Konfidencia intervallum

Játszottam itt egy kicsit a matematikával, amire Lucia reagált a blogjában, lefordítva magyarra a mondanivalót. Be is vezetett két tipust, a nyertes és a vesztes tipust. A magam részéről ezen finomítanék egy kicsit: ugyanis létezik egy olyan tipus, aki úgymond moderáltan nyertes, de mindig.

Az elvet anno a marxizmus-leninizmus tanulmányaim közben ismertem meg. Lenin ugyanis rendszeresen két célt tűzött ki maguk elé a nagy változások (mint például a novemberben elkövetett Nagy Októberi Szocialista Forradalom) előtt: egy minimális célt és egy maximális célt.
Ez egy nagyon jó elv, ha helyesen alkalmazzuk. Nagyon fontos, hogy már a minimális cél elérésekor is durrogjanak a petárdák, törjön ki az örömünnep. Hiszen már ez is siker. A maximális cél elérésekor pedig hulljunk alélten a fotelunkba és időnként simítsunk végig a fejünk fölött lebegő glórián.

A konkrét példák esetén, ha a gyengébb futó azt tűzi ki maga elé minimális célnak, hogy végigfusson, maximális célnak pedig azt, hogy benne legyen az első ezerben, akkor az 1023. hely esetén is boldog lesz. Ugyanez érvényes a jobbik futóra is a 2. hely esetén, ha minimális célként a dobogót tűzte ki maga elé.

Azaz tessék észrevenni a lényeget: amikor célról beszélünk, akkor soha nem konkrét értéket nevezünk meg, hanem zónát. Melynek az alsó értéke a minimális cél, a felső pedig a maximális.

Nekem az a nagy szerencsém – és ezt nem is győzöm eleget hangsúlyozni a magánéletben sem – hogy rengeteg dolog ivódott bele a gondolkodásomba a versenybridzs során. A gyors helyzetfelismerést, a gyors döntés képességét most hagyjuk, jelenleg a ‘mindig zónákban gondolkodunk’-elv a lényeges. Ott nem is lehetett másképp, a metanyelvként funkcionáló licitrendszerek nem tették lehetővé a lap pontos bemutatását, ehelyett rendszerint csak zónákat, intervallumokat jeleztünk.

Még egy megjegyzés: nagyon fontos, hogy a zóna alsó határa ne legyen túl alacsony. Ha nem kell hozzá erőfeszítés, akkor természetesnek vesszük az elérését, elmarad a teljesítése esetén járó öröm. De túl magas sem lehet, mert akkor meg könnyen frusztráltak lehetünk. Itt jön be a reális helyzetértékelés, és képességeink, motivációnk pontos ismerete.

Szóval könnyen folyamatosan boldogok lehetünk, csak használni kell hozzá az eszünket.

7 Comments

  1. Emellett nem árt, ha tudjuk, hogy mindez kizárólag rajtunk múlik :) éppen ezért a cél kitűzéséhez azon túlmenően, hogy SMART legyen ;)), az sem árt, ha nem mástól függ. Tehát a csóri futónk ne első akarjon lenni, kivéve, ha egyedül fut a pályán, inkább élete legjobb idejére törekedjen, mert ez csak az ő teljesítményét tükrözi majd.

  2. Talán kicsit ide tartozik. Olvastam egy kísérletről, ahol az volt a feladat, hogy labdákat kellett bedobni egy vödörbe. A kísérleti személyek választhatták meg a távolságot, ahonnan dobnak.
    A következtetés az volt, hogy az egészséges önbizalmú emberek közepes távolságról dobtak, ahonnan még volt esély betalálni de már kihívás volt. Akiknek gyenge volt az önbizalma az vagy nagyon közelről dobott, és így biztosan betalált vagy nagyon távolról, eleve felmentve magát, hiszen oly nehéz dologra vállalkozott, hogy nem csoda, ha nem sikerült.

  3. Amúgy az a vezető, aki jól motivál, pont egy picit a komfortzónán/stresszzónán kívülre rakja az elérendő célt – ahogy az egészséges önbizalmú ember kijelölte a vödör távolságát.

  4. @pulykakakas:
    Itt valami nekem még hiányzik. Az ember ugyanis – tudatosan is, de tudattalanul is – borzalmasan spórol a kognitív energiáival. Ha nekem ezt a feladatot adták volna, megvonom a vállam, odasétálok, belerakom a labdát és megyek tovább, mert valahol vár a következő feladat. A mostanit így tudtam minimális erőbedobással, abszolút biztosra teljesíteni.

    Másfelől, ha kedvem van játszani, akkor meg lehet, hogy messziről próbálkozom: mi van, ha nekem akkora nagy az önbizalmam, hogy azt képzelem, messziről is be tudom dobni? (Öcsémmel gyerekkorban rendszeresen dartsoztunk úgy, hogy 8 méterre tettük le a táblát. Azt mondtuk, közelebbről mindenki tud, mi viszont jobbak vagyunk a mindenkinél.)

  5. “Itt valami nekem még hiányzik.”

    Igazad van, csak arra már nem emlékszem. Nyilván a sok okos pszichológus kitalált valami kellően motiváló dolgot, amitől érdemes volt reális nehézségű feladatot választani.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading