Az ősember

Egészségesebben szeretnél táplálkozni? Mi sem egyszerűbb. Tele vannak a könyvesboltok és az internet egészséges táplálkozást népszerűsítő irományokkal, receptekkel, de akár komplett életmód-leírásokkal is.

Mi akkor a baj? Hiányzik az elszántság, a motiváció?
Tényleg nem zavar, hogy elég sok helyen szajkózzák már, miszerint a túlsúly veszélyesebb az egészségre, mint a dohányzás? Vagy egy jó kövér racionalizálással ezt is le tudjuk kezelni? Soha nem gondoltál még rá, milyen érzés lenne felülről is meglátni a farkadat? Tényleg nem elég motiváció az, hogy 20-30-40 kiló felesleges súlyt – egy igen tömött és igen nagy bőröndöt – cipelsz magaddal mindig, mindenhová?

Úgy tűnik, nem.

Pedig elméletben mindenki tudja, hogy ez nem jó és hogy változtatni kellene rajta. Rengetegen bele is vágnak. Aztán nem sikerül.

Azért, mert nem tudják, hogy odabent az agyban két ember él. (Minimum.)
Az egyik a civilizált ember. Ő telefonál. Ő száll fel a repülőgépre. Ő hajtja az autóját akár kétszázzal is a sztrádán. Ő böngészik az interneten. Ő használja korunk minden technikai eszközét a citrusfacsarótól kezdve az orrszőrtrimmelőig.
Csakhogy ott él még az agyban az ősember is. Ő az, aki fél a sötétben, még egy teljesen biztonságos belvárosi parkban is. Ő az, aki szívesen üldögél kempingezéskor a tűz mellett este. Ő az, aki azt mondja, hogy inkább ne szállj fel arra a körhintára, még akkor se, ha teljesen biztonságos, még akkor se, ha akik felszálltak rá, szemmel láthatóan élvezik. És ő az, aki nem engedi, hogy ott hagyd a kaját az asztalon. Ő az, aki arra kényszerít, hogy az ingyenkajás helyeken (konferenciák, fogadások) ötödjére is visszamenjél a svédasztalhoz szedni még valamit.
Ez az ősember ahhoz szokott, hogy nincs kaja. Sokszor hónapokig nincs. Mert mondjuk nem tudtunk elég mamutot levadászni nyáron. Mert mondjuk rossz volt a termés, a földesúr meg több adót szedett be. Ilyenkor egyetlen stratégia létezik: amikor lehetőség van enni valamit, akkor enni kell. Bőségesen. A kipukkadásig. Ki tudja, mikor lesz rá legközelebb alkalom.

Az ősember több ezer évvel le van maradva a civilizált embertől. Az ősember gondolkodása az, ami évezredek alatt rakódott le, rétegenként az agyban. Mély. Iszonyú mély. A mostani gondolkodásunkat használjuk, mondhatni, pörög a levegőben – aztán idővel egy újabb réteg lesz belőle, mely ráülepszik erre a kupacra.
Az már csak a mi balszerencsénk, hogy az ősember, ebben az élelemmel viszonylag bőségesen ellátott korban és helyszínen (Európa, Amerika) sem tud megváltozni, nem képes felfogni, hogy nyugi, kaja van, holnap is lesz, nem halunk éhen. (Mint a bakter anyósa a bakterházban.)

Mit lehet tenni? Az ősembert mentálisan legyőzni gyakorlatilag reménytelen. Kábé annyi esélyünk lenne, mint illanó pillangónak a földgolyóval szemben. (Miközben értelme sincs, hiszek ezek a mélyen beivódott tapasztalatok segítenek minket az életben.)

Ettől azért küzdenünk még kell.

Az első fontos lépés, hogy tudjuk, ki ellen harcolunk. Ha tudjuk, hogy magunkban kell legyőznünk egy atavisztikus gondolkodásmódot – az ősembert – akkor már sokkal megfoghatóbb a küzdelem. Nem szellemekkel viaskodunk egy sötét szobában.
Másfelől pedig apró csatákat igenis tudunk nyerni. Ha tíz éjszakai nassolásból elmarad három, mert azt mondjuk, hogy ‘te disznó ősember, már megint zabálni akarsz?’ – akkor azért csak haladtunk valamit előre.
Harmadrészt fel is használhatjuk. Azt az ősember is pontosan tudja, hogy ez egyénnek edzettnek, erősnek kell lennie, ha túl akar élni. Mozognia kell, edzenie. Próbáljuk meg bátorítani ezt a gondolatot és elnyomni a kajaraktározóst.

Az igazi egyensúly az, amit mentálisan érünk el, minden külső szer nélkül.

8 Comments

  1. És mi az oka, hogy egyes emberek le tudják győzni a bennük bujkáló ősembert, mások pedig nem? Miben különbözünk egymástól ezen a téren?

  2. Jol gondolom, hogy a lustasagrol, es az akaratgyengeserol van szo?

    “Másfelől pedig apró csatákat igenis tudunk nyerni. Ha tíz éjszakai nassolásból elmarad három, mert azt mondjuk, hogy ‘te disznó ősember, már megint zabálni akarsz?’ – akkor azért csak haladtunk valamit előre.”

    Szerintem a legnagyobb veszely itt van, hogy ugyanis megelegszik az ember ennyivel, holott az effektiv hatas messze elmarad a kivanttol.

  3. Joe: “Az már csak a mi balszerencsénk, hogy az ősember, ebben az élelemmel viszonylag bőségesen ellátott korban és helyszínen (Európa, Amerika) sem tud megváltozni, nem képes felfogni, hogy nyugi, kaja van, holnap is lesz, nem halunk éhen.”

    Az a kérdés, hogy meddig lesz ez igaz.

    AdorjanT: ezt hívják akaraterőnek :) ezt lehet fejleszteni. De teljesen nem győzhetsz…

  4. @UnA: a mai csülökpörkölt ebéd után tiszta akaraterőből bevágtam egy félliteres üveg meggylekvárt.
    :D

  5. @Kurbli,

    Na, ehhez – ilyen kombinációban – tényleg kellett az akaraterő. :)

  6. Erre találta fel az újember a kávét, cigerettát és társait… Orvosok meghosszabbítják az életet, visszaveszünk belőle és ugyanott vagyunk mint 10.000 éve, csak egy magasabb órajelet generál a szívünk és metabolizmusunk.

    Ha benézel jónéhány réteggel mélyebbre, amikor még csak 1 sejtünk volt, csak egy direktíva létezett a konkurrencia nélküli világban: szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet. (amivel teljesen jó irányba haladunk. kérdés hogy mikor csordul túl a stack és jön a blue screen dump…)

    Én egy másik irányból közelíteném meg az ősembert, nem rontanék rá síppal dobbal, égi hegedűvel. Attól csak megijed szerencsétlen és elbújik a barlangjába, kunyhójába, félelmébe, what if végtelen ciklusába…
    Nagy szolgálatot tett és tesz nekünk a vén görbehátú, miért nem ülünk le vele a tűz mellé beszélgetni? Itt bújna egy gondolat at 1-3 postokhoz hozzászólva: akaratgyengeség-akaraterő olyan mint a menny-pokol, megteremtett fogalmak ami valakinek a malmára hajtja a vizet, igazság nem születik belőle.
    Véleményem szerint a jelenkori pszichológiára néhány száz év múlva úgy tekintenek mint mi az inkvizícióra: idióták, a gravitációt sem ismerték, de ítéltek…
    Visszatérve a tűz melletti ücsörgésre, szerintem akaratgyengeség nem létezik, csak más húron pendülés és nyelvi nehézségek, szűk keresztmetszet és vékony sávszélesség.

    Engem az érdekelne, hogyan tudjuk megbeszélni az ős kollegával hogy velünk együtt vadásszon, halásszon és gyűjtögessen miután degeszre ettük magaunkat, kimentünk az erkélyre elszívni egy cigarettát és meginni egy bort.
    A sötétben félés, hangos riadalomra felgyorsult szívverés nem alaptalan, és a gépi kód amiben fut jóval gyorsabb és hatékonyabb mint mai dotnet és ojjektumorientált társai.

    Minél jobban optimizálod a compilert annál kisebb kódot kapsz. Azt nem tudom hogy ez a testtömegre is érvényes-e…

    Legalábbis ezt mondta a bagoly.

  7. Nem tudunk annyit visszavenni belőle, hogy ugyanannyi legyen, mint akkor. Tudtad, hogy az őskorban a 40 éves ember már ritka öreg volt?

    Egyébként én sem rárontást írtam. Értelmezhetetlen, meg nem is működik. A félelem elterelése a mozgás felé például pont egy olyan kompromisszum, melyet hiányolsz.

    Akaraterő nem létezik? Dehogyisnem. Szemben a mennyel és a pokollal, melyeket tényleg nem látott még senki, az akaraterővel nap, mint nap találkozol. Oké, hogy az akaraterő nem személyes tulajdonság, hiszen baromi kemény tudok lenni mondjuk az édességgel szemben, de szinte egyből megadom magam a sörnek.
    De ez csak azt jelenti, hogy bonyolultabb a rendszer, az egyénnek mátrix-szerű akaratereje van. De van.

    Visszatérve a tűz melletti ücsörgésre, szerintem akaratgyengeség nem létezik, csak más húron pendülés és nyelvi nehézségek, szűk keresztmetszet és vékony sávszélesség.
    Nem igaz, hogy amikor beírtad, már akkor nem érezted, hogy itt valami nem stimmel.:) Azt mondod egy fogalomra, hogy nem létezik és felsorolsz helyette négy másikat – négy olyat, melyek szerintem részei az eredetinek. Nyilván van olyan, hogy valakit mi teszetoszának érzünk, pedig csak annyi van mögötte, hogy az illetőnek más az értékrendje. De többször van olyan, hogy azt látjuk, az illetőnek nincs is értékrendje, a sodródásának, vergődésének meg az az oka, hogy nem bír, nem mer semelyik irány mellett sem dönteni, elvan a langyos, poshadt vízben.

    Engem az érdekelne, hogyan tudjuk megbeszélni az ős kollegával hogy velünk együtt vadásszon, halásszon és gyűjtögessen miután degeszre ettük magaunkat, kimentünk az erkélyre elszívni egy cigarettát és meginni egy bort.
    Ezzel nincs semmi baj. Ha ezt csinálod, akkor azt csináltad, amit ő is helyénvalónak tart. Az ütközési pont ott van, hogy neked a halászathoz, vadászathoz nem kell annyi energiát beleölnöd, ergo eleve nem is lenne szabad degeszre zabálni magad. Ez az, ami az ősi gondolkodás számára értelmezhetetlen: ott van a kaja, de nem eszed meg.

  8. Joe: “Nem tudunk annyit visszavenni belőle, hogy ugyanannyi legyen, mint akkor. Tudtad, hogy az őskorban a 40 éves ember már ritka öreg volt?”

    Ezzel vitatkoznék, mert erre csak becslések vannak. Persze a természeti népeknél az átlagéletkor alacsony, de ez a magas halandóság miatt van és nem azért mert a szervezet nem bírná.

    Vagy ki tudja…

Leave a Reply to AdorjanT Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading