Bridzs és Nirvána

Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy, ha nem vagy jó!
Rossz vagy ha nem vagy,
Ha nem vagy teljesen jó!

Sziámi: Két Krumpli

Tételezzük fel, hogy van lélekvándorlás. Tételezzük fel, hogy van ítélet. Minden élet után eldől, mennyivel javítottad a karmádat, majd annak megfelelően születsz újra.
Egy ilyen rendszerben mit saccolsz, mi a jobb: sok aggyal születni, vagy kevéssel?
Nem, ne vágd rá a választ. Hiszen nem tudod, hogyan történik az ítélkezés. Ha például úgy, mint a versenybridzsben, akkor nem árt, ha árnyaljuk egy kicsit a hozzáállásunkat.

A bridzs egy kártyajáték, mely osztással kezdődik. Azaz sokkal nagyobb szerepe van a szerencsének, mint mondjuk a mindig rögzített pozícióból induló sakknak. Mégis, a bridzs – a sakkhoz hasonlóan – versenysport lett. Ezt csak úgy érhette el, hogy amennyire csak lehet, kiiktatták belőle a szerencsefaktort.

Hogyan? Sokféleképpen.

Nézzük meg például a párosverseny lebonyolítását.

Egy bridzsasztalnál négy ember ül. Ebből a két szembenülő alkot egy párt, ezt más szóval vonalnak is hívják. A játék lényege, hogy a párok a licit során átadott információk segítségével (lsd Ottlik metanyelve) megismerjék egymás lapjait, megtalálják a vonaluk számára az optimális felvételt, majd a játék második felében le is játsszák azt. A lapokat nem dobálják be középre, hanem mindenki bemutatja az aktuálisan kijátszottat, majd maga elé teszi. Így amikor vége van egy partinak, mindenkinél ott maradnak az eredetileg osztott lapok. Ezeket beteszik egy tokba, melyben négy zseb van, az égtájak szerinti jelölésben. Így oldható meg, hogy ugyanazt a partit később mások is lejátszhassák. Mindegyik tokhoz tartozik egy ún szkórlap, erre a játszma után mindenki ráírja, hogy az egyes vonalnak mit sikerült kihozni a partiból. A szkórlapot belehajtogatják a tokba, a parti lejátszása előtt tilos megnézni.
Amikor benevezek a párommal egy páros bridzsversenyre, rögtön az elején kirakják egy faliújságra, hogy az E-W vagy a N-S vonalra kerültünk. Az általános gyakorlat, hogy a N-S párok fixen maradnak az asztaloknál, az E-W párok vándorolnak, mondjuk növekvő asztalszám szerint, a tokok pedig szintén vándorolnak, csak éppen csökkenő asztalszám szerint. Így érhető el, hogy mindegyik pár lejátssza mindegyik leosztást, csak éppen változó ellenféllel.
Természetesen előfordul (hajjaj), hogy az egyik vonalon rendre erősebb lapok jönnek ki a keverésből, míg a másikon gyengébbek. Ha a versenyforma nem így lenne megszervezve, akkor a jobb lapokat kapók rendre több pontot kapnának, a gyengébb lapokat kapók meg szívnának.
Csakhogy a pontszámítás úgy történik, hogy megnézik, hogy egy konkrét vonalon (mondjuk az E-W) ki mit tudott kihozni partinként a kapott lapokból. Aki a vonalon a legtöbbet, az kapja a 100%-ot (ún. top score), aki a legkevesebbet, azé a null score. A köztes eredményeket egy bonyolult algoritmus alapján számolják ki, a pontszám és az előfordulási gyakoriság alapján.
Hogy érthetőbb legyen, nézzünk egy konkrét példát. Ha egy lapban az E-W vonalon 4 pikk van (pikk adu mellett 10 ütés), akkor az az E-W vonal írja a top score-t, aki akár a bravúros játéka, akár az ellenfél balfaszsága miatt 11-et tudott ütni. N-S vonalon az írja a top score-t, aki el tudja buktatni mondjuk egy ütéssel a 4 pikk felvételt és az a nullát, akinél a plusz egyet ütik. Minden más asztalon nagyjából átlagos pontokat szereznek a párok. (Persze élőben irgalmatlan szórások vannak, de a lényeg gondolom érthető.)

Most jön a végső csavar. Ugyanis innentől nem az számít, hogy egy bazi erős lappal bemondasz egy 4 pikket és különösebb izgalmak nélkül megjátszod, hanem annak a felismerése, hogy ebben a lapban jóval több van – és azt játszod meg. Az pedig gyakorlati tapasztalat, hogy jóval nehezebb egy erősebb lapból a licit alapján bemondani – és utána megjátszani – egy nagyon erős felvételt, mint mondjuk gyenge lappal elbuktatni azt. Azaz mivel az eredményedet a többi hasonló lapot kapott párral hasonlítják össze, nem biztos, hogy jobban jársz azzal, ha az erős lapot kapod – mert nem az abszolút eredmény számít, hanem a relatív.

Érted már? Ha a karmád javítását azzal mérik, hogy a szellemi képességeid alapján mennyit kellett volna javítanod rajta, akkor lehet, hogy egy nagy aggyal eltöltött langyos élettel rosszabbul jársz, mint ha egy jóval kisebb aggyal élnél le egy harcos, jobbító szándékú életet.

ps1:
Nem vagyok buddhista, így nem tudom, valójában hogyan is képzelik el ezt az egészet – azt meg végképp nem tudom, valójában hogyan is mennek ezek a dolgok. Amennyire tudom, ítélet nincs, maga a karma szintje határozza meg az újjászületést. De ha van némi egyensúlyozó logika a világmindenségben, akkor úgy kellene működnie, ahogy fentebb leírtam.

4 Comments

  1. meg boldogok a lelki szegenyek

  2. Úgy hiszem, hogy a tudatosság bármelyik, akármelyik, mindegyik szintjén méretre szabják a szopóálarcot :) Szóval a frusztráció milyensége biztosan eltér, de a foka és mértéke hasonlatos.
    Sehol sem könnyebb, na. :) Természetesen nem tud nem eszembe jutni, hogy kivétel nélkül mindennek oka van.
    És hogy a sors soha nem üt övön alul, bármennyire is igazságtalannak tűnik az adott pillanatban.
    Nehéz dolgok ezek.

  3. hogy kivétel nélkül mindennek oka van

    Én ennyire azért nem lennék szigorú, szvsz az okok és az okozatok között akad némi lötyögés.

  4. No jó, majdnem mindennek ;)

Leave a Reply to bobbentyu Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading