A gyerek még mindig elvan

Már most, rögtön az írás elején közlöm, hogy a lenti történetet nem én találtam ki. Ezek egyszerűen csak jönnek és itt teremnek a fejemben. Nekem legalább annyira ismeretlenek, mint neked, amikor olvasod. Figyelek, megvárom a végét, vigyorgok egyet, majd megyek a dolgomra. (Megjegyzem, ilyesmiket álmodni is szoktam, ami annyiból vadabb, hogy akkor én is benne vagyok a sztoriban.)

Szóval, jelenleg éppen vizsgára tanulok. Pontosabban, a tanuláson már túl vagyok, jelenleg tesztkérdéseket nézegetek, próbálok rájuk válaszolgatni.
Aztán egyszer csak elindult a történet. Hátradőltem a székemben és figyeltem.
 
****
 
A csapat meglehetősen fáradtan vándorolt az őserdőben. Érezték, hogy valami nem stimmel, a dombok nem ott voltak, ahol a térképen kellett volna lenniük. Ha eltévedtek, végük. A folyót… ha a folyót megtalálnák, akkor már minden rendben lenne.
Egyszer csak megzörrent körülöttük a növényzet, fegyveres bennszülöttek toppantak elő minden irányból. Reménytelen volt még csak gondolniuk is az ellenállásra. A kezüket megkötözték és elkezdték terelni őket egy ösvényen. Úttalan utakon mentek, végképp elveszítve az esélyt, hogy tudják, hol vannak.
A csapat vezetője – egy magas, középhosszú hajú angol férfi – hirtelen felkapta a fejét. Vízszagot érzett. Hamarosan meg is látta a folyót.
– Ha meg tudnánk szökni, akkor ott a kivezető út – intett fejével a folyó felé.
– Ha meg tudnánk szökni – morogta a mögötte botladozó köpcös.

Hamarosan a faluhoz értek. Az egyik kunyhóból egy nagyon kövér bennszülött mászott ki. A harcosok közül néhányan odaszaladtak hozzá, széles gesztusokkal magyaráztak.

– Nézz balra! – sziszegte hátra a vezető.
A tábor szélétől nem messze emberi csontok hevertek, véres cafatok, döglegyek.
– Kannibálok.

A főnök kinézetű bennszülött odasétált a foglyokhoz.

– Melyikőtök a vezető?
– Én – válaszolt az angol.
– Fel fogok tenni egy kérdést. Ha helyesen válaszolsz, akkor szabadok vagytok. Ha nem, akkor mindannyian meghaltok. Elfogadod?
– Tudok mást?
– Helyes. Itt van a kérdés.

A Configuration Pass algoritmusok küzül melyik az, amelyik már akkor is beállít értékeket, amikor még csak a Windows Welcome felirat látszik?
A. oobeSystem
B. auditSystem
C. specialize
D. offlineServicing

 
– Jézusom – nyüszített fel a köpcös – Elvesztünk. Erre a kérdésre senki sem tudja a választ!
– Ez bizony így van – bólintott az angol – De azért ne veszítsük el a fejünket. Próbáljunk felállítani egy sorrendet, hogy melyik válasz tűnik a legvalószínűbbnek.

Ezzel elfordult a többiektől, félig lehunyta a szemét és szórakozott motyogással töprengeni kezdett.

– Megvan! – fordult a csapathoz.
– Biztosan megvan? – kérdezte sírós hangon a köpcös.
– Már hogy lenne biztosan? – ütközött meg az angol – Egyik válaszról sem tudjuk, hogy mit jelent. A valószínűségek között csak árnyalatnyi eltérések vannak. Tippelni tudunk. Szerintem az A válasz lesz a helyes.
– Mi az, hogy szerintem!? – hisztizett a köpcös – És ha nem az?
– Nézd, az élet úgyis csak egy illékony pillanat, ajándékba kaptuk, aztán egyszercsak hirtelen vége.
– Áááá! Neked ez csak ennyi?
– Ne hallgassatok rá! – fordult a köpcös a többiekhez – Nem lehet az A. Biztosan a B a jó válasz. Vagy a C. De akár a D is jó lehet. Ne hallgassatok rá!
– Tudod te egyáltalán, mit jelent a kérdés? – nézett rá szúrósan az angol.
– Nem – tiltakozott a köpcös – De nem hiszek neked!
– Mert hülye vagy és ráadásul be is vagy szarva. Én értem a kérdést és nagyjából tudom, mit jelentenek a válaszok is. Csak azt nem tudom, ebben az esetben melyik a helyes. Tekintve, hogy ti még csak azt sem tudjátok, mi a kérdés, mindenki befogja a száját. Egyébként is, én vagyok a vezető.
– Az A a helyes válasz – fordult a törzsfőnökhöz.
– Biztos vagy benne?
– Igen,
A háttérben a köpcös hisztérikusan felsírt.
– Úgy látom, nem mindenki ért veled egyet.
– Válaszoltam. Most már rajtad a sor.
– Ne siess annyira. Meg akarom tudni a többiek véleményét is. Például az a hiénahangú mit válaszolna?
– Mondj A-t, te szerencsétlen – szűrte a szót a fogai közül hátrafelé az angol – Azért szarakodik velünk, mert eltaláltuk a helyes választ!
A, kérem szépen, A – zokogta a megszólított.
– Szóval te is azt mondod, hogy A. Mindenki azt mondja.
Néma bólintás.
A törzsfőnök elsétált pár méterre, visszafordult.
– A helyes válasz a B. Vigyétek őket! – intett a harcosainak.

– Tudtam! – esett térdre a köpcös.

Az angol lerázta magáról a bennszülött kezét. Előrébb lépett.

– Minden tiszteletem mellett azt kell mondjam Nagy Főnök, hogy tévedsz. A helyes válasz az A.
– Hogy merészelsz meghazudtolni?
– Mert tudom, hogy igazam van.
– Hazudsz. A harcosom kihallgatta, hogy te sem tudod a választ.

Az angol bátran előresétált, egészen a főnökig. A térképtáskájából elővett egy kicsi kék plasztiklapot.
– Látod, Nagy Főnök, mi ez? Ez egy MCP kártya.
Újabbakat vett elő.
– Ez itt egy MCSE kártya, Ez meg itt egy MCTS. Ez egy MCITP. Ez meg egy másik MCITP. Tudod, mit jelentenek ezek?
A főnök rezzenéstelen arccal nézett.
– Ez azt jelenti, hogy ilyen kérdésből már több ezret tettek fel nekem. És megtanultam rájuk válaszolni. Akkora gyakorlatom van, hogy akkor is halálos biztonsággal találom el a megoldást, ha elképzelésem sincs, mit jelentenek a válaszok. Az A a helyes válasz és ebben biztos vagyok!
– Bátor vagy, idegen.
– Hogyne lennék az. Nézd meg, milyen név van a kártyákra írva! Nigel Lionheart. A lion oroszlánt jelent, a heart szívet. A családom egy oroszlántól származik, énbennem meg egy oroszlán szíve dobog!

A harcosok egy kicsit hátrébb húzódtak.

– Rendben – bólintott a törzsfőnök – Neked megkegyelmezünk. A többieket viszont megöljük.

Lionheart hirtelen kikapta a mellette álló harcos kezéből a kését, a főnök mögé ugrott, a kést keresztbetette a torkán.

– Ez az igéret, Nagy Főnök? – vigyorgott gúnyosan.
Nem jött válasz.
– Bárki megmozdul, a főnöknek vége! Engedjétek el a foglyokat!
Nem történt semmi.
– Parancsold meg nekik, hogy engedjék el őket!
A főnök nem mozdult. Kés villant, egy keskeny piros csík tűnt fel a főnök nyakán.
– Azt hiszed, viccelek? – ordított rá Lionheart – Azonnal engedd el őket, vagy leesik a fejed!
– Engedjétek el a foglyokat – szólalt meg a főnök rekedten.
– Helyes. Mi most elindulunk a folyóhoz, te pedig jössz velünk. Ha bárkit is meglátunk a törzsedből, hogy utánunk osont, véged.
– Gyertek ide, körénk! – intett a többieknek.
– Most elindulunk. Ti ketten előrementek, figyeltek, nincs-e valami csapda. Ti ketten lemaradtok egy kicsit, figyelitek, hogy követ-e minket valaki. A többiek pedig körbevesznek minket, úgy megyünk.

Leértek a folyóhoz. Lionheart elengedte a törzsfőnököt, szembeállt vele.
– Gondolkoztam, hogy odadoblak a rokonaimnak, legyen egy kövér vacsorájuk. De nem teszem. Mi civillizáltak vagyunk. Szabad vagy. Elmehetsz, ó Nagy Főnök! – vigyorodott el, majd keresztbetette kezét a mellkasán és gúnyosan meghajolt. Ez mentette meg az életét, mert a főnök előkapott egy nagy kést a háncsszoknyája alól és vadul a feje felé csapott. A kés elsuhant az angol lehajtott feje fölött. Lionheart ösztönösen felfelé szúrt a sajátjával. Érezte, hogy anyagot talált. Kirántotta a kést, majd erőből megpördült a tengelye körül és egy csapással levágta a bennszülött fejét.
A fej messzire repült, pattogott egy kicsit a fűben, majd egészen a tisztás széléig gurult. A törzs harcosai éppen indultak volna a fák közül rohamra, de meglátták a feléjük guruló fejet és ijedten elmenekültek.

– Na, te nagyon hülye – törölte meg a kését hanyagul a törzsfőnök ágyékkötőjében az angol – Hát nem jobb lett volna egyből elfogadni az A-t helyes válasznak?
 
****
 
A történetnek létezik alternatív befejezése is. Amikor az angol meglátja a kérdést, hangosan felkacag, majd közli, hogy ő a Microsoftnál dolgozik és napi nyolc órában ilyen kérdéseket gyárt, nehogy már egy vadember próbálja meggyőzni arról, melyik is a helyes válasz.
A kinyilatkoztatás után a figurát szó nélkül felkoncolják.
 

8 thoughts on “A gyerek még mindig elvan

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *