Harangszoknyák két oldalát harangnyelvként veri a láb

Egy kicsit megint szervezkedtem. Volt valamikor egy Világökörség nevű karikatúramagazin, melyet éveken keresztül szerkesztettem. Akkoriban még nagyon lelkes voltam. Aztán 2003-ban megváltozott az életem, nem maradt már időm se rá – meg már túl sok kedvem sem volt. Valahol a siker ölte meg az oldalt: egyre több munka lett volna vele, nekem meg egyre kevesebb jutott rá. Aztán egy év múlva magát a rajzolást is abbahagytam. Sőt, ma már a karikatúra, mint műfaj sem érdekel túlságosan. Elmúlt az érdeklődésem. Felszáradt, mint egy vodkafolt. Eltűnt, mint a rakkendrollmjúzik. (Mondjuk az megérne egy értekezést, hogyan lett ebből az országból karikatúrára gyilkos termőtalaj. Mert úgy kihalt belőle a műfaj, mint az én rododendronom a meszes talajból.)

Ettől függetlenül, ami jó, azt ne pusztítsuk el. Amikor bezártam az oldalt, meghagytam rajta mindazt, amit értékesnek véltem, majd megkértem Marcit, hogy rakja már fel a Netacademia webszerverére.

Ez működött is egy ideig. Egész pontosan a Netacademia legújabb dizájnváltásáig. Utána valahogy leesett a link és maga a tartalom is eltűnt. Mivel azóta már nem olyan nehéz tárhelyet találni, így most odaköltöztettem az oldalt, ahol már én is hozzá tudok férni, ahol le tudom kezelni az esetleges változásokat.
So long and thank you for the fish.

– Világökörség –