Az ember a furcsa aláÃrással
Van az ismerÅ‘seim között egy ember, akinek automatikus aláÃrásként a következÅ‘ van beállÃtva:
Köszönöm,
Rezső
(Nem, igazából nem Rezső, de létezik olyan, hogy tanuvédelmi program.)
Nem tudom, más érzékeny-e ezekre a dolgokra… én nagyon. Ha nem embert érzek egy köszönés, egy gesztus mögött, hanem egy automatizmust, akkor az számomra kontraproduktÃv: személytelen, gépies, hiteltelen. Azt jelzi, hogy beüzemeltem egy mechanizmust, egy gépet, mely úgy csinál, mintha én lennék udvarias veled. BeállÃtottam az ajtóba egy elköszönÅ‘gépet, miközben én az emeleten már hátradÅ‘lve lazÃtok.
Ebbe a sorba illeszkedik a mostanában elszaporodott felköszöntÅ‘gépek működése is. Itt van az iwiw, itt van a facebook, ahol meglehetÅ‘sen sokan ki is töltötték a születési dátumukat. Aztán megint más meglehetÅ‘sen sok embernél meg úgy indul a nap, hogy belépnek a portálokra, megnézni, kivel mi történt – ahol persze figyelmezteti Å‘ket a motor, hogy kinek, vagy kinek a gyerekének, macskájának, egerének van aznap születésnapja. És már nyomják is a levelet, ad abszurdum annyival lerendezve, hogy beleÃrják a subject mezÅ‘be, hogy BSzK, aztán már mehet is. (Gondolj bele, egy átlagos ismerÅ‘smennyiséggel rendelkezÅ‘ embernél ez azt jelenti, hogy átlagban napi egy-két bszk levelet kell elküldenie. ÉrthetÅ‘, hogy ez nem lehet hosszú és nem fér bele semmilyen eredetieskedés sem.)
Mondjuk, itt azért árnyaltabb a helyzet, ezeket a leveleket (még) nem gép küldi, hanem ember kell hozzá, aki bepötyögi azt a pár betűt. De túlzás lenne azt képzelni, hogy ettÅ‘l már személyes is lesz a levél. Lehet, hogy az illetÅ‘ tényleg komolyan gondolta… de attól ez még egy félautomata, félig lélektelen mechanizmus, mely csak egy árnyalattal elfogadhatóbb a teljesen automatánál.
ps1.
Megjegyzem, hasonlóképpen bosszantónak találom azt, hogy bankoktól, biztosÃtóktól hÃvnak fel, hogy boldog születésnapot kivánjanak. Akárhogy is nézzük, én a számukra egy tök ismeretlen ember vagyok, akinek a személyes ünnepére egy automata figyelmezteti Å‘ket. (Sok esetben ez az automata küldi is ki egybÅ‘l az sms-t.) Miért kellene ezt nekem személyesnek éreznem? Különösen úgy, hogy a költségeket a legvégén nekem számlázzák ki.
ps2.
Igen, tudom, szar lehet nekem.
ps3.
Hogy legyen elÅ‘remutató rész is az Ãrásban, elmondom, nálam hogyan működik ez az egész.
Eleve nagyon szűk és közeli körnek kivángatok boldog születésnapot. Velük vagy találkozom naponta, vagy rátelefonálok az illetÅ‘re az adott alkalomból és a jókivánság mellett beszélgetünk is pár szót. Ez személyes – még akkor is, ha valójában itt is egy automatizmus (Outlook Calendar) figyelmeztet.
June 22, 2010 at 22:40
Posted in: Világmegváltás
4 Responses
Én gyakran Ãrom az automatikus aláÃrásom fölé a Köszönöm, -t, de mindig én Ãrom oda. Az enyém nem tűnik automatikusnak?
Akinek nincsenek barátai, csak haverjai, annak jók az automatizmusok a magánéletben is. Aki annyi energiát sem fordÃt rá, hogy tudja (megjegyezze vagy felÃrja magának) mikor van a másik születésnapja, az valóban ne köszöngessen fel. (Egy cég meg pláne ne!)
Egy kivétel jutott eszembe: amikor volt osztálytárs, aki jelenleg Németországban él, felköszönt az iwiw-automatizmus segÃtségével. Vele nyilván nem találkozom nap mint nap, de azért van annyi régi közös emlékünk, múltunk, hogy örülök annak, hogy vette a fáradtságot, hogy Ãrt egy e-mailt (saját kezűleg).
Attól függ. Ha éppen veszekednék veled és nagyon csúnyákat Ãrnánk egymásnak, te pedig úgy fejeznéd be a levelet, hogy ‘Köszönöm, Szindbad’… legalábbis gyanakodnék. :)
@Judit:
Igen, kivételek mindig vannak. Amikor Ãrtam, nekem is eszembe jutott néhány. (SÅ‘t, volt olyan is pár évvel ezelÅ‘tt, amikor egy céges felköszöntés is jólesett.) De mennyiségüket tekintve ezekbÅ‘l van jóval kevesebb.
Leave a Reply