Ha már el lett cseszve, akkor legyen teljesen

Azaz férfiember megint főz.

Nem tudom, miért pont ma tört rá a roham a külvilágra, hogy 17.00 után találjon meg egy csomó halaszthatatlan munkával, de megtette. Ezzel persze lőttek is a délutánomnak. Természetesen az időjárás is kapott az alkalmom:
– Kedves JoeP, ha ma úgysem mész bringázni, akkor ugye nem zavar, ha most borítom ki a kádból az öblítővizet?
– Persze, hogy nem, hölgyem, borítsa csak nyugodtan.

Aztán amikor este fél nyolckor hazaértem, már csak azt éreztem, hogy minden, amit mára terveztem, félrement. Akkor meg miért ne vigyük teljesen félre?

Bontottam egy üveg főzőbort(1), kimentem a konyhába. Mielőtt bármit is csináltam volna, megpucoltam két fej hagymát, felvágtam és beledobtam a wokba. Ez tuti. Ez mindenhez kell. Ami nem így kezdődik, azt ma este megette a fene.

(1) Olyan, kábé ezer forint körüli bor – jelenleg egy kellemesen csalános Hilltop Sauvignon Blanc – melyet főzőcskézés közben lehet kortyolni, de a kajához is jó.

Szétnéztem, mi van itthon egyáltalán. Férfiember, ugye, improvizál. Soha nem bírtam elviselni a receptek makacs szigorúságát. Táncolni sem, főzni sem bírok kottából.
Hétvégén a szüleimnél voltunk, hoztunk egy raklap kaját. Gyors fejszámolás. Ahogy mi élünk, ennek a kajának a fele ránk fog rohadni. Kármentés. Kiborítottam egy adag sülthúst, lefejtettem a csontról, felvágtam, apró csíkokra. Legyen teljes a családi összhang, vágtam hozzá egy kis szoboszlói házikolbászt. A hagyma pont kellemesen lett barna, ment rá a hús, egy pohár bor meg a garatra.

Még tegnap beáztattam egy marék vegyes (tarka+fehér) lóbabot, hátha jó lesz a héten valamire. Nej volt olyan kedves, hogy 17.00 körül felrakta főni. Estére pont kellemesen puha lett, ment is rá hamarosan a hagymás húsra. Felvágtam három darab paradicsomot(2), beledolgoztam.

(2) Lehúzni a héját? Hát olyan cizelláltnak nézek én ki?

Itt éreztem meg először, hogy ez mind jó, de a nagy dobás valahogy hiányzik. Amíg gondolkodtam, oda sem figyelve vágtam bele egy kis fokhagymát. Aztán benéztem a hűtőbe és megtaláltam: csípős ecetes paprika. Csíp is, ecetes is és paprika is. Tökéletes. Különösen az ecet ad egy érdekes bukét az egésznek.
A végén még borítottam bele egy adag kalocsai paprikát – hogy sűrű legyen, na meg finom – egy leheletnyi oreganót, egy emberes adag borsot, kevés sót.. és kész.

Nem is bírtam elrakni belőle holnapra egy adagot. A borral együtt úgy lecsúszott, hogy az agyamnak még tiltakozni sem maradt ideje. Hogy ez a kalória, amely most bedöngetett, legalább egy hétnyi intenzív kerékpározás.
Leszarom.

Ha már el lett cseszve a nap, akkor legyen teljesen.

This entry was posted in Gasztro.

13 thoughts on “Ha már el lett cseszve, akkor legyen teljesen

  1. És akkor még mai alkotásról, a vörösboros töltöttcsirke-pörköltről nem is írtam. :)
    (Ebből már jutott a családnak is és mindkét gyereknek nagyon bejött.)

  2. Szakácskönyvet? Dehogyis. Hiszen pont az az egésznek a lényege, hogy az ember ismer néhány technikai elemet, aztán a többi már a pillanatnyi készleten és a háziember kreativitásán múlik. Nincs recept.

  3. @Hvala:

    Recept? Az nincs.
    De le tudom írni, hogyan készült.

    Volt néhány bánatos töltött csirkecomb. Négy napja pihent a hűtőben, rádermedt a zsír. Az ilyen mikróval megmelegítve már gusztustalan, de sütőben átsütve sem az igazi, már van egy kis kellemetlen íze. (Hiába, a töltött csirke csak frissen sütve az igazi.)

    Fogtam egy wokot, belevágtam négy nagy fej hagymát (két vörös, két lila), majd rányomtam 8 gerezd fokhagymát. Olajon megfonnyasztottam. Amíg ez ment, addig lefaragtam a tölteléket, lefejtettem a húst a csontról, lehúztam a bőrét és kidobtam a csonttal együtt. A húst felkockáztam, vágtam mellé egy kevés házikolbászt.
    Amikor a hagyma összeesett és éppen elkezdett volna barnulni, beleborítottam a húst a töltelékkel és jó alaposan átsütöttem. Már igazából itt nagyon gusztusos volt, komolyan elgondolkodtam, hogy sütök hozzá krumplit és jó lesz így is.
    De mentem tovább.
    Levettem a tűzről, borítottam hozzá egy marék paprikát, jól elkevertem, majd vissza a tűzre és kábé egy percig intenzíven kevergettem, hogy rendesen megpörkölődjön a paprika. Utána ráborítottam a korábban felvágott paradicsomot (kiválogattam a hűtőből a puha, leves darabokat), illetve a felvágott paprikát, majd felöntöttem vízzel. Hagytam rotyogni. Közben ment bele egy icipici oregano, só, apróra vágott petrezselyem zöldje és egy tyúkhúsleves leveskocka.
    Fővés közben a töltelék gyakorlatilag szétdiffundált. Ez pont jó lett, mert mire lefőtt róla a víz, a töltelék a hagymával és a maradék vízzel remek szaftot képzett.
    Ja, a lényeg. Amikor kezdett zsírjára párolódni, akkor borítottam rá egy fél üveg cabernet sauvignon-t.
    Addig főtt közepes lángon, amíg jó sűrű szaftja nem lett.

    Ízre… teljesen pikáns lett. Egy kicsit savanyú, egy kicsit édes – és összességében kifejezetten finom.

    (Utólag azt mondom, talán jobb lett volna, ha a TV paprikát egybesütöm a hússal, még a kalocsai paprika előtt, mert így egy kicsit kilógott az összhangból a főtt paprika.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *