Február elején lejár az útlevelem, február közepén meg utaznék messzire. Mivel ismerem az országot, ahol lakom, így már novemberben elkezdtem intézni a hosszabbítást.
Irány a www.utlevel.hu, azon belül a bejelentkezés. Kaptam is időpontot, egy héttel későbbre.
Elmentem. Pontosan.
Rögtön azzal fogadott az ügyfélautomatát nyomogató ember, hogy roppantul sajnálja, de le van rohadva az útlevél rendszer, nem tudnak fogadni.
– Ember, én dolgozom! – háborodtam fel – Épp elég volt egyszer elszöknöm.
– Sajnálom. Jöjjön máskor.

Kiviharzottam. A munkahelyen az volt az első, hogy újraregisztráltam.

Egy hét múlva megint elmentem.

– Jó napot, foglalt időpontom van.
– Biztos? – kérdezett vissza az őr, miután átböngészte a listát.
– Biztos.
– Itt van a papír?
– Csak elektronikusan – adtam oda neki a pda-t.
– Dehát ez a jövő hét.

Bakker. Elnéztem. Regisztrációkor nem egy, hanem két héttel később volt csak szabad hely.

– Hm. Elnézést.

Letelt az újabb hét. Megint elmentem.
Most minden rendben ment, kaptam két ügyfélszámot. Az egyik a pénztárhoz, a másik az ügyintézőhöz. Addig ugyanis nem foglalkoznak velem, amíg be nem fizettem az illetékdíjat, vagy mit. Az ügyintézőhöz szóló cetlin szépen rajta volt, hogy soronkívül mehetek – de a pénztárason nem, ott csak annyit láttam, hogy nyolcan vannak előttem.
Ha nem lettem volna ingerült, szétröhögtem volna az agyam.
Most gondold el, mennyi értelme van így előre regisztrálni, ha a pénztárhoz nem lehet? Hiába fogad egyből az ügyintéző, ha előtte végig kell állnod egy véletlenszerű, de általában hosszú sort?

Végül odakerültem. Befizettem a 14000 forint hosszabbítási díjat (10 év). Meg is jegyeztem, hogy azért ez elég húzos. A pénztáras hölgy egyetértett.

Most már csak az előre foglalt ügyintézés maradt hátra. Pár perc múlva villogott is a kijelző. Odamentem.

– Jó napot kívánok – köszöntem a hölgynek.
– Jó napot kívánok. Van egy rossz hírem: nem működik az útlevél rendszer.
– Micsoda?
– Sajnos nem érhető el. Nem tudok Önnel foglalkozni.
– De hogyan képzelik ezt? Munkaidőben vagyok itt.
– Nagyon sajnálom.
– Amikor a múltkor voltam itt, akkor sem működött.
– Akkor úgy néz ki, ön egy ilyen balek.

Na, itt elég rendesen megkeményedett a tekintetem.

– Tehát én tehetek róla, hogy szar a rendszerük?
– Nem úgy gondoltam. Higgyje el, nekem is nagyon kellemetlen, pont rajtam csattan az ostor vége, pedig nem én tehetek róla.

A másik vesszőparipám. Ha rajtad van a csapat meze, akkor te is tehetsz róla. Sőt, mivel a hölgy az egyedüli belépési pont az én szemszögemből, így a rosszallásomat is csak neki tudom kifejezni. Csak bízhatok benne, hogy ha sokan csesztetik, sokan sértegetik, ad abszurdum sokan rúgnak bele, akkor egy idő után a sok ügyintéző sírása felhallatszik magasabb szintekre is. Ha csak udvariasan, kulturáltan veszem tudomásul a faszságukat, akkor az ügyintézőt semmi sem fogja motiválni arra, hogy visszajelezzen cégen belül a rosszul működő rendszerről.

– Akkor melyik okmányirodába mehetek át?
– Mindegy. Ez egy országos rendszer, ilyenkor az egész országban nem működik.
– És akkor most ezzel a csekkel mihez kezdjek? – lobogtattam meg a csekket – Egyáltalán, hogyan van bőr a képükön ilyen rohadt sok pénzt beszedni egy ilyen elfogadhatatlan szolgáltatásért?
– Vissza már nem lehet váltani – sajnálkozott – De ha legközelebb jön, akkor is elfogadjuk.
– Tudja, mikor lesz legközelebb? A foglalási rendszerük jó, ha egy hét múlva ad időpontot. És akkor még el fognak szuttyogni egy hónapot magával az útlevéllel.
– Mikor utazik?
– Január vége.
– Hát, sajnálom. Tudja, ez egy számítógépes rendszer. Ha Ön ismeri a számítógépes rendszereket, akkor tudja, milyenek.

Szép próbálkozás volt, hogy közös platformra tereljen. De nem hagytam magam.

– Ismerem a számítógépes rendszereket. _Nem_ ilyenek. Csak ha korrupt cégek rendelik meg felelőtlen, amatőr beszállítóktól. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy államigazgatásban rendszeresen álljon egy ilyen fontos szolgáltatás, mert nem érhető el egy szerver!
– Sajnálom.
– Eh… – álltam fel köszönés nélkül és jöttem ki dühöngve az irodából.

Ahogy gép elé kerültem, megnéztem, mikorra van szabad hely. Két hét. Dühösen végigfoglaltam az egész hetet. Valamelyik nap csak összejön, hogy el lehessen indítani az ügyintézést.