Jobb félteke

A bejegyzés apropója Marci írása.

Távol álljon tőlem, hogy bármi rosszat is mondjak a módszerről. Ha így hívják, hát így hívják. A furcsa nekem az, hogy embereket erre tanítani kell. Működni biztosan tudom, hogy működik az elv, hiszen fiatalkorom óta alkalmazom a technikát. Nekem valahogy természetesnek tűnt, hogy amikor le akarok másolni valamit, akkor pontról pontra másolom le. És ami legalább ennyire fontos, nem figyelem közben az órát. (Az emberek nem csak azt szokták elrontani, hogy egyszerre akarják megfogni a képet, hanem azt is, hogy nem szánnak elég időt a részletek kidolgozására.)

Itt értünk el oda, amikor lelkesen bólogattam a videót nézve. Amikor arról értekezik a hapi, hogy ha sokáig űzzük ezt a jobbféltekés rajzolást, akkor utána sokkal pihentebbek leszünk. Yes. Pont erről írtam korábban itt, illetve ugyanezen rajz ‘kifestésekor’ meg itt. És ugyanezért tetszik az Urban Sketching is – hiszen mi lehet annál pihentetőbb, mint leülni egy városban valahol, nem foglalkozni az idővel, csak rajzolni, rajzolni… aztán továbbsétálni és megint rajzolni? Komolyan tragédiának élem meg, hogy nem hogy erre nincs időm, de legalább 20 rajzötlet kavarog a fejemben – sajnos egyre halványabban – és abszolút semmi időm sincs foglalkozni velük.

De ez már más téma.

Zárásként figyeljük meg, a YouTube milyen diszkréten fejezi ki a véleményét erről az egész jobbféltekés bohóságról:

Nagyítás

This entry was posted in Grafika.

5 thoughts on “Jobb félteke

  1. Aki tud rajzolni, a kérdést is rosszul fogja meg. Hát persze, hogy le szerettem volna másolni a valóságot korábban is. Csakhogy mindig minden torz lett, és 1.) sokszor észre sem vettem 2.) senki nem mondta meg, mi baja a rajzomnak 3.) azt meg pláne nem, hogy hogyan kellett volna csinálnom.

    Egy példa: a negatív terek rajzolása egy jó trükk, ami egyszerűen nem jut eszébe a népeknek. Vagy eleve úgy születik az ember, hogy így nézi a világot, vagy valaki megmutatja neki. Csakhogy aki úgy született, nem mutat meg egy ilyen triviális dologot másoknak, mi több, nem is tudja, hogy mit tesz, amikor rajzol, hát hogyan mondhatná akkor el?

    Ez egy szakadék. Nehéz átkelni rajta.

  2. Az 1.) és 2.) pontokat megkérdőjelezném. Szerintem azt azért a legelfogultabb alkotó is meg tudja állapítani, hogy egy konkrét rajz jó lett, vagy béna? Ha az utóbbi, akkor pedig – mint a gyerek Fülesben – neki lehet állni megkeresni a 10 apró különbséget a rajz és a valóság között. A ‘hogyan’, az tényleg komolyabb probléma. Nálam az jött be, hogy rengeteget kisérleteztem, próbálgattam. Így jó? Nem. Akkor csináljuk máshogyan. Középiskolától kezdve a mai napig az összes jegyzetem tele van ezekkel a kisérletezésekkel.

    Az ilyen 3-4 napos tanfolyamban tényleg az a szuper, hogy rajzolni – annak minden aspektusával – ugyan nem tanít meg, de megkímél rengeteg tévúttól. Ahogy írtad, elárul egy csomó trükköt, amelyek segítségével óriást fejlődik a rajzkészséged – már amennyiben az a feladat, hogy valamit pontosan le kell másolni. (A rajzolás azért nem csak ennyiből áll.)
    Azaz kenyeret szaporítani még nem tudsz, de már tudod, hol vannak a víz alatti cölöpök a tengerben. :-)) De ez már óriási lépés.

  3. V.ö. Csohány Kálmán grafikusművész mondásával – ami a Sodrásban c. filmben hangzott el – ” Csak másolsz, fiam, másolsz.” – , majd elment megetetni a disznókat. Mindez a művészi megjelenítésre vonatkozott. Más kérdés, hogy maga a másolás mekkora feladat is voltaképpen. Nehéz tudatunktól abbyira elszakadni, hogy pl a piszkoszöld borosüvegen lévő fényt valóban rózsaszínűnek lássuk és ne pl fehérnek. A 3-4 napos tanfolyamokról: a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban fél évig nagyméretű kockákat kellett rajzolnunk napi 3-4 órában hetente 3-szor.
    Nehéz ipar.
    Ajánlom volt mesterem, Szalai Zoltán A kockától az aktig, Budapest, 1974. c. alapvető könyvét a rajzolásról.

  4. Kockológia. Ismerem a tant, tudom, hogy évekig nyúzzák. Pont egy percet sem foglalkoztam vele. A másolás fantasztikus képességének kibontakoztatásához ez ábszolúte nem szükségeltetik.

    Időközben kitettem még két rajzomat: http://fotimarcell.netacademia.net/post/Feltek-e.aspx

    Másrészről azért 4 éve megvettem a nagy Szunyoghy könyvet – és anno nem jutottam vele semmire. Most ismét elővettem, hogy na majd most, kockológia, erre súlyos hibákat fedeztem fel mind a rajzokban, mind a magyarázatokban (például az árnyékolásnál). Egyszerűen a magyarázó rajzon magán elcseszte az árnyékot!

    Szunyoghy ösztönből feldob egy kockát, ösztönből beárnyékolja, ösztönből rittyent hozzá egy értelmetlen magyarázatot, oszt nesze hüje, tanujjjá belölllle. Hát így tényleg évekig tart, mire a diák kihámozza az ösztönből a tudást.

    Az a baj a hivatalos rajzoktatással (kockológiával), amihez érintőlegesen nekem is volt közöm, hogy olyanok próbálnak tanítani, akik maguk sem tudják, hogyan csinálják. Úgy születtek, hogy “jól láttak”. Mivel sokan mások nem úgy születtek, az így születettek kínjukban kitalálták, hogy minden tárgy kockából, kúpból, hengerből és golyóból áll, ezt csinálgasd évekig. Másold.

    A jobb agyféltekések szerint viszont a világon minden leginkább negatív térből áll. Ezt meg 2 nap alatt megtanulod. Utána kockát is úgy másolsz, mint a kisangyal.

    A felesleges “végeredményhez”, hogy tényleg fejből nyomd a helyes kockákat, így is kell szerintem egy év. De kell-e ez valóban az absztrakcióhoz?

    Ha viszont nem absztrahálsz, csak ábrázolsz: egy portrét, egy széket, egy dugóhúzót nem másolsz-e? Van-e az a szint, hogy tárgyakat, portrékat, tájakat helyesen nyomsz fejből, MÁSOLÁS NÉLKÜL? Tudtommal nincs. Munkácsy? Műterem. Beállított alakok. Fotó. Dürer? Tőle tudjuk, hogy a legnagyobb mesterek hogyan MÁSOLTAK már a XIV. században is. http://bin.sulinet.hu/ikep/2005/04/Durer.JPG

    Jó nézni, ahogy azok, akik éveket húztak le gyakorlással (kockológiával), milyen irigyen néznek azokra, akik csak 3 napot :)

    Hát istenem, nem jót gyakoroltattak veletek!

    Csak másolsz fiam, másolsz, de Te is!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *