Dunadel

Mára már csak permetezést terveztem. De az utóbbi időben hányszor jártam már így…

Most például eszembe jutott az előkert. Eddig ezzel nem foglalkoztam, mert egyrészt ez nem az erdő felőli oldalon van, másrészt meg alig van itt valami. Valamikor Nej kérte el a területet, zöldségeket termesztendő. Aztán nem ért rá, elfelejtette, meggondolta magát (a nem kívánt törlendő), így most felverte a placcot a gyom.
Gondoltam, megnézem a gyomot. Háát… közelebb menve már rosszat sejtettem. Nem gyom volt az, hanem bőven növögető nyárfa fattyúhajtások. Olyan 30-40 centi magasan. És vastagon fehér tövekkel, meg levélfonákokkal.
– Térdre babám, ha szeretsz – sóhajtottam, és nekifeküdtem kipucolni a durván 16 négyzetméteres területet. Metszőollóval, sarlóval. Az a borzasztó ebben a növényben, hogy millió vékony, de erős szállal kötődik a földhöz, tépni nem igazán lehet. (Meg csúszik is a szára a nyálkás tetvektől.) Szerszámmal viszont babramunka. Különösen, ha a teret keresztül kasul behálózza valami nagyon intenzíven növekvő liános növény, melyet nem bántunk, mert szép, meg jó szagú. Aztán menetközben, így alsó perspektívából derült ki, hogy az egyik kétméteres virágfa (a fene sem tudja a nevét, ilyen tájban rengeteg van belőle a városban, mindenhol lilán virágzik) szintén teljesen bekapta a legyet. Metszőolló, sóhaj. Ennek is sportos frizurája lett.

Jöhetett végre a permetezés. Jöhetett volna. De a folyadék, így egy nap pihenés után sem akart kijönni a tartályból. Kiborítottam egy vödörbe, átmostam a permetezőt, visszaborítottam: és megint beleszorult. Nem volt más hátra, kivittem a szobai zsebpermetezőt (két literes spriccolóflakkon), aztán azzal szórtam meg a tegnap kimaradt növényeket.

Valami olyan szinten van már tele a hócipőm ezzel a tetűirtással, hogy nem is találok rá szavakat. Úgy rogytam bele a teraszon a székbe, hogy holnap nem fogok csinálni semmit, csak vegetálok.
És ekkor vettem észre, hogy a kinti szilvafák alatt eddig gaznak hitt dzsumbuj is ezekből a nyárfa hajtásokból áll.
De ez már holnapra marad.

ps.
Ja, mit is jelent a cím? A magyarázat egy korábbi írásban található.