Do-while vagy repeat-until?

Nézegetve az internetes interaktív oldalakat (fórumok, kommentek), elég elkeserítő a helyzet. Még ha el is tekintünk azoktól, akik akár pénzért, akár elvhűségből, azon fáradoznak, hogy ne jöhessen létre értelmes kommunikáció, még akkor is főleg az alábbi mintát lehet a legtöbbször azonosítani. (De persze ez nem csak az online kommunikációra vonatkozik, minden további nélkül megfigyelhető nagyobb társaságban is.)

From Segédlet

Pedig alig kellene csak egy kicsit változtatni a folyamaton és a világ egy sokkal jobb hely lehetne.

From Segédlet

10 thoughts on “Do-while vagy repeat-until?

  1. Szerintem már az első folyamatábra is a valóságtól távol áll. Érvelés? Esetleg a legelején. Esetleg. Helyette vitatkozás (nem vita, vitatkozás), anyázás és trollkodás :S

  2. …itt jön a TROLL :)

    @Aloha: az a helyzet, hogy a troll esetében a vitatkozás, anyázás, stb. pontosan megfelel az érvelésnek, mivel ez nála a vitakultúra része. Tehát az ábra jó.

    @Joe: akkor menne még ésszerűbb a folyamat, ha a ‘Mindegy?’ esetén véget vetnél neki. Mert ha mindegy, akkor minek bármit is mondani?

    (a TROLL elcammog)

  3. @Aloha:

    Abba nem akartam belemenni, hogy mi van, ha valaki vita helyett személyeskedik. AZ egy másik történet. (Bár a valóságban meglehetősen gyakori, elismerem.)

  4. @UnA: Meggyőztél -> “Akkor jó” ;)
    @JoeP: Egy dolog azért még érdekelne. Trollok esetében hogyan szakadunk ki a végtelen ciklusból? Azt leszámítva, hogy jön a reggel és kővé válnak :)
    Visszaolvasva az első kommentemet kimaradt a legfontosabb, mégpedig az, hogy tetszik. Enélkül kifejezetten trollosra sikerült, bocs.

  5. A második egy idealisztikus eset, amiben mindenkinek végtelen energiája van érvelni, és végtelen energiája van arra is, hogy változtasson a véleményén, ha az ellenérvek az erősebbek. Ezért történik az első verzió inkább, mert a mindegy nem egy bináris állapotú pont, mindig az érvelésbe fektetett energiához képest mindegy vagy sem.

  6. @ex-arsen:
    Éppenhogy nem. A második esetben csak akkor állok le vitatkozni, ha fontosnak tartom elmondani az érveimet. Ehhez kell a kevesebb energia, hiszen sokszor elég csak legyinteni: eh, mindegy. (És ez nem feltétlenül a témát minősíti, sokkal inkább a partnert.)

  7. Jó, de hát valójában minden mindegy, mind meghalunk. :) Meg ha mindegy, attól nem lesz jobb hely a világ, akkor nincs vita, nincsenek kommentek, nincs tanulság, nincs semmi. Igaz, eldurvulás sem. Az érdekes az, amikor nem mindegy valamiért, és a második verzióban sokkal inkább benne van az eldurvulás veszélye, mert az csak végtelen energia feltételezésével garantálható, hogy előbb vagy utóbb egyetértés lesz.

    Amitől igazán jobb hely lenne a világ, ha a nincs egyetértés és nem mindegy vonal is ki tudna futni az akkor jó pontba, vagyis képesek lennénk fontos témákban is elfogadni egymás eltérő véleményét, ha az érvek már elfogytak.

  8. Ebben igazad van. A második esetben feltételeztem, hogy a vitapartnerek fel tudják mérni, mekkora a véleménykülönbségük. Túl nagy különbség esetében nincs is értelme elkezdeni, ellenkező esetben viszont kialakulhat konszenzus.
    Csakhogy ez a gyakorlatban nem így működik, sokan képtelenek erre az előzetes becslésre.
    Az ideális eset a két folyamatábra összefésülése lenne: legyen a folyamat előtt lehetőség a kiszállásra, de legyen egy konszenzusmentes kilépési lehetőség is az iteráció végén.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *