenek megérteni a világot. Az ugyanis bőven több annál, mint amit mi, normális gondolkodású emberek, kihasítunk belőle.

Győzni

Azért teljesen győzni sem fenékig tejfel. Évekig, évtizedekig harcolsz valakivel/valamivel – és egyszer csak győzöl. Gondolj bele, ott állsz győztesen, kiélvezed a pillanatot – és utána hogyan tovább? Céljaidnak egy része megsemmisült. Valami, ami jelentős része volt az életednek, most hirtelen eltűnt belőle. Kiüresedtél. Mit csinálsz a kardoddal? Hová teszed a gyűlöletedet?
Tulajdonképpen… ki is győzött ilyenkor?

Olvasgatok

Úgy tűnt számomra, hogy az emberben nagyon erősen működnek olyan mentális folyamatok, amelyek segítségével lényegében csaknem bármilyen körülmények között hozzáidomul a környezetéhez, beleszokik abba, megtanul együtt létezni és érzelmileg, valamint intellektuálisan is kooperálni azzal. Ez nyilvánvalóan rendkívül hasznos képesség a túlélés szempontjából, ugyanakkor nagyon könnyen vezethet olyan helyzetekhez is az életben, hogy valaki testileg, lelkileg és szellemileg beleragad olyan szituációkba, amelyekben egyáltalán nem is akart benne lenni. Mindezt ráadásul még nem is feltétlenül fogja menet közben észrevenni magáról. Ha ez így van, akkor viszont tisztán látni tulajdonképpen csak előre és utólag lehet. Menet közben nem látszanak a dolgok, akkor történnek, valaki pedig csak korlátozott mértékben lehet egyszerre szereplője és nézője is ugyanannak az eseménynek.
Mindez nagyon megragadt a fejemben, így aztán a későbbiek során mindig is nagyon komolyan vettem az első benyomásaimat vagy egy projekt kapcsán mondjuk az eredeti terveimet. Ezekhez, amennyire tudtam, mindvégig megpróbáltam ragaszkodni vagy legalábbis alapvető támpontként használni azokat az egész folyamatban. Valahogy tudni kell, hogy melyek a tiszta pillanatok egy dologban és fontos, hogy azok annak megfelelően is legyenek kezelve. Menet közben az ember ugyanis nagyon sok mindent fog érezni, nemritkán egymásnak éppen ellentmondó dolgokat, és olyankor nehéz megtalálni azt a fonalat, amely egy adott szituációban a tisztánlátáshoz vezet. Nem elég, gondoltam, hogy annyian játszanak az ember ellen a játékban, még arra is hajlama van, hogy abban végig önmaga ellen csaljon.
Olyan nekem szóló szerepeket akartam találni tehát, amelyek abba az irányba viszik majd az életemet, hogy azokhoz szellemileg, lelkileg és testileg fel kelljen nőnöm, mivel úgy éreztem, hogy az alulméretezett és rosszul megválasztott szerepek oda vezetnek, hogy az ember a hajlékony lelkével és intellektusával egyszerűen azokhoz idomul és idővel hozzájuk zsugorodik.

Menyhárt – Para-Kovács: Amerika Kiadó

 
(Kösz, Gábor.)
 

Törmelék

  • A társaság jó hangulatát nem a te vicces megjegyzéseid okozzák, hanem a többiek, akik hajlandóak nevetni rajta.

  • Rajzolni csak úgy lehet megtanulni, ha nem félünk elrontani még az egyébként igéretesen induló alkotásokat sem.

  • Mindenki addig – és csak addig – blogol, ameddig hajtja a belső kényszer. Pont.

Itt a tavasz

És a macska – mármint a lököttebb – két pofára legeli a füvet. Aztán bejön a lakásba és a legváltozatosabb helyeken hányja ki.
Hogyan lehetne elmagyarázni neki, hogy vagy hagyja abba, vagy növesszen négyrekeszű gyomrot?

No Sport

Amióta rászoktam arra, hogy esténként whiskyvel és szivarral kiülök a teraszra, azóta határozottan zavarnak a kert végében időnként elfutó sportemberek. Korábban azt hittem, hogy Churchill csak poénból válaszolta a hosszú élet titkát firtató kérdésre azt, hogy No Sport – de most már kezdem érezni, hogy lehetett mögötte mély meggyőződés is.

TCP/IP könyvek

Módszeresen söpröm ki a taszklistámat.

Az utóbbi egy év alatt két kiegészítés érkezett a TCP/IP Alapok című könyvhöz. Mivel mindkettőben volt hozzáadott érték, így nem az volt a kérdés, hogy belekerülnek-e, hanem az, hogy mikor.
Most.
Elismerem, nem lehet kapkodással vádolni, de csak most volt rá időm, hogy visszaássam magamat a könyvbe.

Ezzel a módosítással a TCP/IP Alapok I. könyv verziószáma 2.1-re növekedett. Letölteni innen, erről az oldalról lehet.

Szívesen mondanám, hogy a Microsoft oldaláról is, hiszen elméletileg nekik íródott, de a régi Technet oldalt már nem lehet elérni, mert automatikusan átirányít, az új Technetklub oldalon meg már nincs kint a könyv. Szóval marad az, hogy a legfrissebb változat mindig itt, a fenti linken lesz.

Beszűkül

Nyilván előfordul olyan, hogy egészséges ember agyában megbomlanak az idegpályák, szétcsúsznak a kapcsolódások és az illető megbolondul. Van ilyen, de szerencsére nem túl gyakran.
Sokkal gyakoribb a hétköznapokban, hogy nem történik szervi elváltozás, csak éppen az agy leengedi a függönyt. Ezt hívják beszűkült tudatállapotnak. Borzasztóan veszélyes. Az illető lehet bármilyen tisztafejű, értelmes ember, ha az agya az adott pillanatban – mely egész hosszú időtartam is lehet – csak annyit lát a világból, amennyit egy harckocsi vezetője a résnyi ablakon keresztül. Nem jutnak el hozzá a visszajelzések, nem érti, amit mondani akarnak neki, odabent – az egyébként jó képességű agya – üresen őröl. Mindannyian éltünk már át hasonlót: ilyen a végzetes szerelem, de ilyenek az öngyilkosság felé hajtó lelki bánatok is. A legkeményebb az egészben az, hogy mindenki tehetetlen: a beszűkülés jellegéből kifolyólag az illető nem veszi a jeleket, akármilyen erősen is küldik felé.
Egyetlen módon lehet védekezni ellene. Amikor az ember még egészséges, jelzéseket kell elhelyezni. (Igen, mint Zaphood Beeblerox.) Ismerni kell a jelenséget, tudni róla, felismerni, hogy amikor a környezetünk veszettül erőlködik, akkor – dacára annak, hogy úgy érezzük, minden rendben van – valószínűleg nem, sőt, valószínűleg éppen be vagyunk szűkülve. És ilyenkor erőszakosan nyitni kell. Nálam az vált be, hogy hasonló esetben csináltam valami egetverő marhaságot. Például leutaztam egy haverommal Pécsre, megkeresni a lakótelepen egy illegális jósnőt. Vagy csak úgy nekiindultam egyedül, autóstoppal az országnak. Szinte mindegy is, hogy mi, a lényeg, hogy változzon meg a környezet, a társaság, érjenek új hatások. Aztán egyszercsak kinyílik a rés és az ember nem is érti, hogyan gondolkozhatott úgy, ahogy korábban.

Ja, és a legfontosabb: legyen egyáltalán valamilyen társaság. Amelyik figyel ránk. Ha valaki visszavonultan él, nem fog kapni visszajelzést. Nem lesz kitől.

Hétköznapi balesetek

Van egy ember, akivel éveken keresztül bizalmas kapcsolatban éltél, majdhogynem a barátod volt. Aztán messzire kerültetek egymástól, nagyon ritkán találkoztok. Az illető közben eladta a lelkét, ügynök lett. Abból az agymosott fajtából, aki minden elé rendeli azt, hogy az árujából minél többet eladjon. Akivel rendesen beszélgetni sem lehet, mert valahogy mindig vagy a termékére, vagy annak gyártójára terelődik a szó. Szép lassan le is épül a kapcsolat.
Eltelik sok-sok év. Az illető egyszer csak rádtalál a neten és ír egy abszolút normális levelet. Nyoma sincs benne annak, ami miatt anno szomorú szívvel lehúztad az ismerőseid listájáról. Örülsz, persze. Első lendületből meg is írod neki, hogy jaj de jó, hogy újra lehet veled beszélni, kinőttél végre az agymosott korszakból.
És csak a hónapok óta tartó néma csend döbbent rá, hogy nem, erről szó sincs. Neked viszont, ha akaratlanul is, de sikerült őt annyira vérig sértened, hogy immár ő húzott le téged az ismerősei listájáról.

Odakint #2

Odakint

Az rss-en keresztül nyomulók valószínűleg nem vették észre az utóbbi idők apró(?) változásait.

  • Bal oldalt külön boxot kaptak a letölthető könyvek.
  • Mindegyik könyv külön oldalt is kapott. A központi oldal – az általános tudnivalókkal – megmaradt, de már direktben is el lehet érni az aloldalakat.
  • A blogválogatások egyelőre eltűntek, újra fogom tördelni a meglévőket és akkor visszajönnek.
  • Na de a legfontosabb: összeállt az Odakint #2!

Kábé féléve dolgozok rajta, elég sok szabadidőt beleölve. Szerencsére kísérletezgetnem már nem sokat kellett, a sablon – Odakint #1 – már megvolt. Apró módosítások történtek azért: a betűméret kisebb lett, a képek is profibban jelennek meg. A borító most tengert és kajakokat ábrázol, jelezve, hogy ebben a kötetben már a vizes kalandok tengenek túl. (De persze akadt bőven szárazföldi csavargás is az utóbbi két évben.)

Mielőtt még legyintenél, hogy ugyan már, hiszen olvastad mindegyiket a blogon – jelzem, hogy nem egyszerű kopipaszta történt. A blogra kirakott szövegek legtöbbször igen kócosak, hiszen rögtön a visszaérkezés után már mentek is ki. A könyvben viszont újraszerkesztett, válogatott szövegek vannak, elég sokszor átfogalmazva, letisztítva. Sőt, nyáron rámtört egy erős rajzolhatnék, így ebben a kötetben 28 olyan karikatúra is szerepel, mely sehol máshol nem. Arról nem is beszélve, mennyire más hangulata van az útikalandoknak így, egy kupacban, nem pedig egy blogfolyamba illesztve.

Letöltési linkeket nem itt adok meg, tessék elmenni a könyv oldalára. Remélem, jól fogtok szórakozni.

A gyáva nyúl fokhagymája

Tipikus ‘gyáva nyúl’ szituációba keveredtem. Pedig a szándék nemes volt… csak elkapkodtam.

Szoktam bóklászni a neten és elkeveredtem egy konyhai eszközöket forgalmazó oldalra. (Nem akarok róla beszélni.) Itt találtam egy igen figyelemreméltó kütyüt: Tagco Electric Garlic Roaster Express. Néztem, hümmögtem. Amikor azt írom, hogy szeretem a fokhagymát, akkor nem valami plátói szerelemről írok. Nálam a recept úgy szokott kezdődni, hogy végy egy fej fokhagymát. Fejenként. Márpedig ez az eszköz illeszkedett a mintához: három fej fokhagymát kell beletenni, egy kevés fűszeres olajat, majd 27 perc múlva kész is az olajjal átgrillezett fokhagyma. Ideális vacsora! – futott át az agyamon. Nézzük az árat: $28, ez szállítással együtt is olyan 10-12e forint, az egészségért nem pénz.

Kitérő: Ha arról van szó, hogy mely fontos mérőszámaim rosszak (triglicerid, koleszterin, vércukor), nem kell sokat gondolkoznom: mind. A fokhagyma pont az az étel, mellyel javítani lehet az értékeken.

Fogtam, megrendeltem. Két hét után meg is érkezett. Már szereltem össze, amikor a fiam rákérdezett, hogy ennek jó lesz-e a csatlakozója a mi konnektorunkhoz? Tényleg. Szerencsére van mindenféle konverterem, ilyen is. Sétáltam fel érte, amikor beugrott a következő buktató: vajon elketyeg-e 220V feszültséggel? Megnéztem az alján az adattáblát: nem. Csak a 110V-ot ismeri. Baj van.
Na, mindegy, nézzünk hozzá trafót. Kis túlzással tele vannak a boltok, párezer forintért már kapható. Azt mondja, újból adattábla, hány wattos is ez a kütyü… azannya. 600W. Ekkor már gúvadt rendesen a szemem. Nézd meg itt a legalsót: max terhelés 800W – csak éppen 20e forint, és elfoglalja a fél konyhát. Ha olcsóbb kell, lehet gyártatni is, de ebben a méretben már mindenképpen egy böszme nagy, ipari dögöt kapok, mely tényleg be sem fér a konyhába.

Mik a lehetőségeim?

  • Megyek egyenesen és nyomom a gázpedált: csináltatok jó pénzért egy ipari méretű trafót és elrekkentem valahová, vagy a teraszra, vagy a spájzba. Senki nem mondta, hogy nekem a konyhában kell fokhagymát grilleznem. Igaz, meg kell várnom, amíg Pakson beüzemelik az új blokkokat, de addig csak kibírom.
  • Félrerántom a kormányt: beismerem, hogy béna vagyok, beismerem, hogy gyáva nyúl vagyok. Ekkor leírom veszteségnek a 12e forintot.

Realista vagyok, a második mellett döntöttem. Némi kiegészítéssel. Amióta ezen a készüléken járt az agyam, elgondolkodtam, nem lehetne-e ezt a folyamatot wokban modellezni? Tehát például elkezdek vacsira összedobni valamit, mondjuk krumpli, hagyma, kolbász. Mi lenne, ha csak úgy mellészórnék, mindenféle felszeletelés, szétnyomás nélkül egy-két fej fokhagymát, gerezdig megpucolva? Mire megsül a krumpli, addigra grilleződik a fokhagyma is. A fűszerekkel is tudok játszani, hiszen ehhez a kajához sokminden illik: rozmaring, bazsalikom, de még a curry is.
Kipróbáltam, működik. Azóta többször is összedobtam, félóra alatt ez is megvan, és transzformátorház sem kell hozzá.

Ha egy étteremben olyan ételt láttok, hogy ‘gyáva nyúl fokhagymája’, akkor tudjátok, miről van szó.

Olvasgatok

A halála előtti utolsó interjúk egyikében Ranschburg Jenő így elemezte ezt a helyzetet: „Jung mondja a Nietzschéről írt tanulmányában: az ember azért hozta létre a valláserkölcsöt, hogy legyűrje ősi, állati ösztöneit. A modern demokráciában a média, az alkotmánybíróság és a többi független ellenőrző szervezet feladata ellensúlyozni a hatalom ’állati ösztöneit’.” Ma lépten-nyomon ezeknek az ösztönöknek az elszabadulását illetve deformálódását tapasztalhatjuk (párhuzamosan a jungi értelemben vett ellensúlyok kiiktatásával). Ez a hatalomgyakorlás, s az ebből fakadó gondolkodásmód, magatartásforma lassan átszövi a társadalmi felépítményt, beivódik a hatalmi-politikai apparátusok embereinek a tudatába.

Teljes cikk

Nem tudom, de nekem roppant gyanús a routerem

Ha már itt a rejtélyes dolgokról van szó. Írtam, hogy valami valahol nem klappol, mert csak otthonról, csak a Chrome böngészővel, csak a Google Office alkalmazásai gyakorlatilag használhatatlanok a sok fals timeout miatt. Aztán írtam, hogy hurrá, megjavult.

Azóta annyi történt, hogy egyszer fejreállt a routerem, kikapcsoltam, visszakapcsoltam – és azóta megint nem jó a Chrome. A router egy viszonylag jónevű Linksys BEFSX41, nyilván feltettem a legújabb firmware-t is (azóta kétnaponta lefagy), egyébként pedig semmi különös beállítás nincs rajta. (Se VPN, se publikálás, egyszerűen csak router.)

Bonyolult világban élünk.

Relevant Knowledge

Zárjuk le, ha már megvan a megoldás.

Itt volt az a rejtélyes erőforrás probléma. Tudod, amikor nem csinálsz semmit, aztán egyszer csak a desktopkezelő szolgáltatás azt mondja, hogy barátom, elfogyott a RAM, lekapcsolom az aero desktopot. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki – még a kifejezett kérésem ellenére is – megpróbálta megoldani a problémámat. Mivel már túl vagyok rajta, így azt kell mondjam, hogy mindenki – beleértve engem is – tévúton járt.

Tehát. Mint írtam is, a leginkább logikusnak egy memory leak tűnt, de mivel sorban cserélgettem a video drivereket, és gyk. semmi sem változott, kidobtam az elméletet. Kár volt.

Megjegyzem, ez sajnos tipikus windózos hozzáállás, mely olykor rám is jellemző. Hiába járok jó úton, ha az első próbák nem igazolják azt vissza, a többi út pedig tutira járhatatlan, akkor az MS mérnökök hajlamosak rálegyinteni, hogy biztos valami rejtett windows marhaság – és hagyják a fenébe.

Akkor előszöris mea culpa. Ugyanis nem igaz, hogy nem tudod letiltani az idegesítő üzeneteket. A magam részéről tényleg értetlenül állok a jelenség előtt, mert – netes szcéna ellenére – a Control Panel/Notification Area alatt nagyon finoman tudod befolyásolni azt, hogy mit engedélyezel az értesítő ikonoknak. Ehhez ugyan pont el kell kapnod, amikor feljön az ablak (mert egyébként a desktop manager nincs fent a listán), de ez se nagy kunszt, mert magán az üzeneten van egy shortcut a beállításokhoz. Fogod, letiltod. Kész. Többször nem nyaggat.

From Segédlet

Igaz, ekkor viszont azt veszed észre, hogy egyszer csak szó nélkül átvált a desktop nem aero témára. Persze, ez is kezelhető: service manager, Desktop Windows Manager Session Manager szolgáltatás újraindít. Sőt, ezt akár be is lehet ütemezni.
Barkácsmunka? Igen. De jobb ötletem nem volt.

A megoldásra véletlenül jöttem rá. Spyware. De egy nagyon fura fajta. Ez ugyanis nem rejtőzködött el, szépen látszott a Task Managerben. Mi több, a Control Panel/Programs ablakból simán hagyta is magát uninstallálni. Azaz teljesen úgy nézett ki, mint egy normális program. Az egyedüli trükkje az egy social engineering trükk volt. Olyan nevet választott, melyet az idióta Windows Marketing Átnevezőkommandó is adhatott volna: Relevant Knowledge. Mernél egy ilyen nevű, ránézésre rendszerkomponensnek tűnő valamit eltávolítani?
Nos, a Security Essential sem merte. Simán beengedte a gépre, valószínűleg nem is szerepel a spyware listájában.
Pedig az.
A következő csak spekuláció, ne vedd szentírásnak. Létezik a neten egy cég, Relevant Knowledge néven. Mit ád az ég, pont ilyesmivel foglalkoznak:

Your opinion is helping to shape the future of the Internet!

 
Két eset lehetséges:

  • A cég információgyűjtési elveibe simán belefér, hogy kéretlenül felpakolnak egy segédprogramot és figyelik az internetezési szokásaidat.
  • A hasonló nevű spyware írója szándékosan élt vissza egy jóindulatú cég nevével.

Nem az én tisztem eldönteni, melyik az igaz. Az viszont mindenképpen fura, hogy a program nem rejtőzködik, és nem is különösebben nehéz az eltávolítása.

Vissza a gépemhez. Amikor letiltottam a hibaüzeneteket, onnantól azt tapasztaltam, hogy egy idő után a relevantknowledge process rendszeresen kihalt. A gép rendesen működött tovább, én is csak vonogattam a vállam. Aztán az első alkalommal, amikor volt egy kis időm, megnéztem, mi is ez. Amint kiderült, hogy tkp egy besúgó, leszedtem – és onnantól megszűnt a desktopváltás is. Azaz nem elég, hogy ez egy spyware progi volt, de rosszul is írták meg. Elszivárgott rajta keresztül a memória, emiatt elfogyott a hely az aero desktopnak, így az kikapcsolt. Majd hamarosan még tovább fogyott a memória, ekkor pedig meghalt a program. Mindez pedig akkor is ment, amikor én, mint felhasználó, nem is csináltam semmit, nem is indítottam el semmit. Bezzeg a progi, annál inkább.