LOL. Na ez a cikk jól eszembe juttatta, miért nem olvasok Para-Kovácsot. Szépen, olvasmányosan ír, mondhatni formaművész, csak éppen a demagógiája annyira átüt, hogy az már fáj.
A cikkének első példájával tökéletesen egyetértek. Gyerekkoromban imádtam tévézni, mindenféle érdekes, szórakoztató műsorok voltak benne, n00boknak szóló oktatófilmektől regények filmváltozataiig, gondolkodtató vetélkedőktől nagyszerű mesékig. Aztán jöttek a kereskedelmi tévék, és azóta csokifasztól, átverős, béka segge alatt levő betelefonálós műsoroktól, meg gagyi, erőszakkultuszra épülő japán rajzfilmektől bűzlik az egész.
Olyan “celebek” előadásában, akik Kádár alatt valóban a mucsaröcsögei művház hátsó udvarán se léphettek volna fel.
Para-Kovács ugyan szemérmesen elhallgatja a saját, és médiage… ööö médiaguru haverjai szekértoló szerepét ebben a folyamatban, dehát oké, egyetértünk, akkor hát a kereskedelmi tévék működtetői és fogyasztói a bunkók.
Ehhez képest igazán elegáns huszárvágás, ahogyan a fent definiált bunkó kategória alá aztán a Jobbikot próbálja begyömöszölni a következő példájában (nem nevezi ugyan meg, de hát már csak a haverjai által is előszeretettel használt cimkézésből egyértelmű, hogy mire gondol). Azt a Jobbikot, amely többször is lenyilatkozta, mennyire utálja és károsnak tartja a kertévék kultúraromboló tevékenységét. Hofival élve: “na erre nem gondoltál mi, mondd meg úgy ahogy van”? Felőlem cimkézhetné alapból bunkónak a jobbikosokat, mást gondolom ők se várnak tőle, na de ez levezetés aztán már igazán brilliáns gondolatmenetre vall.
A harmadik példája amolyan langymeleg is-is. Igen, van példa az USAban fanatikus, az ellenvéleményt tűzzel-vassal irtó kreácionistákra. Ahogyan (és többségében) a másik oldal hasonló tevékenységére is: a szinte már vallássá emelt politikai korrektségre, arra, hogy büntetés terhe mellett a Christmas szó helyett is X-mast kell használni, nehogy valaki érzékenységét sértse a Jézusra való utalás, stb. stb.
Mindenesetre neki, mint deklarált liberálisnak (már, ha valójában lennének ilyenek ebben az országban) tapsikolnia kéne efelett érzett örömében, hiszen ebből is látható, hogy a rendszerváltás végre megtörtént a lelkekben is, a kádári rendszer homogén szellemi masszája helyett végre számtalan, egymással akár szemben álló elképzelés virágozhat. Na de hát jó magyar liberálishoz méltóan éppen ez az ő szívének bánatja.
Para-Kovácsnak az fáj, hogy már vannak olyanok, akik alapból elutasítják azt a propagandagépezetet, aminek a felépítésében ő is oroszlánrészt vállalt. Szép dolog a szabadság, de csak addig, amíg mindenki azt gondolja amit ők. Az nem tetszik neki, hogy van már egy olyan réteg, amelyik már nem is néz tévét, a meggyőződése kialakításához pedig máshonnan is tud szerezni információkat, mint az általuk felépített médiabirodalomból.
A Kádár-korban jó főcenzor vagy megmondóember lett volna Imréből, akkor még nem volt internet.
2009. December 26. Saturday at 09:45
ott az igazság.
szerintem már átvették.
2010. January 13. Wednesday at 07:00
LOL. Na ez a cikk jól eszembe juttatta, miért nem olvasok Para-Kovácsot. Szépen, olvasmányosan ír, mondhatni formaművész, csak éppen a demagógiája annyira átüt, hogy az már fáj.
A cikkének első példájával tökéletesen egyetértek. Gyerekkoromban imádtam tévézni, mindenféle érdekes, szórakoztató műsorok voltak benne, n00boknak szóló oktatófilmektől regények filmváltozataiig, gondolkodtató vetélkedőktől nagyszerű mesékig. Aztán jöttek a kereskedelmi tévék, és azóta csokifasztól, átverős, béka segge alatt levő betelefonálós műsoroktól, meg gagyi, erőszakkultuszra épülő japán rajzfilmektől bűzlik az egész.
Olyan “celebek” előadásában, akik Kádár alatt valóban a mucsaröcsögei művház hátsó udvarán se léphettek volna fel.
Para-Kovács ugyan szemérmesen elhallgatja a saját, és médiage… ööö médiaguru haverjai szekértoló szerepét ebben a folyamatban, dehát oké, egyetértünk, akkor hát a kereskedelmi tévék működtetői és fogyasztói a bunkók.
Ehhez képest igazán elegáns huszárvágás, ahogyan a fent definiált bunkó kategória alá aztán a Jobbikot próbálja begyömöszölni a következő példájában (nem nevezi ugyan meg, de hát már csak a haverjai által is előszeretettel használt cimkézésből egyértelmű, hogy mire gondol). Azt a Jobbikot, amely többször is lenyilatkozta, mennyire utálja és károsnak tartja a kertévék kultúraromboló tevékenységét. Hofival élve: “na erre nem gondoltál mi, mondd meg úgy ahogy van”? Felőlem cimkézhetné alapból bunkónak a jobbikosokat, mást gondolom ők se várnak tőle, na de ez levezetés aztán már igazán brilliáns gondolatmenetre vall.
A harmadik példája amolyan langymeleg is-is. Igen, van példa az USAban fanatikus, az ellenvéleményt tűzzel-vassal irtó kreácionistákra. Ahogyan (és többségében) a másik oldal hasonló tevékenységére is: a szinte már vallássá emelt politikai korrektségre, arra, hogy büntetés terhe mellett a Christmas szó helyett is X-mast kell használni, nehogy valaki érzékenységét sértse a Jézusra való utalás, stb. stb.
Mindenesetre neki, mint deklarált liberálisnak (már, ha valójában lennének ilyenek ebben az országban) tapsikolnia kéne efelett érzett örömében, hiszen ebből is látható, hogy a rendszerváltás végre megtörtént a lelkekben is, a kádári rendszer homogén szellemi masszája helyett végre számtalan, egymással akár szemben álló elképzelés virágozhat. Na de hát jó magyar liberálishoz méltóan éppen ez az ő szívének bánatja.
Para-Kovácsnak az fáj, hogy már vannak olyanok, akik alapból elutasítják azt a propagandagépezetet, aminek a felépítésében ő is oroszlánrészt vállalt. Szép dolog a szabadság, de csak addig, amíg mindenki azt gondolja amit ők. Az nem tetszik neki, hogy van már egy olyan réteg, amelyik már nem is néz tévét, a meggyőződése kialakításához pedig máshonnan is tud szerezni információkat, mint az általuk felépített médiabirodalomból.
A Kádár-korban jó főcenzor vagy megmondóember lett volna Imréből, akkor még nem volt internet.