Kájli

Reggel hallgattam az autóban a rádiót. Kylie Minogue valami új száma ment és elkaptam belőle egy részletet, ahol az okos emberekről énekelt.
Ez a furcsa kombináció elgondolkodtatott: tényleg, milyen lehet a világ egy elmondhatatlanul kedves, bájos, de szellemiekben nem igazán bővelkedő lány szemével? És pillanatokon belül el is indult a film a fejemben.

A Férfi a nappaliban ült. Kylie a szekrénysornak támaszkodott. Zavarta a férfi mindent tudó vigyorgása.
– Hát, igen. Sajnos csak ennyi ésszel születtem. Dehát az ember annyiból főz, amennyi jutott neki – hajtogatta szórakozottan ujjai között az arany kiskanalat – Én már csak ilyen egyszerű lány vagyok, ilyen egyszerű élettel.
– Kylie, te nagyon hülye – vigyorgott továbbra is a Férfi – Te olyan imádnivaló, elragadóan bájos természetet kaptál a Teremtőtől, hogy a világ összes maharadzsája kezét-lábát töri, hogy minden értékét, beleértve a szívűket is, a lábaid elé borítsák.
Fülig érő mosoly terült el a lány arcán. Odasétált a fotelhez, a karfára ülve bújt hozzá a férfihoz.
– Azt szeretem benned, amilyen kifinomult módon tudsz bókolni. Mondd még egyszer, hogy nagyon hülye!
– Nagyon hülye.
– Imádlak.

5 thoughts on “Kájli

  1. Bennem is ez rémlett fel amikor utoljára hallottam róla. Állítólag – ahogy a rádió bemondta – azt a számot hallottam, amivel befutott anno. Szép dal, duóban egy mélyhangú valakivel. Szerintem nem a Kylie énekelte, mert nem találtam nyomát. (valami “show me the way…” ilyesmi)

    Aztán tovább kerestem, és kiderült, hogy játszott a Street Fighters című Jean Claude van Damme filmben. Nekem akkor a gyerekkorom volt amikor ezt játszották. Érdekes volt visszanézni, hogy ma mit jelent nekem egy ilyen Jean Claude van Damme film. A bicepszek leértékelődtek, a Kyile-k fel, és jóval keserűbb, és bizonytalanabb körülöttem a világ; lényegében a filmes eszközök foglalkoztattak miközben néztem.

  2. “…tényleg, milyen lehet a világ egy elmondhatatlanul kedves, bájos, de szellemiekben nem igazán bővelkedő lány szemével?”

    Érdekes felütés, de kicsit érzek benne valamiféle elitista hozzáállást. Én úgy tapasztaltam, hogy egy ‘szellemiekben bővelkedő’ ember sem boldogabb az életben. De ezt tudta már a költő is:

    “Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
    A könyvek által a világ elébb?”

  3. @UnA:

    Szomorú vagyok, mert ezek szerint pont a lényeget nem sikerült jól megfogalmaznom. Ez a kis írás arról akart szólni, hogy nem okosnak kell lenni, hanem összhangban kell lenni önmagunkkal és örülni, hogy olyanok vagyunk, amilyenek.

  4. @Binah:

    Szerintem te arra a duettre gondolsz, melyet Nick Cave-vel énekelt. (“Where the Wild Roses Grow”) De ekkor már befutott ember volt. Az első ütős slágere az “I should be so lucky” volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *