Day: April 17, 2010

This is the begining of a beautiful friendship

Folytatódik a kajakteszt. Mondjuk, tekintve, hogy a múlt héten rögtön a stégnél borultam, igazából az lenne a pontos megfogalmazás, hogy indul a kajakteszt.

Nos, a jó hír, hogy ma nem borultam(1). Ma csak az evezőt hagytam otthon. Meg a kormánylapátot felejtettem el kibiztosítani vízreszállás előtt. Meg az alsónadrágomat vettem fel fordítva.

(1) Az igazán durva az, hogy megvizsgálva a terepet, halványlila elképzelésem sincs, mi történt a múlt héten.

Kértem egy evezőt a gyakorlatozó suhancoktól, aztán gyerekevezővel, kormány nélkül mentem egy kört a Kis-Dunán. A semminél jobb volt – de lassan azért már tényleg kiváncsi vagyok, mit tud ez a kajak normális körülmények között.

Hazafelé nem tolattam neki a vasoszlopnak (eltüntették), nem tolattam neki a fának (elugrott), mondhatni, unalmas nap volt.

Ma is lesz miről beszélni

Dórával matekoztunk az étkezőben, amikor elsétált mellettünk egy nagydarab, fekete-fehér macska. Bent, a lakásban. Odasétált az alomhoz, megszaglászta. Megvizsgálta a kajástálakat, benézett minden sarokba.
Nem győztünk vigyorogni. Mi már tudtuk, amit ez a macska még nem: ha Gizi megérzi a szagát, akkor a kulcslyukon fogja kipasszírozni. Csak éppen a rámenős hölgy éppen az emeleten aludt Dóra szobájában, Picúrral együtt.

Az idegen macska ekkor követte el a súlyos hibát: elindult felfelé az emeletre. Magamban elkezdtem számolni. Nem jutottam el tízig, amikor valami irgalmatlan hangos vernyikolás tört ki odafent, majd három szélvészként söprő macska rohant le, keresztül a nappalin, ki az udvarra.

Azóta a két macska szoborként őrzi a teraszajtót.
De legalább lesz miről beszélgetniük pár napig.