Hát élet ez?

December közepe óta – pontosabban a bükki túra óta – az életem sokkal egyszerűbb lett. Felkelek reggel, 45 perc alatt összekészülök, ugyanannyi idő alatt bejutok a munkahelyemre. Aztán meló orrvérzésig, mert bevállaltunk egy melót, melyet még akkor is csak éppenhogy tudnék befejezni határidőre, ha nem mennék el februárban két hétre Amerikába. De elmegyek.
Délután öt és hat között hazaindulok. Hét körül vagyok otthon. Van egy órám a vacsorára. Utána indul az éjszakai műszak. Ugyanis bevállaltam egy olyan munkát, melyet még akkor is csak eszeveszett tempóban tudnék elvégezni az irreálisan rövid határidőre, ha nem mennék el két hétre Amerikába. De elmegyek.

A kettő között élek. Napi egy órát.

Gondolhatod, hogy ebbe az egy órába akarok belegyömöszölni minden jót, ami az embert csak érheti egy normális élet során.

Először is kimegyek a konyhába és töltök magamnak egy pohár bort. Aztán összedobok valami vacsorát. Szinte mindegy, hogy mit – a lényeg az, hogy borzasztóan veszélyesnek és egészségtelennek nézzen ki. Ha már egyszer hámkirúgásról van szó.
Maga a vacsora külön szertartás. Körbebástyázom magamat a nagy étkezőasztalon: kenyér, legalább kétfajta savanyúság, az üveg bor, borospohár és az elmaradhatatlan olvasnivaló.

Ahogy végzek, bevágok mindent a mosogatóba. Majd.

Mostanában rendszerint kisétálok vacsora után a teraszra a farkasok közé és elszívok egy cigit. (Igen, tudom. Én sem örülök neki. De egyszer véget ér ez az eszeveszett hajtás és lesz megint időm és erőm kontrollálni magamat.)
Amikor bejöttem, friss vagyok és üde. Bár eleinte még csikorognak az izületeim a kurva kemény hidegtől. Még belefér egy kávé, aztán hajnali kettőig megy az éjszakai műszak. Teákkal, kávékkal, időnként farkasrugdosással.

Néha fölmerül bennem a klasszikus kérdés: van-e élet a halál előtt? De ha úgy nézem, hogy az élet egyben alkotás is, akkor megnyugodhatok: nagy kanállal habzsolom az életet.

12 thoughts on “Hát élet ez?

  1. Hát (tudom)…
    De most vigasztalódj azzal, amivel én szoktam.:

    (Előre bocsájtom csak rossz válasz a kihívásokra).
    De: biztos én vagyok a hülye, amikor ilyenekre gondolok, hogy:

    Én, a tíz százalékát nem tudnám megcsinálmi annak, ami annó a szüleim, a nagyszüleim megetettek, kibírtak.
    Konkrét példa:
    Én tíz napig ásom fel azt, amit apám egy nap alatt felásott.

    És én vagyok a gyenge, a tápos, ezt elismerem.

    Te meg kibírod. Mert van miért. Ők is azért bírták a szenvedést, mert volt miért.
    A családért, a fiúért, a lányért..
    De volt remény…
    Most is van.. Van?
    Persze, hogy van…

  2. És most Pink Floyd-ot, Led Zeppelint, Omegát, Cserhátit, Katona Klárit, és még kitudja mit fogok hallgatni….

    A többit meg hagyjuk az Istenekre..:)

  3. Egy kicsit félreértetted. Nem áll mögöttem senki töltött revolverrel, hogy ezt csináljam. :) Alkotni nem szenvedés, hanem kifejezetten jó dolog, különösen akkor, ha tudod, hogy sokan fognak örülni a végeredménynek.
    Gond akkor van, ha több dolog csúszik egybe, és az alapos, megfontolt alkotás helyett idegbeteg kapkodás lesz a folyamatból. Mint most is.

    Két dolgot utálok borzalmasan: a terjedelmi korlátot és a határidőt. :)

  4. ? megeri ? van ket utanfutod !

    Valamelyik techneten Gal Tamas emlegette “Tudas ellen nincs orvossag!” Ja, agyverzes! Utanna nagyon sok ido van meg az apro csepro dolgokra is :(

  5. Gondolom a vacsoránál (a cigi előtt) az ősember is ott van. Illetve mondtad volna, ha bringával járnál dolgozni.

    Egyrészt jó dolog a pörgés (flow?), másrészt ha mindkét végén égeted a gyertyát, akkor … Te is tudod.

    (Úgyhogy én most be is fejezem a munkát, és lefekszem aludni.)

  6. @mephisoft:

    Óh, ne tudd meg, hány elfeledett élőlény mászik elő a tudatból, ha az ember éppen védtelen.

    A gyertyaégetéssel kapcsolatban meg az a véleményem, hogy idősebb korban már szabad mind a két végén. Akkor már megtettük, amit kellett.

  7. @fredi:

    Ezt most nem egészen fogtam. Ha utánfutó alatt a két gyerekre gondolsz, akkor azért az ő megalkotásuk messze nem volt olyan fáradtságos munka. ;)

    Az agyvérzés… az nagyon durva dolog. Nem is igazán tudok viccelni vele. (Apósom évek óta fekszik mozgásképtelenül az ágyában, teljesen épp elmével.)

  8. @JoeP: az ember akkor oreg, ha azt gondolja magarol, hogy oreg. Minden mas esetben nem.

    Egyebkent pedig reszvetem. Nekem is osszejott egy par dolog, ugyhogy keptelen vagyok elerni az alkoto zen allapotat, csak hajtok. Es ez nem jo dolog, kihat az alkotas minosegere is.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *