Nemörülök

Megvolt a nagy nap. Megírta a gyerek a matek érettségit.
Mint a címben is jeleztem, nem örülök túlzottan.

Az előzményekről annyit, hogy kábé két hónappal ezelőtt írattunk a csajszival egy próbaérettségit – tragikus eredménnyel. És bizony a matek az egyik, amelyik beleszámít a felvételibe. Nemhogy megbuknia nem szabad, de a cél a minimum négyes.

Adva volt a kihívás, rendesen.

A leányzó becsületére legyen mondva, végigcsinálta. Túlélte. Két hónap alatt átvettük négy év matek anyagát. A teleírt papírköteget láthattad a korábbi írásban. Nagyon ritkán volt szabad délután, szabad hétvége meg egyáltalán nem.
Tényleg borzasztó kemény két hónap volt. De megérte. Nem hittem volna, de megértette, megtanulta. Újból fellángolt a remény, hogy összejöhet egy jó jegy is akár a matekból.

Aztán… átnéztem a feladatokat… és ha nem a munkahelyemen vagyok, ahol valamennyire illik kulturáltan viselkedni, valószínűleg felszántottam volna a parkettát egy kettétört forgószékkel.

A tanulási folyamat során ugyanis kénytelenek voltunk optimalizálni. A kombinatorikát például egy az egyben kihagytuk. Csak hogy segítsek képbe jönni: itt vannak olyanok, hogy kombináció, variáció, meg permutáció, aztán mindegyikből ismétléses, meg ismétlés nélküli. Mindegyik esetre más képletek vonatkoznak. Számot vetettem: ahhoz, hogy a gyerek kapásból vágja, hogy egy konkrét felvázolt szituáció a hatból melyikhez is tartozik, legalább egy hétig kellene ilyen példákat megoldanunk. Annyi időnk nincs, ráadásul ez egy rétegterület. Ergo bevállaljuk azt a max 2-3 pontnyi veszteséget és foglalkozunk fontosabb területekkel. A valószínűségszámítást nyilván átfutottuk, de kombinatorika nélkül ez nem sokat ér, hiszen az kell az elemszámok meghatározásához.

Akkor most olvasd el a cikket.

Mint mondták, a feladatsorban nagy hangsúlyt kapott a valószínûségszámítás és a kombinatorika.

Vagy nézdd meg a feladatokat.

Több problémám is van. Az, hogy nehéz volt, az nem ért meglepetésként. Aki figyeli a közéletet, láthatja, hogy folyamatosan az megy, hogy Magyarországon túlképzés folyik, ott lebzsel az a sok léhűtő az egyetemeken, főiskolákon, legalább legyen már kötelező az emelt szintű érettségi, vagy csináljunk már valamit. Ezzel nincs is gond. De az, hogy úgy nehezítünk, hogy kiveszünk egy súlyát tekintve nem túl jelentős, de azért nehezen megtanulható területet és abból szórjuk tele a feladatlapot… azzal már van. Most ugyanis az lesz, hogy aki ért a kombinatorikához meg a statisztikához, annak sok pontja lesz, aki meg nem, annak kevés. Hiába tanulta meg jól a geometriát meg az algebrát.

Van néhány alapigazság, melyekben hiszek. Az egyik ilyen, hogy a rengeteg munka mindig meghozza a gyümölcsét. Ha valamit kitartóan és elszántan végzünk, azt előbb-utóbb összehozzuk.
Nos, ez az elv most sérült – és én nem túlzottan örülök.

8 thoughts on “Nemörülök

  1. 2 hónap alatt nem lehet 4 év anyagát megtanulni. Képletet bemagolni, feladatmegoldási sebességet lehet javítani, de megtanulni nem lehet. Tanárként sajnos azt kell mondanom, hogy ez bizony szaktanári hiba. Sokkal elöbb észre kellett volna venni, hogy a gyereknél problémák vannak. Hogy miért nem történt meg az más kérdés.

  2. Ez ennél valamivel bonyolultabb volt. Nem a négy év anyagát kellett megtanítani a gyereknek, hanem megértetni vele, amit addig tanultak. Aztán miután megértette, át kellett rágnunk magunkat egy iszonyú példarengetegen – hogy így, hogy már lát, így legyen gyakorlata is. Képletet elvből nem tanítottam, a sűrűn használtakat úgyis megjegyzi, a ritkán használtakhoz meg ott van a függvénytábla.
    A szaktanárról egyébként, mondjuk úgy, markáns véleményem van. Nem csak a lányom küzd az anyaggal. (Nálunk a jegy minősége a fontos. Sokaknál a kettes.)

  3. Van egy könnyű és optimális megoldás, egyedül a tanáron múlik. Nekünk bevált, igaz B faktos voltam.
    A módszer:
    Legalább 2 éven át felvételi feladatokat kell megoldani eszetlen mennyiségben. Mondjuk a normál matek óra minimum 50%-ában. Érettségihez vélhetően kevesebb is elég. Mellette persze tanulni kell a normál tananyagot, de ez mondjuk emelt szinten nem okozhatott gondot.
    Magyarul nem “csak” a tananyagot kell tudni, hanem feladatmegoldást és különösen trükkös feladatmegoldást kell gyakorolni. Rengeteg séma rögzül, és így szinte bármit meg lehet csinálni. Visszagondolva én már harmadikos gimisként maximum pontos felvételit írtam volna, de a tanárunk jó pedagógus volt, így erre nem jöttünk rá, nem szálltunk el magunktól. Egészséges izgalommal mentünk és megírtuk negyedikben…
    A kombinatórika mondjuk meglep, nem emlékszem, hogy anno ilyen szinten a tananyag része lett volna.

  4. nem emlékszem, hogy anno ilyen szinten a tananyag része lett volna

    Nem is volt. Az én időmben még nem volt a középiskolás anyag része, csak a matek szakkörös hallottak róla. Mint ahogy az utolsó példában szereplő binominális eloszlással is csak az egyetemi valszám/statisztikán találkoztam először.
    De ez önmagában nem lenne gond – a túlsúly, az már igen.

  5. A fiam is most érettségizett. Kérdeztem tőle, h milyen volt a matek? “Apa, gondolkozni kellett. Ez volt az utóbbi évek legnehezebb matek érettségije.”Mondta a gyermek ezt úgy ,h matek tagozatos 6 osztályos gimnáziumba járt.Más kérdés ,h azért ezt Ő kiválóan abszolválta de ez is volt a minimum elvárás. Én úgy érzem ,h az előző évek gagyi feladatai miatt (lásd : ha 1 kg narancs Ft akkor 300 Ft-ért hány kg narancsot lehet vásásrolni ?)most odatettek egy keményebbet, meg szerintem is ezt szánták rostának.
    A túlsúllyal egyetértek.

  6. Hát. Én felnőtt fejjel, prog-mat végzettséggel, elsőre nem értettem egyik másik kérdést.
    Lehet hogy az internetes cikkből lemaradtak fél mondatok?

    Megoldani mondjuk megoldottam őket, de 1-2 esetben csak sejtettem az elvárásokat.

    Az én hibám.

  7. Nem bírom ki, hogy pozitívan meg ne jegyezzem, hogy az elv még nem sérült, csak az összehozásból nem az “előbb” jött be.
    Persze hogy lesz-e “utóbb”, az is kérdés.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *