Berlin Nr.04 / 06

A fejtágítás folytatódik
2009.11.11; szerda

Ahogy megyünk a reggelizőbe, van egy hely, ahol gyengébb a padló. Olyan érzést ad, hogy ‘hé, emberek, vigyázzatok, itt dübörög felétek a deficit’.

Kolléga kifigyelte, hogy a németek tejespohárból isszák reggel a gyümölcslét. Az ugyanis kétdecis, szemben a gyümilétartályok mellé rakott egydecis poharakkal. Élesedik a küzdelem.
Nehogy azt hidd, hogy ez olyan szórakoztató feladat. Azzal a tudattal inni a szállodában pohárszámra a juice-okat, hogy a Teched helyszínén ingyen van. Hektoszámra.

8.15-kor indultunk el az 5 megállónyira lévő konferenciaközpontba. A gond az volt, hogy nem csak mi, hanem nagyjából több ezer ember, nagyjából ugyanekkor. Az első vonatra nem is fértünk fel. És már ez a vonat is egy csomót késett, pont a tömeg miatt. A második vonat már megvolt, aztán sor a ruhatár előtt… nem részletezem, 9.05-re értünk a teremhez, esélyünk sem volt bejutni. Mindegy, nem is érdekelt annyira a Windows 2008 multi-site clustering. (Nem a fenét. Ha képes voltam miatta hajnali hétkor felkelni…)
Szóval tényleg probléma a korlátozott számú hely, ez látszik abból is, hogy a microsoftos srácokat be sem engedik a termekbe.
– Mindent az ügyfélért – möndták tegnap este, nem túl őszinte mosollyal.
Így maradt az, hogy kávézgattam, átnéztem a levelezésemet és a feedjeimet.

A következő kinézett előadó Ilse van Criekinge. Az írásait már olvastam, eléggé szürkék. Információvédelemről fog beszélni. Meglátjuk.
Végül jobb lett, mint vártam – annak ellenére, hogy a cenzorkodás nem a kedvenc területem. De tudomásul kell venni, hogy ez is része a terméknek, méghozzá erősen fejlődő része. Transport rule-ban moderálásra küldés, transport rule-ban IRM integráció (akár custom template-tel is – mindez a megszokott feltétel/kivétel opciókkal… látványos. Ha akarjuk, ezerféleképpen tudjuk megkeseríteni a felhasználóink életét. Amíg nem csinálnak maguknak egy webes gmail fiókot.

A tegnapihoz hasonlóan ma is kihagytam az ebédet. Bekaptam két fánkot, kóla, kávé – és jól is voltam. Nem hátrány, hogy így nem alszom el az előadásokon. (Meg egyébként is utálom a lazacot.) Igaz, tegnap többen is lehülyéztek, hogy kihagytam a kötözött bajor sonkát knédlivel.

Ebéd helyett sétáltam egy nagy kört. Megnéztem, mi van az ATE (Ask The Expert)(1) szekcióban. Ide lehet MVP-ként jelentkezni és akkor ingyen van a belépő. Igaz, egész nap ott kell állni a standon és válaszolgatni az érdeklődők kérdéseire.
Kiváncsi voltam, az Exchange standnál kik vannak. Elég rendesen leesett az állam: Scott Schnoll osztotta az észt. Scott jelenleg tudomásom szerint Exchange HA (High Availability) és storage területen a legnagyobb élő szakértő – és valamelyest ért a többi területhez is. Igaz, nem MVP, hanem MS alkalmazott – de a jelenléte igen erőssé teszi az Exchange ATE szekciót.

(1) Idén átnevezték TLC-re. (Technical Learning Center?)

A következő előadás – minő meglepetés – pont Scott Schnoll, Exchange 2010 HA. (Holnap lesz storage.) Tanulva a tapasztalatokból, 35 perccel korábban már beültem. _Ezt_ az előadást semmiképpen sem akartam kihagyni.
Végül egy kicsit csalódottan jöttem ki. Persze furcsa ilyeneket írni, hiszen Ilsétől nem vártam sokat, ehhez képest volt kellemes meglepetés, Scottól meg nagyon is sokat vártam, ahhoz képest volt az utóíz kellemetlen – pedig abszolút értékben bőven az utóbbi volt a jobb. Csak az a baj, hogy azokra lett pozicionálva az előadás, akik nem sokat tudnak az Exchange 2010 HA újdonságairól. Akik már képben voltak, azok számára talán az előadás 10%-a volt max újdonság. De micsoda 10% ez – bőven megérte miatta végigülni az előadást.
Akartam kérdezni is, de Scott – a többiekkel együtt – leintett, hogy majd szünetben, a TLC standnál.
Aztán előadás után kimentem a friss levegőre és kiszellőzött fejjel megválaszoltam mindkét kérdést magamnak. Tanulság? Impulzív kérdésfeltevés előtt mindig szívjunk egy kis friss levegőt, hátha elég a saját agyunk is. Ráadásul a végiggondolás során egy csomó minden a helyére is került a fejemben.

Most éppen egy ‘Hozzunk ki minél többet az Exchange szerverünkből’ előadáson ülök. Jól sejtettem, késő délután, névtelen előadó – pár perc késéssel érkeztem és még így is bőven volt hely.

Piszok sok szám, elég sok redundáns információ. Ami egy átlagos mérnöknek kell, itt megtalálható. Meg ott van az új Mailbox Calculator, aztán a Deployment Assistant. Igaz, a hapi elkezdte magyarázni azt is, hogy mi miért van így – de ettől még nem lett élvezetesebb a száraz anyag.

Ekkor már egy kicsit zsongott a fejem. Legalábbis a személyzet nem is nagyon fogta vissza a jókedvét, amikor látták, hogy a teámba neszkafé port teszek cukor helyett.

Utána egy újabb előadás. Charlie Chung. Olyan területről, melyről alig hallani az Exchange 2010 szerverrel kapcsolatban: What’s new in the Footrinca Street HTS role?
Nos, egyrészt a shadow redundancy. Okos dolog, igyekszik állapotfüggetlenné tenni a HTS szerepkört, hogy tényleg adatvesztés nélkül legyenek redundánsak a HTS szerverek. (A magas rendelkezésreállásnál mindig az adatbázisokkal van baj. Milyen adatbázis van a HTS szerepkörnél? A queue. Na, ennek az elemei replikálódnak az árnyékban.) Csak éppen nekem úgy tűnik, hogy ez már reménytelenül túl lett komplikálva. Egy kicsit ki lett bővítve az SMTP protokoll parancskészlete, és azon keresztül megy a replikáció a HTS szerverek között. Amíg működik, addig persze oké. De kerüljön akár egyszer is porszem a fogaskerekek közé – ember legyen a talpán, aki egyenesbe rakja utána a dolgokat.

Egy későbbi blokkban újabb érdekes téma. Már eleve csorgott a nyálam, amikor megláttam az első dián, hogy ez is lesz. ‘Email routing in the Exchange 2010’. Aztán az első mondat Chung-tól: ‘gyakorlatilag ezen a területen nem történt semmi változás a 2007-hez képest’. Majd elkezdi részletesen mesélni a 2007-es termék viselkedését. Ugyanaz jutott eszembe, mint a Krétakör Niebelung-legenda feldolgozásában Voglindének, az egyik nimfának, amikor valamelyik orgián Siegfried a szokásos módtól eltérően váratlanul seggbedugta: Ezt most miért?

Visszafelé már annyira éhes voltam, hogy ahogy kijöttünk az S-bahn megállójából, rögtön nekirohantam egy döner kebabosnak. Teljesen más ember ment tovább a bódétól.

Fent ittunk egy sört, a kollégám elment csetelni egyet a családdal (nem 19 éves házas, mint én), majd azt mondtam, hogy végre nem esik az eső, menjünk éjszakai Berlint nézni.
Ahogy kiléptünk az ajtón, elkezdett csöpögni az eső. Ahogy feljöttünk az Alexanderplatzon az állomásról, akkor már erősen szakadt.
Nem, nem írom le, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben. Hétfőn hét órán keresztül gyalogoltam szakadó esőben és éppen borzasztóan elegem volt már a csapadékból. Erre egész nap nem esett… csak akkor, amikor nekiindultunk este nyolc körül a városnak.

Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás

Lehet, hogy gyönyörű a múzeum-sziget és az Unter dem Linden – de sötétben, szakadó esőben sokat veszítenek a bájukból. Ettől persze még végignyomtuk a tervezett távot, Brandenburgi kapu, Reichstag, Potsdamer Platz, Checkpoint Charlie.

Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás

Itt, az utóbbi helyen kezdtem verni a fejem a falba. Szerencsére éppen volt is fal a kéznél. Rájöttem, miért kinlódok most annyit a fényképezőgéppel és miért nem sikerültek jól a hétfői ünnepségről sem a képek. Elfelejtettem fényerőt állítani a gépen. ISO400 erőséggel nyomtam végig az esős éjszakákat, vaku nélkül. Nem csoda, hogy olyanok lettek a képek, mintha kompakttal készültek volna. És persze a hétfői nap megismételhetetlen. Nem mondhatom a berlinieknek, hogy legyetek kedvesek, ismételjétek meg az ünnepséget, mert elfelejtkeztem egy fontos beállításról a fényképezőgépen.
Illetve mondhatom, de kigúnyolnának.

Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás

Mérgemben körbefényképeztem Beate Uhse birodalmát. A főhadiszállás (a világ első szexboltja + múzeum) itt van, rögtön a szomszédban. Már csak az adottságaik miatt is érdemes lett volna megismerkedni a hölgy csapatával. Hát igen, a Teched-től eltérően ebben az épületben már nemcsak fejtágítás történik. Külön tetszett az – egyébként a világon legnagyobb és reggel kilenctől éjfélig nyitvatartó – Erotika Múzeum kirakatában a próbababák kreatív felhasználása.

Hajnali egy körül van, éppen a blogsörömet kortyolgatom – és kezdek áttévedni a sötét oldalra. Holnap borzasztóan erős napom lesz – mind az öt slotban van jó előadás, ezek közül három 400-as szintű és a maradék is olyan, mint pl. Scott Schnoll előadása az Exchange és a storage eszközök viszonyáról. Nem elég, hogy fárasztó menet lesz, de mindegyik előadás kötelező kategória, azaz legalább 20 perccel korábban ott kell lennem.
Szóval egyre sanszosabb, hogy a reggel kilenckor kezdődő Personal Archive előadást kihagyom. Nagyon korán kell hozzá kelni, aztán tömeg és tömeg mindenhol, majd utána fáradtan végignyomni négy előadást. Inkább nem.

This entry was posted in Utazás.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *