Kazincbarcika utánlövés

No, nézd már, egy kép kimaradt a szórásból.

Valószínűleg azért, mert olyan jellegtelen. A hozzá kapcsolódó sztori viszont annyira nem.

Ez volt az a fal, amelyről korábban már említést tettem. Amikor én kint voltam “szakmai gyakorlaton” a németeknél, a cserébe ide küldött emberek közül a csajokat ebbe a munkásszállóba szállásolták el. Pillanatok alatt elterjedt a hír a BVK telepen, hogy “promiszkusz német muffok érkeztek a munkásszállóra!”(1). És tényleg. A bevállalós német csajok néhány lepedőt összekötöttek, leengedték a földszintre és úgy próbálták felhúzni magukhoz a bátor magyar bikákat. Az elképzelés nem volt rossz… csak azt nem tudták, hogy a mi koleszunk portája pont a munkásszállásnak ezen hátsó traktusára nézett. A portás először nem hitt a szemének, aztán gyorsan riadóztatta a munkásszállós kollégáját. Jó nagy perpatvar lett belőle. A lepedőn lógó - és korábban már némi folyékony bátorságot magukhoz vevő - legények az istennek sem akartak lejönni. A szervezetük már arra állt rá, hogy ők bizony ma este valahová be fogják dugni a farkukat, és az nem a konnektor lesz… annyira be voltak gerjedve, hogy magasról szarták le a portásokat. Végül úgy kellett kihívni a karhatalmat. Ott cikáztak a reflektorok a falon.
Én meg meg sem mertem szólalni, hogy mi meg ezeknek a bigéknek a kollégiumában laktunk egy hétig. Velük együtt.