Méltóság és koncentráció

Az első kifejezés, melyet megtanultam Márai naplóiból, a dignitás volt. Vagy ahogy mi manapság használjuk, a méltóság. Hogy legyen tartásunk. Legyünk tisztában az értékeinkkel és legyünk büszkék is rá. Ne alacsonyodjunk le, ha megpróbálnak arra kényszeríteni. A körülmények nem számítanak: az ember megőrizheti a méltóságát a munkatáborban, megőrizheti a méltóságát akkor is, ha a feje felett vonul el az orosz front és 15 kiskatonát szállásolnak el a házába. Minden a belső tartáson és a pontos önértékelésen múlik.
Ezt nekem akkor tényleg meg kellett tanulnom, mert nagyon idegen volt tőlem. A kilencvenes években én mindenhez kiskutya mentalitással viszonyultam, csak vigyorogtam , csóváltam a farkam és igyekeztem jó benyomást kelteni. Úgy gondoltam, nem nagyon vannak értékeim, illetve amelyek vannak, azok sem lényegesek. Akkor meg miért hordjam fent az orromat?
Máraitól tanultam meg, hogy óriási különbség van az orrfennhordás és a méltóságérzet között. Az embernek lehet erős a méltóságérzete, ha van belső szabályrendszere és vannak elvei, melyeket be is tart, azaz van egy masszív integritása. Ha mindezek nincsenek, de ennek ellenére vagyunk nagyra magunkkal, na az az orrfennhordás.

A második kifejezéssel akkor sokat találkoztam, de megérteni csak manapság értettem meg: ez a fegyelmezetten, mondhatni életre-halálra olvasni. Vannak ugyanis könyvek, melyek teljes embert kívánnak. Olvasásuk közben nem lehet zenét hallgatni, ránézni időnként a postafiókunkra – de még csak elgondolkodni a holnapi napon, a következő vizsgán sem. Sőt, még olyan dolgokon is csak módjával lehet, melyek pont a könyv olvasása kapcsán jutnak eszünkbe. Ugyanis ha letesszük a könyvet és szabadon engedjük a gondolatainkat, azzal az olvasásnak vége. A képzeletünkből már nem ugyanabba a könyvbe megyünk vissza, amelyet otthagytunk. Ezzel pedig pont az író szándékát lőttük meg. Az író ugyanis figyelt a tempóra, a ritmusra, igyekezett úgy adagolni a szöveget, hogy bennünk a folyamatos olvasás által alakuljon ki a megfelelő hangulat mondanivalójának befogadásához. Ha ilyen könyvet olvasunk, akkor erővel kell kényszeríteni magunkat, hogy csak azt a könyvet olvassuk, ne engedjük még csak egy kicsit sem elkalandozni hagyni a figyelmünket.