1.
Déltájban csorogtunk hazafelé az M3-ason a szülőktól. Szolíd 110-es tempó, nulla forgalom, semmi rohanás. Utolértünk egy fekete Astrát, index, bementem a belsőbe előzni. Aztán csak nem ment. 120. 130. Továbbra is fej-fej mellett haladtunk. Ekkor untam el, nagy gáz, 160-nal elhúztam mellette, majd olyan 200 méter múlva levettem a lábamat a pedálról és szépen visszalassultam 110-re. Az Astra fokozatosan elmaradt, ő is visszalassult az eredeti tempójára.
De legalább megmutatta, hogy nem akármilyen kemény legény, őt nem lehet csak úgy megelőzni.
2.
Három óra körül kihasználtam, hogy kisütött egy kicsit a nap, elmentem bringázni. Vasárnap délután, forgalom alig – ideális. Körforgalom, a külső külvárosban. 90 fokonként behajtó, én 180 fokot akartam menni. Betekertem. A következő behajtónál állt egy fehér autó, várta, hogy elhaladjak előtte. Erre a mögötte lévő paraszt nekiállt ezerrel nyomni a dudát. Hogy a fehér autó hogyan képzeli, hogy megadja az elsőbbséget egy kerékpárosnak? Behajtani, átmenni a torkán, majd visszatolatni kétszer. Az ilyenekkel így kell elbánni.
Mondanom sem kell, közel-távol ennyien voltunk a kereszteződésben. Se mögöttem, se mögöttük nem volt több autó, én kábé két másodperc alatt húztam át a körforgalmon.
2009. November 29. Sunday at 18:35
A másodikhoz annyit, lehet, hogy a dudálós nem látott téged. És akkor micsoda mázli, hogy volt előtte valaki aki igen.
2009. November 29. Sunday at 18:48
Kizárt. Szögben állt, az orra előtt mentem el.
2009. November 29. Sunday at 22:29
Nem azért mert nem is láthatott, hanem mert az a fajta autós aki a nála kisebbeket nem is veszi észre. Kamionra, dömperre figyel a többiek meg vigyázzanak magukra.
2009. November 30. Monday at 11:03
Én a fehér autó szerepében voltam szombat délelőtt a Sallain.
Beért egy brit rendszámú seggfej, éppen elkezdtem volna indexszel előzni egy bicajost, mire ez kivágja az indexet, mellettem balról elszáguld és még dudál is. Megmutattam neki az egyezményes jelrendszer egyik, UK-ban is ismert jelét, remélem, hogy értette. Ráadásul véletlenül fölkapcsolt reflektorral mentem mögötte a Gilice térig, csak ott vettem észre, hogy a nagy ijedtségben beleakadt az ujjam a kapcsolóba. :)
Mit képzel az ilyen baromarcú, elütöm a kedvéért a bringást?! :I