“Tudod jól, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt,amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”
Kérdés:
Ha észreveszed valakinél, hogy adott szituációban a valóság helyett egy magában felépített fantommal küzd, segíthetsz-e rajta úgy, hogy te is felépítesz egy fantomot – konkrétan arról, hogy a másik miért nem a valósággal néz szembe – majd azzal küzdesz meg?
Válasz:
Persze. Ezt hívják pszichológiának. De ha nem vagy jártas benne, akkor sokkal célszerűbb, ha egyszerűen megkérdezed az illetőt, hogy hát veled meg mi a bánat van… és ezt egész addig teszed, amíg őszinte választ nem kapsz.
2011. January 13. Thursday at 10:29
oke ertjuk.
szoval veled meg mi a bánat van ? :D)
2011. January 13. Thursday at 10:40
@hokuszpok: Velem semmi különös. Beszélgettem valakivel és közben jutott eszembe, hogy hasonló szituációkban érdemes-e kerülő utakon járni, ha van esély az egyenes útra is. (Erre válasz az, hogy egy pszichológusnak, aki jártas a kerülő utakon, igen – egy átlagembernek, aki kevésbbé, jobb az egyenes. Valószínűleg hatékonyabb és jóval kisebb a károkozási lehetőség is.)
2011. January 13. Thursday at 11:33
Te próbáltad már? és működött?
Mert tapasztalataim szerint ilyen kor az illető azt a választ adja,hogy vele semmi , ellenben veled mi a bánat van?
A fantomnak (tévképzetnek) pont az a lényege ,hogy azt hiszi valósnak és ahhoz fog ragaszkodni ,akárhányszor is kérdezed.
2011. January 13. Thursday at 12:21
@Hvala: Fontos a bizalom. Ha egy olyan ember, akit tisztelsz és biztos vagy benne, hogy nem akar neked rosszat, állandóan abajgat egy dolgot illetően, lehet, hogy elgondolkozol, hogy nem a másik buggyant meg, hanem te tértél el a valóságtól.
(Egyébként igen, volt már, amikor a kitartás működött. De ilyenkor mindig el is kellett mondani, miért került elő újból a kérdés.)
Ha meg egy átlagos ismerősről van szó, ott gyakorlatilag mindegy, egyik módszerhez sincs se időd, se lehetőséged.
2011. January 13. Thursday at 12:36
Szerintem a gond akkor van, amikor végre kihegedülöd belőle, hogy mi a bánat van.
Akkor, mivel épp te vagy ott kéznél te kapod mindazt ami egy szakemberre tartozna (pszi*) és tőled várja, hogy kapásból megoldást is adjál.
Ami persze az esetek többségében csak arra jó, hogy ellentmondjon és megmagyarázza, miért nem ok amit mondasz.
Nagy felelősség beszállni egy ilyen menetbe.
2011. January 13. Thursday at 12:44
Ha túl közeli az illető,vagy ha a fantom éppen te magad vagy a számára,hát akkor bizony nehéz dió mindkét fél számára.
Úgy hiszem te is valaki-valami konkrét szitura gondoltál meg én is,és a kettő nincs túl közel egymáshoz.Mégha mindkettőre rá is húzható a fenti gondolatsorod.
Ez most jó példa arra ,hogy egy mondat (főleg leírt formában ,hiszen akkor nemigen árnyalja semmi egyéb ) mennyire más jelentéssel bír egy-egy ember számára.
2011. January 13. Thursday at 12:45
@Höbörgö:
1. Nagyon sokszor már a valódi probléma elmondása is rengeteget jelent.
2. A legtöbb esetben maximum tanácsot tudsz adni, nem megoldást, mert nem rajtad múlik.
3. Az ellentmondásosdi az játszma. Ha ide juttok, akkor még nem kaptál igazi választ.
4. Persze, hogy nagy felelősség. Nem is szoktak az emberek bárkivel belemenni ilyesmibe.
2011. January 13. Thursday at 12:47
Nagyon sokszor a legnagyobb feladat a valódi probléma megtalálása!
2011. January 13. Thursday at 12:49
@Hvala: Ilyenkor szokott az egész egy felszabadító veszekedésbe futni. :)
Egyébként konkrét szitura gondoltam, de nem egyre. Mostanában valahogy volt néhány.
2011. January 13. Thursday at 13:58
figyelmeztetlek, hogy addig fogom kerdezgetni, amig oszinte valaszt nem kapok :-D)
2011. January 13. Thursday at 14:05
@hokuszpok: Megkaptad. :-D
Semmi olyan bánatom sincs, amelyben érintett lennél.
2011. January 15. Saturday at 18:39
Mindenkinek vannak olyan területei, ahol az érzelmei vagy a gyerekkori vagy egyéb lelki sérülései miatt nem lát tisztán. És mivel egy másik embernek ezek máshol vannak, ezért ő ezeket tisztán látja. Éppen ezért hatalmas segítség, ha egyenesen rákérdezel, hogy mi van, ezt miért csináltad? Persze akkor rögtön a legritkább esetben érti meg a másik, hogy miért kérdezed ezt, de ha kitartó vagy és a másik fél bízik benned, idővel el fog gondolkozni azon, amit te mondtál neki.
Én kevés olyan embert ismerek, aki őszintén meg meri kérdezni tőlem, hogy ennek most mi értelme volt, vagy el meri mondani, amit a hülyeségeimről gondol. Éppen ezért az a pár eset, amikor mégis megtörtént, nagyon emlékezetes.
Szerintem nagyságrendekkel jobbat tesz a hozzá közelállókkal, aki ki mer állni, mer egyenesen kérdezni vagy véleményt nyilvánítani, és vállalja a veszekedés, a sértődés kockázatát.
2011. January 18. Tuesday at 11:10
Mire utal bejegyzésed címe: “Sündisznó és a kapa”? Nem jöttem rá.:(
2011. January 18. Tuesday at 11:12
Az a bizonyos vicc a sündisznó kapájával. Bár bizonyos helyeken fűnyíróval ismerik.
2011. January 19. Wednesday at 09:03
Erre: “Kellesz nekem mint vak sündisznónak a drótkefe.”?
2011. January 19. Wednesday at 09:36
Nem. Egész konkrétan a “baszd meg sündisznó a kapádat” végűre.