Tetűre fűrésszel

– Motorosfűrész nélkül az ember félkarú óriás – biztatgatott Jani, amikor átadta a műszert.

Teljesen igaza volt. (Bár simán elképzelhető, hogy azzal is, sőt azzal csak igazán.)

Délután jött a gyapjastetű eposz újabb fejezete: nekiálltam a hársfáknak és a kiszáradt nyárfának.

Nagyítás

Ez már a végeredmény. Eredetileg csinálni akartam egy ‘ilyen volt’ – ‘ilyen lett’ párost, de kiesett a fejemből és amikor eszembe jutott, akkor már túl voltam a felén. Így inkább elmesélem a kiindulási helyzetet.
Képzeld el, hogy a hársfák lombja teljesen félgömb alakú és gyakorlatilag leér a földig. Az útra több méter mélyen lógott be, gyakorlatilag félpályássá téve az úttestet. A hársfák között a tűztövis bokrok gyakorlatilag nem is látszottak – dacára annak, hogy jó húsz éve burjánzanak vadul.

De ekkor jöttem én a motoros fűrésszel. Valami eszméletlen mennyiségű ágat vágtam le. Csak az, hogy elcipeljem a levágott ágakat a záportározóhoz, több, mint két órába tellett. Vérzett is közben rendesen a szívem, a hársfa ágak úgy illatoztak egyet utoljára, mintha tudták volna, hogy ennyi volt számukra az élet. Azzal erősítettem magamat, hogy a szélső hársfa tényleg erősen fertőzött volt, a többinél meg a kutuzovi módszert használva felperzseltem az ellen előtt a terepet.

Az igazi döbbenetet a tűztövis bokrok jelentették. Azokhoz ugyanis eredetileg nem akartam nyúlni, de a hársfaágak levágása után meglehetősen disszonánsan tekeregtek be az úttestre. Ekkor már az autóforgalom miatt álltam neki metszegetni – és ekkor, a levágott ágakon vettem észre, hogy mind a két bokor erősen fertőződött gyapjastetűvel. Abban a pillanatban elöntötte a vér az agyamat és nagyon-nagyon durván megvágtam mind a két bokrot. (A technika mindkettőnél ugyanaz volt, a szél befújta a nyárfa magot a tűztövisek tövébe, ott kinőtt valami kívülről láthatatlan pici bokor, mely tökig elfertőződött és hídfőállásként szolgált a tűztövis felé.)

Nagyítás

A fenti kép a japánbirs maradékát mutatja. (Jelzem, hogy eredetileg akkora volt, hogy a középen lévő magyal nem is látszott, a bal szélen látható füge hasonlóan, míg a bal szélső szeder teljesen a lombok alatt volt.) Hogyan került ez a kép ide? Úgy, hogy sajnos ugyanaz történt a japánbirssel, mind a hársfákkal: brutálisan meg lett kurtítva.
Csakhogy.
Nem vagyok ám annyira hülye, hogy ne emlékezzek, miket írtam a horvát kempingezős írásba. Hogy a buta ember nekiáll a saját esztétikája alapján formálni a természetet, ahelyett, hogy hagyná, hadd tekeregjen magának.
Jelentem, újjáértékeltem. Szép dolog a természetre bízni a dolgokat, de valahogy olyan a lapjárás, hogy mindig azok a növények/állatok nyernek, akiket a hátunk közepére sem kívánunk. Az általunk favorizált növények rendre belefulladnak a kártevő özönbe. Különösen igaz ez azokra a kártevőkre, melyek előtt nincs semmilyen akadály: nincs természetes ellenségük (minden bokron láttam ugyan katicabogarat – de egy bogár egy ilyen fertőzéshullámmal szemben tehetetlen) és értelemszerűen nincs olyan belátásuk sem, hogy ha kíméletlenül lerabolják a gazdanövényt, akkor ők is elpusztulnak. Nem, csak jönnek, növelik az entrópiát – egészen addig, amíg nem jön egy felügyelő, jelen esetben egy ember, aki igyekszik eltolni az egyensúlyt a hasznos irányba, kipusztítva a gyomot.
Ha bedobod a gyeplőt a lovak közé, hagyod vadul burjánzani a növényeket, akkor a divergencia veszi át a dominanciát. Mindenképpen kontrollálnod kell, ha azt szeretnéd, hogy az általad elképzelt fejlődés játszódjon le.

És ez utóbbi gondolatot nyugodtan alkalmazhatod az emberiségre is.

ps.
Emellett megjegyzem, mindegyik növényre rá is fért már a ritkítás.

3 Comments

  1. Érdekes, hogy nálunk a Kétújfalun semmi ilyen tetűt nem láttam, a hátsó kertben sem, ami a háztömb belseje felé néz és közelebb van az erdőhöz.

    Szerintem egyébként teljesen értelmetlen ezzel küzdened, ha ott vannak a nyárfák és folyamatosan táptalajául szolgálnak az utánpótlásnak. Az egy jó dolog, hogy kiritkítottad a növényeket, fogd föl sportként, de ebben a játszmában úgysem nyerhetsz. Csak fölöslegesen stresszeled magadat. Ráadásul ahogy utána néztem, ezek a tetvek a föld alatt is vidáman elélnek, a növények gyökerein, így “végtelen” a tartalékuk.

  2. Láttam a szedren, a ribizlin és a málnán, mi történik, ha hagyom. Teljesen szárazra szívják a növényt, mely elhal.

    Végülis annyi lesz, hogy folyamatosan szellősre hagyom a növényzetet, aztán mondjuk félévente permetezek egy nagyot.

  3. Szerintem épp ezzel a felügyeleti kontrollal rontjuk el a dolgot, mármint mi, emberek.
    Permetezheted folyamatosan a kertedben levő növényeket, a “kártevők” akkor is utat találnak, csak közben mérgezted is a környezeted. Nem fogja kibírni minden évben a kertedben levő növényzet ezt a brutális nyírást.
    Persze megértelek, sok pénzzel, idővel és fáradtsággal kialakított kertedet felzabálják a tetvek. Ez bennem is erős indulatokat váltana ki.
    Én most azt tenném, hogy felkészülnék a következő évre valamilyen természetes/bio védelemmel, hogy a következő csapás enyhébb legyen.
    Pl. nálunk a kertből a lisztharmatot bazsalikommal távolítottuk el, a csigákat büdöskékkel tartjuk kordában.
    A család csak értetlenkedik, hogy mi ez az “összevisszaság”.
    Szóval biztos, hogy van valamilyen természetes megoldása ennek a gyapjas rémnek. Ezt kellene megtalálnod és alkalmaznod.
    Ez persze biztos, hogy nem olyan ami azonnali és látványos, de hosszab távon hasznosabb lehet.

Leave a Reply to Adi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading