Pont kapóra jött a tegnapi írás illusztrációjához a Városkép című helyi lap legfrissebb száma. A címoldal 80%-át egy nagy írás foglalja el. A háromcentis betűkkel írt cím alatt, még szintén nagy betűkkel kiemelve a következő alcím látható:

Több, mint 10000000000 forint a ránk hagyott adósság

Ezt a cikket nem szabad elolvasni. Ugyanis egyből látszik, hogy nem informálni akar, hanem manipulálni. Én évtizedek óta számok környezetében élek, de még nekem is beletelt 5-6 másodpercbe, mire kisilabizáltam, hogy ez akkor most tíz milliárd. Az átlagolvasó biztosan nem fog ennyi energiát szánni rá, hanem egyből kicsúszik a száján egy asztakurva, milyen sok már! felkiáltás. És onnantól a szerző egyből a maga oldalára állította az olvasót, mint amikor a mosógép-eladó próbál már az első mondatával azonos platformra kerülni a potenciális vevővel.

Félre ne értsd, nem a pártosság beszél belőlem. Az előző önkormányzattal bőven tele volt a hócipőm, függetlenül attól, hogy milyen mez volt rajtuk. Az egyik legnagyobb pofátlanságuk volt, amikor megszavaztatták, hogy vegyenek fel sokmilliárd forintnyi kölcsönt. Úgy, hogy ők se tudták, mire fogják költeni. Az összes érvük annyi volt, hogy most vegyük fel, mert most olcsó a hitel.

A manipulálás elkerülése pont ilyenkor a legnehezebb. Amikor észleled, hogy manipulálni akarnak, neked pedig úgy kell visszautasítanod a felkínált médiaanyagot, hogy alapvetően nem is bánnád azt az irányt, amely felé éppen lökdösnének.