Day: October 12, 2009

Hülye esős nap

Negatív… de hogyan is tudnám máshogyan mondani?

Reggel tekertem be a munkahelyemre. Egy ideig. Aztán beállt az M0.
Oké, nyilván volt rá ok – gondoltam ott.
A frászt.
Kábé tíz kilométert araszoltunk, amikor megláttuk, miről is van szó. Vagy öt ember, tetőtől-talpig szkafanderbe öltözve, motoros kaszával vágta – elméletileg – az út széli füvet. Úgy, hogy folyamatosan sétáltak, nagyjából 3 káemhá sebességgel. Egy teherautó kisérte őket, védve az embereket a forgalomtól. Ez a belső sávban araszoló teherautó okozta a tízkilométeres dugót.
Hogy tisztázzuk. Nyírnivaló fű nélkül. Az emberek egész egyszerűen sétáltak, nem is használták a kaszáikat. Hétfő reggel. Szakadó esőben.
Szinte hihetetlen. Most gondold el, valakinek ez a munka ki lett adva. Hogy feltétlenül. Ha alienek szállják meg a Földet, ha megjelennek a vogon űrhajók, akkor is. És az illető meg is csinálta. Fű ugyan nem volt, hétfő reggeli forgalom, szakadó eső annál inkább – de a holdjárónak öltözött embereket végigsétáltatták az M0 belső sávjában.
Hol lehet jelentkezni a minden hülyét elsöprő forradalomra?

Aztán sikerült elkapni a 2-es főút korlátozása miatt kialakult dugót, mely jócskán rálógott az M0-ra, aztán az Óceánárok utcánál szintén akkora torlódás alakult ki, hogy rálógott az M0-re… kész csoda, hogy beértem.
Hülye város.

Ehhez képest hazafelé már inkább vigyorogtam.

Elszaladtam tankolni az ÖMV kúthoz.

Szinte hihetetlen, de mindegyik kútfej bal oldalán állt egy-egy autó. Persze, hogy nekem is ez az oldal kellett. Mozgás sehol sem volt, így a bizonytalan várakozás helyett a fordított tankolást választottam: beálltam egy kútfej jobb oldalára, pontosan belőve, hogy hol kell mgállnom ahhoz, hogy átérjen a pisztoly a tanknyíláshoz. Ez egy precíziós művelet, nagyon el kell találni.
Kábé 1-2 centin múlott.
A pisztoly be tudtam ugyan nyomni, de valahol feszülést érzett az automatika, pár deci benzin után kikapcsolt.
Nagyon hülyén álltam.
Decinként nyilván nem tudom feltölteni a tankot. A pisztolyt nem mertem visszarakni a helyére, mert nem tudtam, el lehet-e venni újra. Bedugott pisztollyal nem mertem visszatolatni 1 centit. Ehelyett rángattam a csövet és minden sikertelen próbálkozásnál nagyot rúgtam vagy a kerékbe vagy a töltőállomásba. Volt ugyan egy benzinkutas, aki eleinte a környéken sertepertélt, de amint látta, hogy én rugdosom az autót, inkább bemenekült az irodába. Valószínűleg a ‘Stresszmentes Munkahely”-mozgalom élharcosa lehetett.
Végül meglett a megoldás, teljes testsúllyal – 112 kiló színhús – befeszültem a cső ellenében, de úgy, hogy a csövet balra húztam, a pisztolyt meg jobb kézzel jobbra – és így kicsúszott a hiányzó egy centi, a vezeték sem tört meg, én meg beleakrobatizáltam a naftát a tartályba.

Most mondd, ilyenkor ne röhögjön az ember magán, kínjában?

Öngyógy

Ha megfelelési kényszerrel lettél megáldva, nyugodj bele: megszabadulni nem fogsz tőle soha. De konvertálni tudod: alakítsál ki határozott elvárásokat magaddal szemben – és próbálj meg azoknak megfelelni. Csak azoknak – de azoknak nagyon.

Hasznos mantra: tudom, mit érek, tudom, mit csinálok és tudom, hogy az jó – minden más meg nagy ívben le van tojva.