Idill

Szombat, családi reggeli.

A macska természetesen pont ekkor készül neki kábelezni, nem messze az étkezőasztaltól.
– B+, macska – reagálta le Nej.
Barna hátranyúlt, majd hozzávágott valamit a macskához. Sértődötten nyávogva elszaladt. A macska.
– Mit dobtál hozzá? – kérdeztem, miközben kortyolgattam a kávémat.
– Egy negro cukrot.
– Az utolsó negrót? – csúszott fel a szemöldököm.
– De nem csomagoltam ki.
– Akkor jó.

Időjárás, az

Meg a levelibékák a meteorológusoknál.

Egész héten azzal volt tele a sajtó, hogy mekkora itéletidő lesz vasárnap. 15 fokos hőfokcsökkenés, orkán erősségű szél, hóvihar. Le is tettem arról, hogy vasárnap evezzünk egy közöset Nejjel, meghajtandó a lila csodát. Azaz leálltam a hétközbeni tanulással, mondván, hogy ráérek majd vasárnap, otthon, a jó melegben vizsgára készülni.

Aztán most itt ülök a nappaliban. A gyönyörű, sokablakos nappaliban. Az összes ablakon dől befele Isten napsugára, hétágra. Szélnek, hidegnek, hónak nyoma sincsen.
Tanulni viszont kell.