Márai naplói

Egyrészt Márai hihetetlen mennyiségű naplóbejegyzést írt. Ma azt mondanánk, hogy egy megveszekedett és hithű blogger volt. De ami később ezekkel a bejegyzésekkel történt, az nagyjából a könyvkiadás km… mondjuk úgy, hogy fekete lapja.

Amikor írta, akkor jelentek meg belőle részletek. Újságokban, válogatásokban. Írta is, hogy tök furcsa naplóírás közben érezni, hogy már nem magának írja a személyes bejegyzéseket, hanem ezeket a külvilág is olvassa. (Tipikus bloggerbetegség.)

Aztán elhagyta az országot. Nálunk a kilencvenes években kezdték kiadni a naplókat. Nagyon ravaszul még csak véletlenül sem jelezték, hogy ez egy válogatás, nem pedig az összes. Szépen meg is vásárolgattam, mind a hat kötetet. Ott volt az összes, 1943-tól egészen az 1989-ben bekövetkezett haláláig.
A kilencvenes évek felé megjelent egy furcsa sorozat. A kanadai Vörösvári kiadótól elindultak szép vaskos könyvek, “Ami a Naplókból Kimaradt” címmel. Itt már azért felkapta a művelt olvasó a fejét. Hogy miért? Például a Magyarországon kiadott példányban 1945-ről volt kábé hat(!) oldal. A Kanadában kiadott változatban 1945-ről külön könyv volt. Jól meghúzták az anyagot nálunk, szó se róla.

Sóhaj. Ezt a sorozatot is megvettem. Újabb hat kötet, 1945-től 1955-ig. De itt legalább az 1945 már egy vaskos kötet. A könyvespolcon egy külön sorban már csak Márai naplók voltak. Mondjuk olvasni borzasztó kényelmetlen volt, mert naplókat napi bontásban két könyvből összeolvasni nem könnyű mutatvány. Mondhatni szar.

És ekkor megjelent magyarul egy újabb Márai naplósorozat, immár Teljes Napló címmel. Eleinte vadul ignoráltam, mondván, hogy már így is túl sok pénzt fektettem ezekbe a kötetekbe, most csak azért, hogy egyben is meglegyen az anyag, nem vesszük meg újra.

(Antikvárium? Várjál, előtte kikacagom magam. A múltkor egy teljesen újszerű, keménykötésű Vonnegut Ötös Számú Vágóhídért akartak adni 300 forintot az összes kiskörúti antikváriumban. A kukábavágástól az mentette meg, hogy az utolsó helyen gálánsan bevették 800-ért.)

Szóval igyekeztem nem foglalkozni vele, amikor egyszer – mostanában – elkezdtem újraolvasni és döbbenten vettem észre, hogy a kanadai kiadás nem úgy állt össze, hogy ami a magyarból kimaradt, hanem úgy, hogy valamikor ők már kiadtak egy válogatást, és ez a kötet az akkori válogatásukból kimaradt részeket tartalmazza. (Akkor ezeket azért nem rakták bele, mert túl személyeskedőknek érezték a bejegyzéseket.) Azaz volt két sorozat a naplókból, mind a kettő válogatás – és a kettő együtt sem adta ki a teljeset.

Vehettem meg az új sorozatot is. Itt már ahány év, durván annyi kötet. 1943-tól kezdte írni, 1989-ig írta, a könyvek darabját meg 4500 körül adják. A szorzást rád bízom. Amikor döntöttem, még csak klienc kötet jött ki, azaz így csak 40000 forintot kell elvonnom az éhező családtagoktól. Gondoltam, szép lassan elkezdem. Kiváncsiságból pont az 1945-össel, mert azon jól le lehet mérni, mi mennyi.
Hát, jól. Sikerült belenyúlnom a legzűrösebb darabba. A könyvesboltokban ugyanis csak ezt az egyet lehet kapni: Teljes Napló 1945 II. Mi a fene az a római szám? Két kötetben adták volna ki? Sem az 1943/44, sem az 1946 címében nincs semmilyen jelölés. Leemeltem a könyvesboltban a polcról és az oldalak footerében is ott van, hogy második kötet. Hjaj. Kérdeztem az eladót, hogy van-e I-es kötet. Nem tudta. Még a gépből sem. Elmagyaráztam neki a helyzetet, megköszönte, hogy felhívtam rá a figyelmet. Aztán ennyiben maradtunk. Kábé két hétig kapacitáltam magamat, végül megvettem. Otthon leültem a nagy étkezőasztalhoz, körbevettem magamat 1945-ös Márai naplókkal és összepontoztam a bejegyzéseket. Kiderült, hogy a római II-es ellenére az 1945-ös év csak egy kötet. A bejegyzések 5%-a volt a magyar kiadásban, 90%-a kanadaiban, a hiányzó 5% meg – a többivel együtt – ebben a mostani Teljes kiadásban. Hogy mi volt ez a hülyéskedés a címben a II-es jelöléssel? Nem tudom. Valaki azt hitte talán, hogy ott fogják jelölni, hanyadik kötet lesz a sorozatban, csak éppen a többi évnél már felhagytak vele.

Szóval, most így. Szép lassan, 1 példány / hó sebességgel haladva egyszer csak utól fogom érni a kiadót. Hacsak időközben nem lesz valamelyik évből hiánycikk.

13 Comments

  1. “Antikvárium? Várjál, előtte kikacagom magam. … A kukábavágástól az mentette meg, hogy az utolsó helyen gálánsan bevették 800-ért”

    Nem értelek, hogy téged miért zavart volna, ha valaki megkapja olcsóbban ezt a könyvet. Szerintem akkor is megéri odaadni, ha más ezt (akár) ingyen megkaphatja.

  2. Bocs egy elgépeleés: 1989-ben halt meg Márai, nem 1898-ban

  3. elgépelés. Mindenki hibázik. :-)

  4. A bejegyzés hatására átolvastam a róla szólól wikipedia cikket és van benne egy mondat ami engem nagyon hátba vágott:

    “Márai után három lányunoka maradt: Lisa, Sarah és Jennifer Márai, akik az Egyesült Államokban élnek. Mivel unokáit nem tanították meg magyarul, soha nem tudták megérteni nagyapjuk életművét”

  5. @UnA:
    A kuka, az tipikus indulati reakció volt a részemről. Egyébként pedig a vásárló attól nem kapja meg olcsóbban a könyvet, mert nekem bagót sem fizet az antikvárium. Menj be egyszer, nézzél szét: a könyvek közel mai új áron kaphatók.

    Sztori: Amikor költöztünk, kábé 400 könyvet selejteztem ki, hat számítógépes doboznyit. Gondoltam, beadom antikváriumba, talán kapok érte olyan 10e forintot. Az első helyen kiválogattak vagy 10 könyvet, kaptam értük 2000 forintot, a többit meg visszadobták. Egy csomó próbálkozás után sikerült végül egy eldugott józsefvárosi antikváriumban _ingyen_ otthagynom a többit.

  6. @dooma:
    Köszi, javítva.

  7. @Takoca:

    Ez szomorú, de reális. A kivándorlók gyerekeinél tipikus probléma, hogy ők már a befogadó országhoz illeszkednek és ha a szülő nem végtelenül agilis, akkor nem tanulják meg a szülő “második” nyelvét. (Azért egyes szám, mert Márai esetében úgy tudom csak a fogadott fia, János volt magyar.)

  8. Joe: Lehet, hogy én szoktam rossz antikváriumba járni, de itt mindenféle áron vannak könyvek – természetesen új árban is, a kereslettől függően. Ezen kívül átveszik az összes könyvet…

  9. Igen sajnos, nálunk is van erre példa a családban.

  10. @UnA:

    Címet kérek. Segítségképpen: már végigpróbáltam a Múzeum körutat, voltam egy Andrássy útiban is, mindenhonnan elhajtottak a könyvekkel. (Volt egy a körúton, ahol meg se nézték, mi van nálam, kategórikusan küldtek el.) Az a bizonyos józsefvárosi a Népszínház utcában volt, de ott is csak ingyen vették be a könyveket.

  11. @UnA:

    Tudtam, hogy valahol benne van a huncutság. :)

  12. Tetszik a történeted. Én még csak most csatlakoztam a Márai-kedvelőkhöz, így találtam erre az oldalra. Mostanában láttam a 2007-es Márairól szóló filmet is.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading