Szagok, illatok

Ha monoton munkát végzek, teljesen váratlan emlékek jutnak eszembe: történetek, arcok, képek, hangok, szagok. Csak úgy, a mostanában legnagyobbakat ütő szagok listája:

  • Az első, vakszolt bőrfocik illata, miután este tízig vártuk apánkat, hogy hazaérjen velük. Utána nyilván lementünk a sötétbe rugdosni.
  • A lendkerekes lemezjátékok szaga, amikor már kezdtek melegedni.
  • A nylonzacskókból frissen kiborított műanyagkatonák szaga.
  • A télikabátom bal felső zsebének jellegzetes szaga – ahol rendszeresen a pemetefű, illetve maláta cukorkás zacskót tartottam.
  • A tornatermi lószőr matracok szaga a szertárban.
  • A fokhagymás mákos sütemény szaga. (Középiskolás hazautazásaim után anyám rendszeresen fasírozottat és mákos sütit csomagolt. Egymás mellé.)
  • Nagyanyám mindig hideg spájzában a keksztekercsek szaga. A pincében a dohos, nyirkos krumpli. A kertben a kapor.
  • A repülőgépmodellekhez használt ragasztó acetonos szaga.
  • A patronospisztolyokban eldurrogtatott patronok szaga.
  • A Polimer kazetták szaga, miután felmelegedtek a Star rádiósmagnóban.
  • A szekrény méretű orosz szines tévé szaga, amikor melegedett befelé. A sercegés, amikor elhúztam a kezem a képernyője előtt.
  • A kristályokból, illetve megfolyt, megolvadt szinesüveg alakzatokból álló gyüjteményem száraz, kicsit édeskés szaga.
  • A kormosan füstőlő fatáblák szaga, amikor trafóra kötött grafitszállal rajzokat égettem beléjük.
  • A BAC desodor szaga, amikor későbbi pirotechnikai kisérleteim céljára lekondenzáltam a permetet fémtálkákba.