Már nem is érdemes

Mert ordít.

Még valamikor október közepén írtam egy közepesen hosszú szösszenetet a bérkommentelés jelenségéről, annak különös veszélyeiről. Aztán nem raktam ki, mert éreztem, hogy még nem kiforrott teljesen az írás. Gondoltam, várok vele, hadd ülepedjen, aztán majd később újra nekifutok.

Már nem érdemes. Október óta rengeteg minden történt és már nincs értelme foglalkozni a témával. Bérkommentelés van, nem is kell külön bizonygatni. Épp elég szétnézni a blogokon, a kommentelhető újságcikkeken, a fórumokon, hogy lássuk, mi is folyik a neten. Kitűnő példa volt az egyik oldal tevékenységére a karácsony előtti szituáció, amikor Magyarország soha nem látott kritikai támadást kapott külföldról, jórészt a konzervatív médiából. Válaszként akkora összehangolt droidhullám öntötte el a netet, melyet még szintén soha sem láttunk. Ugyanaz a 30-40 nick nyomta folyamatosan, leállíthatatlanul ugyanazt a süket dumát minden helyen, ahol hozzá lehetett szólni. Mind-mind megannyi csápja a szervezett dezinformációnak.

Amiért pedig végképp értelmét vesztette a korábbi írás: eredetileg arra futott volna ki, miszerint a legnagyobb veszély az, hogy minimális mennyiségű ember képes a neten óriási tömegnek mutatni magát, mellyel igenis képesek befolyásolni azokat a – leginkább csak olvasó – embereket, akiknek szükségük van az igazodásra. (Lásd Aronson megfelelő műveit.) Ez szép elmélet volt, gyakorlatilag viszont már nincs értelme: egyre inkább úgy tűnik, a bérkommentelők tényleg sokan vannak, legalábbis ahhoz éppen elegen, hogy képesek legyenek minden épkézláb eszmecserét megfojtani. (Beh szép is, amikor vita helyett az egyik bérkommentelő csapat küzd a másik bérkommentelő csapattal, a háttérben meg a backoffice gyártja a diagramokat, keresi az idézeteket.)