Shel again

Silversteinről írtam már korábban, nem is egyszer.

Lesétáltam a piacra és csak most fedeztem fel, hogy lefelé több érdekes szint is van. Az egyiken találtam egy szimpatikus könyvesboltot. Mitől szimpatikus egy könyvesbolt? Attól az embertől, aki vezeti. Hogyan tudod megállapítani egy háttérben meghúzódó ismeretlen emberről, hogy szimpatikus-e? Megnézed a fő kirakatot. Itt például tele volt Silverstein verseskötetekkel. Ne kezdj el vadul guglizni, annyira nem része a fősodornak, hogy kötelező lenne ismerni. Egyszer ugyan írtam már róla, de nyugi, én sem vagyok része a fősodornak.
Szóval Shel Silverstein leginkább egy hajléktalannak kinéző naív költő és egyben karikaturista volt. (1999-ben elhunyt.) Nekem először a Playboy karikatúraválogatásában tűntek fel az alkotásai - ez volt az apropója a korábbi bejegyzésnek is. De hogy egy könyvesbolt Silverstein köteteket tartson fő értéknek… nyilván berongyoltam. Jól elbeszélgettünk az eladóval (Nem kizárt, hogy ő volt a tulaj is, kicsi bolt volt ez), természetesen vettem is egy kötetet, és most örülök. Hogy te is örülj, itt van néhány vers, köztük az egyik kedvencem is.
Persze ez így messze nem teljes élmény. Silversteinben pont az a zseniális, hogy a versei a rajzaival _együtt_ ütnek - rajzot viszont nem tudok bemásolni.
De a hivatalos oldalról elindulva biztosan el tudod képzelni.

Most, a változatosság kedvéért legyen itt egy videó. A költő/karikaturista beugrott Johnny Cash műsorába és ha már ott volt, pengetett egy kicsit az öreg harcossal. Aztán meg magában.