Verselemzés

A füredi Anna-bálon szól a zeneszó
Van is ott nagy dínom-dánom, szép muzsikaszó
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és énmagam
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam

Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány
Megkérdezte mi a nótád édes kicsi lány?
De a kislány azt felelte, halkan, csendesen
Nékem nincsenek nótáim, nem is szeretem

Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában, szívedbe tekints
Lesz egy fiú, kinek nevét tikolni fogod
És amikor senki nem lát, meg is siratod

Egyszer aztán a faluban láttunk egy csodát
Gazdag fiú vette el az édes kicsi lányt
Kilenclovas hintó állt az ablakuk előtt
Nem is láttunk a faluban ilyen esküvőt

Kilencszobás palotába vitték az ifjú párt
Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt
De a kislány mégsem boldog, könnyes két szeme
Mert a kertben felhangzik az ismerős zene

Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában, szívedbe tekints
Lesz egy fiú, kinek nevét tikolni fogod
És amikor senki nem lát, meg is siratod

***

Szabadság – rabság: ebben élünk. Ha csórók vagyunk, akkor a megélhetésért cserébe feladunk a szabadságunkból egy jó nagy darabot. Az édes kicsi lány kitört ugyan ebből a körből, megszabadult a megélhetésért folytatott küzdelemtől – de cserébe másik rabságot választott: egy olyan emberhez kötötte magát, akit nem szeretett. Látszólag megtette élete nagy lépését – valójában csak egyik szabadság/rabság egyensúlyból egy másikba jutott. Nyilván, hogy amikor erre rájött, csalódottá vált – és nyilván, hogy ilyenkor jelent meg bosszúálló bajnokként a főszenyó, a korábbi kedves, aki nem átallt romantikus éjszakán nyáltól csöpögő műnépdalt óbégatni az ablaka alatt. Mert ő már akkor, ott, az Anna-bálban tudta, hogy ezt az utolsó sort kell belerakni a refrénbe.

5 thoughts on “Verselemzés

  1. Nem, nem, bocs, csak elgondolkodtam….

    Tudod, én olyan félnótás (és ezt most értsd, ahogy akarod) :)) időszakban nőttem fel.
    Apám, akinek abszulút hallása van, rengeteg (sacc, több ezret) nótát énekelt, ha olyan kedve volt, én meg, akinek abszolút bot füle van (ez van na), sokszor ámultam, irigyeltem, hogy én miért nem örököltem ezt a tehetséget.

    Summa summárum: erről az oldaladról (már minthogy Te egy nótát elemzel) első meglepetésemben nem tudtam mit is mondjak.

    Először azt akartam mondani, hogy mintha a mostani celebekre ismernék ebben..

    Szóval csak megleptél na, én meg meglepődtem…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *