Motivációgyilkos beköszönés

-Ö, izé… nem tehozzád jöttem, de talán te is tudsz segíteni… –

Borzasztóan fel lehet húzni egy ilyen belépővel. Az illető ezzel rögtön el is veszített engem. – Nem – szoktam közbevágni, mielőtt feltehetné a kérdést. Mert lehet, hogy tényleg tudnék válaszolni, de immár nem akarok.
Mindössze úgy kellett volna kezdenie, hogy ‘van egy problémám, tudnál benne segíteni?’ Aztán ha nem, akkor legfeljebb tényleg megkeresi azt, akihez eredetileg is jött volna.

19 thoughts on “Motivációgyilkos beköszönés

  1. @Attila:
    És ezt így mondják is? Mert érezni én is éreztem néha, de mondani senki nem merte. (Mondjuk az abszolút kedvenc, aki miután megkapta a helyes választ, megjegyzi, hogy ezt ő is tudta.)

  2. @BB:

    Szalmaszál. :-DDD Ez jó.

    De a dekódolás nem annyira. Nem az zavar, hogy segítséget kér – hanem az, hogy nem nézi ki belőlem, hogy tudok neki segíteni. A fordulatban benne van az, hogy szerinte nem vagyok képes rá, de azért megpróbálja, hátha éppen ma van az a nap, amikor megtörténnek a csodák.

  3. @CsasZ:
    – Zavarok/alkalmas most?

    Ez azért jogos lehet, ha megfelelően kérdeznek.

    – Tudunk most hosszabban beszélni?

    Ebben ugyanis benne van az, hogy oké, felvetted, de ráérsz-e mondjuk 5 percre?

  4. -csak lányos zavarát palástolja

    -finomabban fejezte ki magát, mint a viccben, ahol a nyúl kölcsönkéri a róka ásóját.

    -Lehet egy kérdésem?
    -Már megvolt!
    -…

  5. @CsasZ: pedig ezt mi is használjuk a cégnél, mert sokszor nem tudni, ki mit csinál, ráér-e, stb. Egy rövid választ tud adni, de a gépen szöszölni már nincs lehetősége vagy ideje.

    És igen, én mazochista vagyok :), mert ha nálam van a mobil (és nincs némítva), akkor fel szoktam venni.

  6. Elég gyakran nemcsak a beköszönés a silány, hanem az elköszönés is tré.

    A probléma megoldása után az átlag felhasználóktól érkező kérdésre: „Mi volt a baj?”, nem tudok értelmes választ adni. Ugyanis a szakmai magyarázatra nem vevők, mivel nem is értenék. A konyhai nyelvű magyarázattal pedig nem minden esetben lehet világosan érthetővé tenni. Szóval, felesleges kérdés!

    Ami pedig a beköszönést illeti, nálam akkor szokott lila fejem lenni, amikor azzal kezdi valaki, hogy „sz@r a gép, megnéznéd?!”. Háát, persze!

    De az esetek többségében mindig felhasználói hibáról van szó, persze ilyenkor senki fia sem nyúl a géphez. Eleinte próbáltam meggyőzni őket az ellenkezőjéről, de mára már megváltozott a hozzáállásom.

    Ergo, mi már a jövőben járunk, ahol a gépek öntudatra ébredtek és emberi beavatkozás nélkül állítják el magukat. :-)))

  7. Gyermekgyógyászat ambulancia; 23.30, telefon:
    – Halló! Ki az ügyeletes? …És Ikszipszilon doktornő mikor dolgozik? … Hááát a gyermek lázas, esetleg behoznám, mondjanak egy véleményt…

  8. @Neo

    Én a magyarázatokat néha az abszolút hülyeség felöl közelítem meg. Főleg ha fáradt vagyok és/vagy ha látom a kliensen, hogy fingja sincs az egészről.
    A lényeg, hogy frappáns, rövid és mellbevágó legyen, akkor nem a problémán kezd el zakatolni, hanem a magyarázatomat próbálja a világképébe illeszteni.

  9. Egy apróság, amikor cd/dvd írásra kér meg a kliens (mert ő nem ért a számítógéphez). Ilyenkor megvárják amig végez, 2-12 perc, és kötelességének érzi, hogy szóval tartson (ha már feltart a lemez írással). Amikor kész és kiköpi a lemezt az író és ő ki akarja venni, szólni szoktam, hogy vigyázzon mert forró.

    Ez nemrég volt: a mindentudó PowerUser látta, hogy a laptopomon kicsit más a szoftver megjelenése, mint az ő XP-je.
    Belehajol a képbe és közelről vizsgálgatja a látványt, majd leönt a kérdéseivel:
    – Te már az új windowst használod? és milyen? tényleg jobb mint az xp? és még 1000 kérdés egy levegővel…
    – Nem, – mondom – ez még a béta verzió és itt még Ubuntunak hívják.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *