Talán észrevetted, hogy pár napja megváltozott az írások hangneme. Korábban ideges voltam, túlterhelt, frusztrált. Aztán szombat óta kedves, játékos írások jöttek, sorjában. És most sincs kedvem dühöngeni, pedig a közélet adna rá alkalmat, éppen eleget.
A kulcs a hó, az első hó.
Ez nekem mindig is egy misztikus alkalom. Már egyetemistaként is dobtam el bürettát, pipettát, tankönyvet és rohantam ki a hóba, magammal rángatva hol az ismerőseimet, hol a barátnőmet. Hemperegtünk a hóban, célbadobóversenyt rendeztünk közlekedési táblákra, beléptünk valami vendéglátó egységbe forralt borért, ha fáztunk. Legszívesebben vissza sem mentem volna a koleszba.
A helyzet később sem változott, ha visszakeresel a blogon, az első hóesésnél mindig kiskutyaként rohantam ki a szabadba.
Mi ez a varázs? Mit tud az első hó?
Eltekintve attól, hogy szép, hogy puha és békéssé teszi a tájat… elhozza a gyerekkori ünnepek hangulatát. Az én bioritmusom teljesen átállt arra, hogy amint megjelenik a hó, lelassul a vérkeringés. A bitek sem száguldoznak annyira, a határidőkkel is majd lesz valami. Az ember kezd ráhangolódni az ünnepekre, mákosbejgli- és fenyőillat fészkeli be magát a kisagyba. Valami ilyesmi az ádvent is, csak a háttértörténet más.
Az első hó nem csak egyszerűen csapadék – az első hó a ház a nagy fogócskában. Az összes gondot, bajt le lehet rúgni, lehet önfeledten hancúrozni a hóban. Aztán ha visszajöttünk, újra felvesszük a gondotbajt, de akkor már korántsem tűnnek olyan morcosnak.
 |
| From MiVanVelem |
 |
| From MiVanVelem |
 |
| From MiVanVelem |
2010. December 02. Thursday at 23:46
Na nekem is megjott a kedvem a hohoz. Ennek oromere el is megyek holnap es jol megnezem, hogy Europa mas teruletein is van-e belole eleg…
2010. December 03. Friday at 00:04
Úgy hallottam, arrafelé jutott bőven.
2010. December 03. Friday at 08:43
Oh ho.
Dec 13-atol mi is mintavetelezzuk ….
Imadom a havat, gyk olyan szintre jutottam ,h nyaron nem is megyek nyaralni,. 40 fokban (Szegeden nem ritka) nincs is jobb annal , h egy klimatizalt irodaban dolgozik az ember- bezzeg telen kielvezkedem magam…