Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat

Hm, nézzük csak. Alapvetően a vesémmel nincs semmi gond. A májam tökéletesen működik, pedig isten látja lelkemet, nem kíméltem. Hajból juthatott volna több is, és a fejformám is hagy maga után kívánnivalót. Az izmaimra viszont különösen büszke vagyok, kár, hogy már nem látszanak.

Szóval összességében elégedett lehetek. Sejtjeim határozottan elfogadható kombinációban szerveződtek össze, amikor megalkották ezt a testet. Sajnálni fogom, amikor letelik az ideje és elemeire esik szét. Hasonlóképpen sajnálni fogom ezt a szerencsésen szerveződött egyéniséget is, amikor szétesik, majd darabjaiból valaki másnak az egyénisége épül fel.

Hiszen akárhogy is nézzük, az egyéniség gyakorlatilag néhány tulajdonság nagyjából véletlenszerű keveréke, mindez egy éppen kéznél lévő testbe töltve, melyet belöknek egy meglehetősen sztochasztikus környezetbe – az életbe – ahol végül kiforr belőle valami. Aztán amikor a test elhasználódik, akkor az egyéniség – a testhez hasonlóan – elemeire bomlik… mely elemekből később új test, új egyéniség áll össze. Mindez egyfelől nem túl jó hír az öntudat számára, ellenben másfelől végtelen megnyugvást biztosíthat neki: Nem kell félned attól, hogy elbaltázod. Egyáltalán nem számít annyira.

3 thoughts on “Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat

  1. “az egyéniség – a testhez hasonlóan – elemeire bomlik”
    Józsi ,te tudsz valamit?
    Honnan tudhatjuk,ez a mostani nem egy már létező?csak alakulgat ,tökéletesedik az aktuális testben?
    És tényleg elbaltázhatjuk,van következő forduló, de ugyanazokkal a játékosokkal,csak más mezben.
    És baromi sok kérdőjel.

  2. Dehogyis tudok, csak tippelgetek.

    Jogos a felvetés, látszólag amit írtam, ellentmond a karmának. De csak látszólag. Mi is a reinkarnáció vége? A tökéletessé vált lélek feljut a Nirvánába. Azaz kivonják a forgalomból. Lehet, nem egyből esik szét, lehet, hogy csak sokára. Ez, tekintve a végtelen időt, gyakorlatilag mindegy.

    Kérdőjelek? Hogy a fenébe ne. Csak azok vannak. Olyan dolgokról beszélgetünk, melyekről senki nem tud semmi konkrétumot. A magam részéről valamivel jobban hiszek az egyéniség feloldódásában, de ez nyilván csak megérzés. Mindettől függetlenül úgy gondolom, hogy az elbaltázások következményei – akár azért, mert az alany megszűnik, akár azért, mert ha nem szűnik meg, akkor végtelen idő áll a rendelkezésére, hogy javítson – messze nem olyan félelmetesek, mint ahogy itt, a földi taposómalomban képzeljük. Gondolj bele, emberek képesek akár munkahelyi problémák miatt is öngyilkosok lenni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *