Motiváció pár szóval

Méghozzá úgy, hogy kihasználjuk az emberi gyarlóságot. Ez az igazi.
Mindezt négy szóval:
1. Köpködd
2. meg
3. a
4. tervet.

Ugye, ismerős? Ha olyan helyen dolgozol, ahol terveztek, akkor előbb-utóbb belefutsz olyan munkába, ahol más cég, neadjisten a konkurencia tervét kell minősíteni. (Soroljam? Csak minőségbiztosításra kérnek fel, alvállalkozók vagytok, csak az implementálást nyertétek meg, te vagy a megbízó, stb.)

Ilyenkor szokott az történni, hogy bejön a főnök egy vaskos köteg papírral, majd kaján vigyorral az arcán hozzád fordul:
– Köpködd már meg ezt a tervet, de csúnyán!
Amire te hasonló kaján vigyorral válaszolsz:
– Oké, főnök!

És nekiállsz. Beleadsz apait-anyait. Hadd lássák azok a félműveltek odaát, hogy itt igazi szakemberek ülnek. Most emberükre akadtak. Legyalázod őket a sárga földig. Hideg, vitriolos stílusban. Még élvezed is, hiszen végre szivathatod a konkurenciát.

Pedig. Vedd észre, hogy a gyarlóságod vitt bele a csapdába. Pont azt csináltad, amit a főnököd – na és persze a konkurencia – a legjobban szeretett volna: egyfelől villámgyorsan, határidőn jócskán belül elvégezted a feladatot, másfelől belekeveredtél. Innentől bármi is fog történni a projektben, az már a te felelősséged is. Nem mondhatjátok, hogy szar volt a terv – hiszen átolvastad és megtetted a kifogásaidat. Ha valamit ők se tudtak, meg te se tudtál, az innentől közös hiba lesz.

Márpedig a felelősségmegosztás komoly dolog – és hidd el nekem, ezt jobb nem utólag megtapasztalni. Ha legközelebb ugyanígy akarnak megköpködtetni veled egy tervet, hagyd a fenébe a kaján vigyort. Azt csak azért használja a főnök, hogy lelkesítsen. Alaposan, felelősségteljesen olvasd át és úgy add vissza, hogy a javítások után az akár a tiéd is lehessen. Ne foglalkozz a helyesírási hibákkal, ne azt keresd, hol lehetne belekötni. Egyszerűen csináld úgy, mintha most egy csónakban eveznétek – még akkor is, ha legszívesebben egy kanál vízben fojtanád meg őket.

Nehéz? Az. De ilyesmitől lesz egy ember profi.