Tanul

Mostanában van elég alkalmam, elgondolkoztam rajta, hogy jó lenne-e az emberiségnek, ha az utódok nem csak a géneket, hanem a szülők teljes tudását is örökölnék?

Elsőre kapásból rávágja az ember, hogy persze. A gyerek még ordít a szűk rés okozta sokktól, de már tud differenciál egyenletrendszereket megoldani mind analitikus, mind numerikus módszerekkel. Nekünk olyan dolgokba törik bele az agyunk a műszaki egyetemeken, melyeket az 1700-as évek környékén találtak ki mindenféle zsenik. (Newton: 1643-1727, Euler: 1707-1783, Maxwell: 1831-1879, de még sorolhatnám.) 2-300 éves tudás, mégis kevés ember képes megérteni.
Bezzeg, ha nem kellene mindent újrakezdeni! Óvodás korára a gyerek bőven leelőzné a szüleit, húszévesen már nem is értenék mivel foglalkozik. Harmincévesen pedig már ő nem értené a saját gyerekét. Micsoda tempó lenne: 3-4 genereáció alatt a világ összes problémája fel lenne számolva.
Lehet, hogy maga az emberiség is.

Gondoljunk bele: jó az, ha valaki hirtelen kap túl nagy adag tudást? Úgy, hogy a jelleme még nem alakult ki? Még nem tapasztalta meg, hogy nem szabad bármit is megcsinálnia, még ha logikusnak tetszik, akkor sem. Még nem alakultak ki az érzelmei.
Legyek Ura, csak hiperintelligens kölykökkel.

De nem csak erről van szó. Az újratanulás egyáltalán nem értelmetlen dolog. A gyerek menetközben rájöhet valami újra. Hogy ezt eddig rosszul tudtuk. Az se kizárt, hogy nála kicsit más sémakészlet alakul ki ugyanazon tanítás hatására – így mutálódhatnak a sémáink. (Ugye, a mémek evolúciója.) Ha mindezt készen kapná, akkor maximum akkor nyúlna vissza az alapok megváltoztatásához, ha valami nagyon nem működik.
Hatékonyabb lenne az emberiség – de kevésbé szinesebb. Márpedig jelenlegi tudásunk szerint az evolúció maga akkor hatékonyabb, ha minél nagyobb a változatosság.

8 thoughts on “Tanul

  1. Nem véletlen, hogy a Bene Gesserit megtartotta magának a Közös Emlékeket, és tagjai sorából is csak az kaphatta meg, aki kiállta a fűszeragónia próbáját. A Bene Tleilax csak hitvány ghola-próbálkozásokkal tudta utánozni mindezt. :-)

  2. Érdekes lehet a gondolatkísérletet egy picit variálni. Én páldául a jellemet, érzelmeket is tanultnak (sémák alapján működőnek) gondolnám, azaz ha már a perturbációszámítás átmegy, akkor ezzel az erővel a jellem és az érzelmi intelligencia is átmehetne.
    Aztán ha feltételezzük, hogy továbbra is két egyed kell egy harmadik létrehozásához, akkor miért ne lehetne a kognitív sémák öröklődését is hasonló módon lezavarni, mint a génekét. Dominánsan és recesszíven öröklődő kognitív sémák, sémamutálódás, sémarekombináció…
    Szóval nem biztos, hogy kevésbé színes lenne az emberiség és a világ, csak éppen más.
    Szerintem attól sem érezzük monotonabbnak a világot, hogy nem kell minden újszülöttnek felfedeznie az érzékszerveket, hanem “maguktól” kinőnek neki a fülei, mert öröklődik a fülnövesztés “tudása”.

  3. Ezen egy kicsit én is elgondolkoztam, de úgy vélem, az érzelmek, a jellem, az úgy rárakódik az emberre, attól függően, hogy mi és mikor történik vele. Míg a pitagorasz-tétel mindig ugyanaz, addig egy konfliktuskezelési technika függ attól, hogy korábban milyen tapasztalatai voltak emberekkel, konfliktusokkal.

  4. Nálam a konfliktuskezelési technika és a pitagorasz tétel a modellben más szinten helyezkednének el, így közvetlenül nem összehasonlíthatóak.
    A példádnál maradva egy adott konfliktus kezelése során sok konfliktuskezelési “tétel” közül választod ki a szerinted optimális kombinációt a szituáció kezelésére.
    Egy komplex geometriai probléma megoldása során a pitagorasz tétel is esetleg csak egy pici szelete a megoldásnak. De hogy a tanult tételek sokasága közül mit milyen sorrendben vegyél elő az adott probléma megoldásához, az analóg szerintem a konfliktuskezeléssel. Függ a korábbi tapasztalataidtól, hogy milyen geometriai példákat oldottál már meg, hol alkalmaztad sikerrel és hol próbálkoztál sikertelenül a pitagorasz tétellel.

    Azaz csak a tételek ismerete halott tudás. Azokat alkalmazni is kell tudni, akár konfliktuskezelésről van szó, akár geometriáról.
    Így ha csak a tételek öröklődnek, akkor matematikából sem lesz egyből zseni az utód, ahogy konfliktuskezelésből sem. Ha a tételek alkalmazási sémái is öröklődnek, akkor pedig ugyan annyira intuitívnak érzem a matematikai zsenialitást, mint a konfliktuskezelésit. Azaz nem látom, hogy miért tudna egy elméleti rendszerben öröklődni a matematikai intuicio, és miért nem tud ugyan ott öröklődni a konfliktuskezelési intuicio.

  5. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy máshogy gondolom. A matek az tisztán logikai konstrukció, melyhez túl sok köze nincs az érzelmeknek. Minden, aminek a kialakulása érzelmekhez köthető, az viszont jobb, ha az alanyban fejlődik ki – az érzelmeivel együtt – mint ha készen kapná valahonnan.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *