Month: January 2011

Kajakosruha. Nem kis dilemma, különösen, ha az emberfia nem egy konfekcióbarát típus. A fene tudja, mi van velem, vagy a magasságom nem stimmel, vagy derékban vagyok erős… de ha egy sportruhában nadrág is játszik, akkor az vagy nem jön fel rám, vagy feljön, de a nyakamig.
Persze ez merőben elméleti probléma, mivel kajakosruhát nem igazán lehet kapni az országban. Elszórva van néhány cucc Budaőrsön (Decathlon, vagy Mountex), de azok is csak átlagos méretű emberekre. A kicsi kereskedők meg nem tartanak készletet, ha kell valami, akkor megrendelik. De azt meg én is tudok.

Nem tudom, vásároltál-e borzalmasan drága ruhát az interneten keresztül magadnak úgy, hogy az eladó a világ másik végén van, a méreteid meg nem szabványosak?

Jó móka. A méretek ugyanis abszolút nem egyeznek meg. Az egyik gyártónál még az XXXXXL sem jönne fel (nem viccelek, tényleg ennyi X kellene a táblázatuk szerint, persze ilyet már nem forgalmaznak), és még a megbízhatóbb angol/amerikai webshopokban sem ugyanazt jelentik az XL/XXL jelölések. De legalább van mögöttük mérettáblázat. Mert az – egyébként nagyon jó minőséget előállító – német gyártónál nincs, ezért is esik ki helyből. (Egy – átlagos termetű – ismerősöm oldja meg úgy a problémát, hogy összegyűjti a pénzt, majd kiszalad Münchenbe és ott vásárol. Én viszont tartok ettől, mert ha pont nincs valami a méretemben, hiába mondja az eladó, hogy ugorjak be egy hét múlva, nem lesz őszinte a mosolyom.)

Tehát úgy indult, hogy alaposan lemértem magamat. Magasság, mellkas, derék, csípő, láb belső hossz. Mindezt – a cipőmérettel egyetemben – felvittem egy excel táblába, a metrikus érték mellé persze odaraktam az angolszász megfelelőt is. Ezzel már el lehetett kezdeni nézelődni.

A nadrágtól eltekintve nagyjából mindent össze is szedtem. Persze itt is voltak problémák. Egy amerikai gyártó webüzletében jól megpakoltam a kosaramat, majd a kicsekkoláskor mondták, hogy a tengerentúlra egyéni postaköltséget számolnak, írjak nekik. Írtam. Visszaírták, hogy a kosárba rakott áru fele most éppen nincs raktáron, majd január végén esetleg. Aztán január végén jött a levél, hogy kosár rendben, a fuvardíj 100$, küldjék-e? Tekintve, hogy a teljes kosár éppencsak több volt 200$-nál, jó nagyot nyeltem, aztán megköszöntem a lehetőséget, de nem éltem vele.

Akkor a nadrág. A legfrusztrálóbb tétel. Durván drágát nem lett volna nehéz venni, de nekem nem 100%-osan vízzáró kell, nem búvárkodni akarok. Bőven jó, ha addig kitart, amig vagy ki nem evicklek a vízből, vagy vissza nem mászok a kajakba. Ez egy jóval olcsóbb kategória… de még ezen belül is óriási szórások vannak. Az amcsi nadrág 90$ lett volna, de láttam ezt a kategóriát az Egyesült Királyságban 145 fontért is. A német változat 140 euró volt, ennyiért mondjuk már nálunk is lehet kapni egy másik fajtát. De azért ez már elég durva ár, a magam részéről nem úgy terveztem, hogy a nadrág lesz a legdrágább darab a felszerelésben.
Végül rámmosolygott a szerencse, találtam egy jónevű gyártót, volt olyan nadrág, amilyet szerettem volna, a mérettáblázat alapján derékban jó, igaz, hosszú, de felgyűrhető. Árban 85Ł, ami sóhajtva ugyan, de még belefér. Az egyedüli gond, hogy a gyártó oldalán nincs webshop, azt mondja, keressek dealert. Kerestem. Nálunk nincs. A közeli országokban akad ugyan, de a weblap alapján mindegyik kicsi lyuk, dehogy van webshopjuk. Oké, akkor menjünk a gyártó országába. Londonban négy üzlet, ebből kettőnél van webshop, de a nadrágom egyiknél sem kapható.
Szerencsére beugrott, hogy egy ismerős rendszeresen jár Cornwallba, mert ott van az igazi kajakos élet Angliában. Oké, nézzünk el a neten. És ott is van: az egyik márkakereskedésnek van webshopja, van az általam kinézett naci, az én méretemben, és ráadásul még akcióban is, 70Ł. Ilyen tényleg nincs.
Tényleg, mert kicsekkoláskor nem lehet szállítási célként Magyarországot választani. Levél ment. Nemelehetnee.

Levél vissza. Igen lehet. Megadja a számlaszámát. A fuvardíj 25Ł. (Csesszék meg, nem kevés. De az akció miatt még belefér, mert egyébként 10Ł körül szokott lenni Angliából.)
Pontosító levél tőlem. Tehát átutalom a zsét a számlájára és küldi nekem a pontosan megnevezett nadrágot?
Igen.
Már kezdtem is az utalást.

Sztori a sztoriban. Citibank, a drága.
Beléptem a webbankba Chrome-ból. Venném fel a kedvezményezettet az utalhatók listájára, amikor lefagy a böngésző. Nagy fehér ablak. Hmm. Ez még nem nagy gáz, ablak bezár. Legyünk jó fiúk, Internet Explorer. Rögzítettem a kedvezményezettet, aktiváltam, mehetett a zsé. Kitöltöttem mindent, leokéztam, kért egy megerősítést, arra is ráböktem – majd kivágott a webbank alkalmazásból. Ott meredtem a képernyőre – és fogalmam sem volt róla, hogy most elment-e a pénz. Telefon. Igaz, hogy ez már péntek éjjel 11-kor történt, de voltam annyira dühös, hogy ne zavarjon.

Sztori a sztori a sztoriban. Teniszütőt kötnék csomóra annak a rendszertervezőnek a nyakán, aki a Citibank IVR menüjében a kártyaszám-beolvasó algoritmust kitalálta. Be kell gépelned 16 számot. De a program nem akkor tekinti végesnek az adatbevitelt, ha kapott 16 számot – nem, hanem akkor, ha 1 másodpercig nem kap újabb számot. Ha ez csak négy szám mondjuk, akkor is kivág, hogy érvénytelen számot adtál meg. Hadd ne elemezzem szénné, mekkora f@szság ez. Ráadásul a bevitel a törlést sem kezeli, tehát értelme sincs az egésznek.

Harmadik hívásra sikerült belépnem a kártyaszámommal. (Mert addigra megtanultam fejből, így tudtam folyamatosan gépelni.) Zene: a kezelőre sajnos két percnél tovább kell várni. Sajnos? Neki sajnos. Mert amit ilyen bevezető után, ilyen állapotban tőlem kap, nem fogja kitenni az ablakba. Végül felvette egy pacák. Remek. Nem kell illedelmeskedni. Na, itt lehordtam minden szarnak a webappjukat. A szerencsétlen próbált magyarázkodni, de nem hagytam magam. Végül letette a nagyesküt, hogy nem lát tőlem indított tranzakciót Angliába.
Oké. Újból beléptem és most már simán is ment minden. Az utalást a következő munkanapon, hétfőn indítják.

Ment a levél vissza az üzletbe, belemásolva az átutalás adatai.
Levél vissza. Jaj, már átutaltam a pénzt? De hiszen ebből a nadrágból nincs is ebben a méretben raktáron nála. Most mi legyen? Legközelebb márciusban kap árut. Döntsem el, hogy vagy kivárom, vagy visszavonom az utalást.

Szombaton felhívtam a Citibankot. Erősen bíztam benne, hogy nem az a pacák lesz, akivel éjjel kiabáltam. Nem az volt. Kulturáltan töröltettem a megbízást.
Levél vissza a boltba. Utalás leállítva, szóljon, amikor lesz ilyen nacija.
Válaszlevél. Oké, szól. De jelzi, hogy az akció csak januárban él, tehát márciusban már nem tudja ezen az áron adni. Ellenben ha most fizetek, akkor még igen.
Sóhaj. Igen, Citibank webbank. Csak reménykedek, hogy nem trekkeli senki a hétvégi ámokfutásomat, mert akkor ezen fog röhögni egy hétig a service desk a bankban.

És ennyi. Most már nincs más dolgom, csak várni két hónapot.

Azért belegondolok, hogy van olyan hely a világon, ahol ez csak annyi, hogy az ember bemegy a boltba, felpróbál 2-3 nadrágot és megveszi az egyiket… nem is tudják, milyen kalandokból maradnak ki.

ps1.
Aztán persze lehet izgulni, hogy ne egy evezőskedvű postás kezén menjen át a csomag.

ps2.
És megint kiégett a borhűtő égője.