Alapvetően nem mennek rosszul a dolgok az országban. Keserűnek keserű a pirula, de talán már a gyógyulás irányába haladunk.

Elmagyarázom.

A Gyurcsány érában már lehetett sejteni, hogy nem ez a gödör alja. Nagyon rosszul kormányoztak és bőven megérdemelték a bukást. De ez még nem a betegség végét jelentette. Ekkor az emberek nagy része ugyanis megváltóként hitt a másik félben. És ez hiba, nem is kicsit. A politikában ugyanis nem hinni kell, legalábbis nem úgy, mint egy vallásban. Ahhoz, hogy ez az ország rálépjen a gyógyulás felé vezető útra, még a másik félnek is bele kell szaladnia egy hatalmas pofonba, még buknia kell egy nagyot. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az emberek kiábránduljanak a messianizmusból. Ne egy magát istenítő politikustól, ne az államtól várják azt, hogy minden gondjukat megoldja helyettük, hanem ébredjenek már fel és döbbenjenek rá, hogy rajtuk áll, milyen lesz az élet az országban.

Tényleg csak az a kérdés, hogy ha megkapjuk ezt a pofont, akkor fel tudunk-e még állni a földről?