Odakint
Úgy tűnik, egy hányatott kézirat végre megtalálta helyét a nagyvilágban.

Igen, a ‘Csavargyár’-ról van szó.

Nem tudom, hogy vagy vele, nekem nem igazán tetszett a cím. Oké, kifejező. Tényleg csavargásokról van szó, tényleg illik a hangulathoz egy szleng kifejezés… de mégsem tökéletes. Nem hangzik jól. Nem asszociálunk hozzá kellemes képeket.

Így az első dolgom az volt, hogy címet változtattam. Az ‘Odakint’ az gyakorlatilag szószerinti fordítása az angol ‘outdoor’ szónak, és tökéletesen fedi a könyv tartalmát. Minden, mi az ajtón kívül történik.

A következő lépés volt, hogy eldöntöttem, mennyi kép, mennyi rajz legyen benne. Volt már több kisérlet is nyomtatásban megjelenítésre, mindegyiknél mások voltak az igények. A mostani lehetőség megengedte, hogy annyi képet tegyek bele, amennyit akarok. Egy gond volt: a könyv fekete-fehér, tehát nem minden szines kép néz ki annyira jól, hogy az olvasó hátratántorodjon. De szöveget illusztrálni így is tökéletesek. (A képanyag bővült egyéb illusztrációkkal is.)

Aztán jött a könyv kinézetének megszerkesztése. Az utóbbi években elég sokat tanultam ezen a téren, mondhatom, volt, mit átalakítanom a korábbi kéziraton. Az eredmény tökéletes lett: szellős, könnyen olvasható szöveg, kellemes, esztétikus a szemnek.

Végül a tartalom. Ekkor már sokadszor írtam át az eredeti, azaz a blogról származó írásokat, de ez a mostani átalakítás ment először vérre. A kiadó oldalán ugyanis folyamatosan láttam, hogy X oldal, Y dollár. Én pedig igyekeztem a reális zónában maradni. Kiszórtam minden zavaros, nem túl érdekes gondolatmenetet. Felpörgettem a cselekményt, új összekötő szövegeket írtam. Nem féltem utólag belenyúlkálni a szövegbe, ha attól jobb és rövidebb lett.

Végül elkészült. Az lett a címe, hogy ‘Odakint I’. (Már txt formában kezd összeállni a II. kötet is.) A végeredmény 565 oldal lett, na meg egy szép nagy darab könyv. (Méretek: 247*190*35 mm)

Hogyan lehet hozzájutni?

Kétféleképpen.

1.
A legegyszerűbb módszer, ha letöltöd pdf-ben. Ez ingyenes. De.
– Nincs borítója. Azt spec. a kiadó szoftverének varázslója állítja elő. Mondjuk egy fotómanipulátor programmal én is meg tudnám csinálni, de egy elektronikus könyvnél szvsz. a borító nem annyira fontos. Nem az látszik a könyvespolcon.
– A felbontás monitorra lett optimalizálva. (A Word ugyan nem írja ki, de olyan 2-300 dpi körül lehet, a fontok nincsenek beágyazva.)
– Összehasonlíthatatlanul kevésbé kellemes a szöveget monitoron olvasni, mint könyvben. Nekem elhiheted, lassan egy hónapja gyömöszölöm a szöveget a gépben, mégis, amint kezembe került a könyv, újból végigolvastam az egészet, annyira tetszett, annyira élveztem.

2.
A kicsit bonyolultabb módszer, ha megrendeled a kiadótól. Ez viszont pénzbe kerül, nem is kevésbe. (Nekem 8000 forintból jött ki, de én diszkonttal kaptam, ráadásul még Kósa előtti dollárban fizettem.)
– Kapsz egy vaskos és roppantul olvasásra ingerlő könyvet. Elmondhatod, hogy nem akármilyen ritkaságot birtokolsz, hiszen abszolút korlátozott példányban lesz forgalomban.
– A felbontás nyomtatásra lett optimalizálva. Ez konkrétan 1200 dpi-t jelent. (Nem csak a nyomtatás történt ennyivel, a képek is így lettek beletéve. Azaz fekete-fehéren is jól néznek ki.)

Ha megfordult valaha – akár a korábbi verziónál is – a fejedben, hogy kinyomtatod, ez most már nem lesz olyan egyszerű. Eleve a mérete speciális papírt (vagy nagy teljesítményű papírvágót) igényel. Aztán ha nem kétoldalasan nyomtatod, akkor borzasztó vastag irományt kapsz. Képzelj el egy 500 lapos A4-es papír csomagot. Na, annál vastagabb tégla lesz az eredmény. Mindez képernyőre optimalizált felbontásban. Ha még köttetni is akarod… akkor már nem sokkal kerül többe, ha megveszed könyv formában.

Essen pár szó a módszerről is. Nem tudom, ki mennyire jár nyitott szemmel a neten. Van két oldal, ahol gyakorlatilag te magad lehetsz saját magad kiadója: az egyik a Lulu, a másik a Blurb. Az utóbbi inkább fényképalbumokra ment rá, meg nekem kicsit túl sok is benne a varázsló, ezért választottam inkább az elsőt. Itt nekem kellett tökölődnöm a kiadvány legapróbb részleteivel (papírméretek, asszimetrikus margók, pdf készítés), de én valahogy jobban szeretem az ilyesmit.

Hogy működőképes-e a modell? Erről nagy viták mennek. Nagyon úgy tűnik, hogy manapság nem könnyű könyvet eladni. Eleve eléggé alacsonyra kell tenni a színvonalat és óriási marketingmunkát kell tenni a kiadvány mögé. (Ez alól kivételnek számítanak a már nagynevű szerzők, hiszen itt már a név önmaga eladja a könyvet.) Nyomdák 1000-1500 példány alatt szóba sem állnak az emberrel, manapság pedig semmilyen kiadó nem vállal be blindre 4-5 millió forintnyi kockázatot.
Itt lehet megoldás az on-demand könyvkiadás. Te magad elvégzel minden előkészítői munkát: megírod, tördeled, lektorálod, korrektúrázod. Az egészet nyomdakészen átadod egy cégnek. Ők meghirdetik az általuk bejáratott helyeken. (A Lulu rendes ISBN számot ad, tehát a könyv könyvesboltban is forgalmazható. Csak egy kattintás, és a kiadvány átkerül az Amazonra. Igaz, ez durván 2$ plusz költség.) Aztán amikor jön egy megrendelés, legyártják a könyvet. Ha egy példányban, akkor egyben. Igen, valamivel drágább. Amikor készítettem, akkor 200 körül volt a dollár, azaz a könyv vételára 7600 forint körül volt. (Plusz a szállítás.) Ha elmész egy könyvesboltba, akkor egy hasonló méretű, illusztrációban hasonlóan gazdag könyv olyan 5000 forint körül van.
Cserébe viszont a könyv létezik, elérhető. Nekem ez helyből nagy dolog, hiszen ha már csak magamnak gyártom le, akkor is megérte. Ha esetleg valahol referenciát kell bemutatnom, oda tudom adni. Ha rajtam kívül maximum 5 ember veszi meg, akkor sem megyek a Dunának, hiszen eleve nem ebből terveztem Mercedest venni. (Egész konkrétan 2 euró hasznom van rajta kötetenként.)
Viszont ha valaki igényes nyomtatást akar az egyébként ingyenes letölthető könyv helyett, akkor most már megvan a lehetősége.

ps.
Apró, technikai megjegyzés. Nekem úgy tűnik, mintha a felajánlott deviza függne attól, milyenek a böngésződ nyelvi beállításai. Amennyire tudom, jelenleg érdemesebb dollárban vásárolni, mint euróban.