Használati utasítás kockacukorhoz, azaz hol bukna le egyből egy marslakó, azaz kultúrsokk

A ma délelőttből írok le két órányi történést.

Elmentem kilencre a kórházba a lányomért. Leparkoltam a kórház előtt, elmentem a parkolóautomatához, leolvastam róla a telefonszámot, felhívtam. Ezzel elindult a fizetős parkolás. Határozottan elmentem a portás mellett (tegnap Nejt be sem engedte), összeszedtem a csajszit. Visszamentünk a kocsihoz, útközben mobiltelefonról leállítottam a parkolást (hiszen megőrzi a korábban hívott számot). Beültünk, a gyújtáskapcsoló elforgatásakor a kocsi bluetooth-on keresztül egyből összekapcsolódott a telefonommal. Elmentünk az Intersparba kaját és gyógyszert venni. A parkoló bejáratában megnyomtam a gombot, elraktam a parkolókártyát. Kinyílt a sorompó.
A gyógyszertár ajtajában jutott eszembe, hogy Nej elfelejtette megmondani a Tempó EP kártyájának pinkódját. Felhívtam mobilon, mire a pulthoz értem, megvolt a szám.
A gyógyszertárban közölték, hogy ki kell töltenünk a receptet, mert azt elfelejtették.
– Tudod fejből a TAJ kártyád számát? – kérdeztem Dórát.
– ?
Szerencsére nálam volt a PDA és beugrott, hogy évekkel ezelőtt felvittem minden családtag minden fontosabb adatát.
– Pillanat – mondtam a gyógyszertárosnak, böködtem egy kicsit a képernyőt és már töltöttük is a receptet.
– Szeretnék Tempó kártyával fizetni.
– Csak az egyik gyógyszert lehet, a másikra nem terjed ki.
Így lehúztuk a kártyát a terminálon, pinkód, visszaigazolás nyomtatás. Közben kifizettem a másik gyógyszert készpénzzel. Vásároltunk. Ahogy mentünk a garázsban, láttam, hogy egy ember éppen a parkolókártyájáról vette le a blokkolást az automatánál, készpénzzel fizetve. Nekem nem kellett, mert tudtam, hogy egy óráig ingyenes. Beültem az autóba, kanyarodás közben felkaptam a kardánboxból a parkolókártyát, kifelé menet bedugtam a sorompóautomata ‘vegye ki a kártyát‘ feliratú résébe, vártam egy kicsit, kivettem, nyugisan felhúztam az ablakot – és csak ekkor nyílt fel a sorompó. De nem volt para, tudtam, hogy ennyit várni kell.

Na most, az a marslakó, aki mindezt ilyen gördülékenyen le tudja pörgetni, tudva, hogy mikor mit kell megnyomni, mikor milyen számot begépelni, mikor melyik kártyát hova bedugni – az meg is érdemli, hogy leigázza a Földet. És ez még csak egy ilyen fejlődő város – tapasztalatból tudom, hogy vannak olyan helyek is a világon, ahol működik a jegyautomata a tömegközlekedésben, ahol még a shopba sem kell bemenni a benzinkútnál, mert bele van építve a kútba a kártyaolvasó – és hallottam már olyanról, hogy nincs pénztáros a boltban, mert a vevő magának húzza le először a vonalkódokat, később a bankkártyáját. De nem akarok más kultúrkörökkel példálózni, bőven nem kell olyan messzire menni a kontrasztért. Amikor felköltöztünk Budapestre, kisgyerekként örültem még a vezetékes telefonnak is. A Bakonyban ugyanis se vezetékes, se mobiltelefon (se térerő) nem volt a faluban.
Mekkora kultúrsokk lett volna, ha nem telt volna el közte 13 év.

11 thoughts on “Használati utasítás kockacukorhoz, azaz hol bukna le egyből egy marslakó, azaz kultúrsokk

  1. Tiszteletem!

    Ja, kultúrsokk. Meg voltam lepődve először 5 éve Svédországban az automata kúton, ahol készpénzzel is fizethettem (kicsit macera volt, mert nem mindegy, hogyan dugom be a bankót), aztán tavaly meg Angliában a tecsóban este már nincs pénztáros, hanem húzd le magyar! Magunknak csipogtunk. Csak a piához lamentált asszisztenciáért a gép, de röppent is mindjárt egy bennfentes és meggyőződött róla, hogy elég idősek vagyunk a tranzakcióhoz. A kártyát is magunk húztuk le. Így lettem botcsinálta, átmeneti tecsópénztáros.

    Üdv!

  2. Most gondold el, hogy idős ember vagy, valahogy eljutsz a Tescoba! Hajrá…

    Nem biztos, hogy csak a “gépek világa” annyira szép jövő!

    De vitán felüli, hogy az írás és a kommentek is a gyors, kényelmes ügyintézés mellett szólnak.

    DE! Az élő emberi dolgokkal (pl. a pénztáros) semmilyen masina nem veheti fel a harcot.

    Sajnos, az ilyen írások rossz irányba terelik el a gondolkodást, mivel a gépek sohasem helyettesíthetik az embereket.

    Nagyon rossz mintáról írtok! Teljesen végig gondoltátok?

  3. #3: Mintha pottyet tulparaznad a kerdest… egyszeru, ismetlodo, faraszto vagy szuksegtelen feladatok gepekkel megoldasa meg nem vezet automatikusan matrixos vilagvegehez :)

    (Nem emlitve hogy mar most is fuggunk olyan rendszerektol, amik kidolese vilagmeretu kaoszt okozhat)

  4. @Akos:

    A kultúrsokk mindig megtörténik, ha valaki idegen környezetbe kerül, legyen szó gépekről, vagy eltérő erkölcsi felfogásokról.

    Az meg, hogy bizonyos funkciókat gépek látnak el, az egyáltalán nem olyan tragikus. Létezik ugyanis konvergencia. (Nézd meg például a hivatalok ügyfélfogadó automatáit. Először volt egy recepciós, aki azt mondott, amit akart. Ehelyett jött be egy ügyfélszortírozó automata – mely nem látta el rendesen a feladatát, mert az emberek nem tudták, hogy az ő egyedi esetük melyik menüpont alá tartozik. Így alakult ki végül az optimális megoldás, hogy visszakerült az automata mellé a recepciós, aki meghallgatja az ügyfelet, kategorizálja és megnyomja a megfelelő gombot.)

  5. Nem biztos, hogy jól meg tudom fogalmazni a mondanivalómat, egyelőre inkább ráérzés, mint elmélet, de azért megpróbálom.

    Szerintem nem az a baj, hogy valami automatizálódik. Hanem az, hogy gondolkodás nélkül mindent automatizálunk. Jön egy probléma, azt jól megautomatizáljuk, és ezzel megoldottnak tekintendő. Globálisan nézve meg lehet, hogy hülyeséget csinálunk.
    Megpróbálom kevésbé absztraktan. Parkolóautomata, parkolási szabályok. A péztárcán keresztül elvileg kiválóan szabályozzák a parkolóhelyhez, mint szűk erőforráshoz való hozzáférést. Megoldottuk a problémát? Szerintem nem. Csak áttranszformáltuk a problémát egypár másikká. A parkolócéget üzemeltetni kell, gyártani kell automatákat, azokat karban kell tartani, a parkolócég rengeteg papírt használ fel, az automaték elektronikája tele van környezetre veszélyes anyagokkal, a gyártásuk során pusztul a környezet… stb. Azaz egyfajta környezetterhelést áttranszformáltunk egypár másikba. Tovább fog minket elviselni a bioszféra, mert bevezettük a parkolási rendszert? Kétségeim vannak.

    Sok problémát szerintem nem automatizálni kellene, hanem talán hagyni eszkalálódni. Ha a huszadik napon sem találok parkolóhelyet, akkor talán elkezdek más alternatíva után nézni. Persze ehhez alternatíva is kell egy ideálisabb világban.
    Az automatizálás rászoktat minket, mint civilizációt arra, hogy a sok átláthatatlan áttételen keresztül elfedjük a lényeget.

    Pár tízezer éve viszonylag kevés erőforrást kellet megtermelni vagy elosztani az emberiségnek: kaja, pia, barlang, nők…
    Az életben maradáshoz, gyakorlatilag azóta sem kellene sokkal több minden mást elosztanunk (ok, pár kényelmi dolog jöhet). Ezek felett a megérzésem szerint azóta kreálódott egy rakat virtuális jószág is, amit virtuálisan jól el kell osztanunk. És ez az egész elosztó rendszer iszonyatos overhead-el működik (iratóceánok minden hivatalban, cégnél…). Mindezt azért, mert az önkorlátozásra, kooperációra még véletlenül sem akarjuk rávenni magunkat (mint civilizáció)

    Összefoglalva: semmi baj nem lenne az automatizációval, ha az igazi, hosszú távú túlélésünket biztosító irányokba automatizálnánk.

    Egyébként ha már a marslakók szóba jöttek, akkor bekapcsolva a sci-fi modulomat, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy mi vagyunk azon marslakók leszármazottai, akik jól elsivatagosítottak egy bolygót, majd költöztek egyel beljebb…

  6. Majdnem két éve a londoni Tescóban nekünk sikerült berakni a feszítővasat a fogaskerekek közé: a fánknak nem volt vonalkódja, a menürendszer piktogramjai között pedig nem találtuk. Az első segítségünkre sietett személyzet sem. A második, kissé idegesebb meg beütött helyette valami más péksüteményt, ha jól emlékszem. Ekkor nem volt jó taktika megkérdezni, hogy “na és mi van a 3-at 2 áráért akcióval?”. :P

  7. Ejj, megerte visszanezni a posztra, szep gondolatvezetes ott a #6-os kommentben :) Remelhetoleg idovel majd ezek a szuksegtelenul tulbonyolitott es/vagy tul sok eroforrast zabalo megoldasok szepen atalakulnak egyszerubb, lehetoleg kornyezetkimelo verziokra. Mondjuk lehetoleg azelott, hogy komolyabban pofanverne minket a pazarlasunk nehany kovetkezmenye :/

  8. @Npeter: sajnos az a legnagyobb baj, hogy nem idealis vilagban elunk, es sok mindenre nincs megfelelo alternativa, lasd pl. az altalad hozott parkolasi problemat. Mert pl. szep es jo, hogy van tomegkozlekekedes, de melyen a szukseges szint alatt van. Es itt nem feltetlen csak a BKV altal elkovetett hibakra gondolok. Eleg egy idiotan konfiguralt lampa, es garantalt buszkesesekre – rosszabb esetben hatalmas dugokra – lehet szamitani. Eleg egy rossz utfelbontasi politika, es ket honap helyett fel evig nem lehet egy megallot hasznalni. Es meg sorolhatnam.
    A masik dolog ezzel a temaval kapcsolatban az, hogy a vezetes muvileg is korlatozza a parkolohelyek letrejottet. A Koki mellett pl. most nagyon sokaig lehetetlen parkolni, mert ott az az idiota epitkezes, ami huzodik mar ki tudja miota. A Keletinel is, nem gondolnam, hogy az aluljarot befedik, es parkolohazat raknak ra, pedig az nem is lenne olyan rossz otlet, leven a kornyeken mar szinte lehetetlenseg parkolni. Tehat az alapvetoen szuk eroforras melle igencsak bejatszik az eroforras muvi szukitese is, hogy vegleg lehetetlenseg legyen esszeruen megoldani problemakat.

  9. Npeter. Nem értek egyet, a parkolási rendszer igenis megoldás. Ha nem lenne, akkor _SOKKAL_ durvábban nézne ki a belváros.
    A fizetőparkolás igenis szabályoz, százezrek kénytelenek tömegközlekedéssel járni munkába, mert nem tudnák hova rakni az autójukat.
    Ha még mindig sok az autó, akkor emelni kell a díjakat és behajtási díjat is kellene szedni mondjuk zónánként a körutakon belül.

  10. @CsaZ: Eeegen, a gond csak az kedves, hogy a kulvarosban egyaltalan nincs parkolasi lehetoseg, es bizony Bp kornyekerol lehet gyorsabb es jobb bejonni autoval mint tomegkozlekedessel. Elobb talan ezt kellene megoldani, es csak utana behajtasi dijakat szedni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *