Az osztrák katona mindig győz

Ez egy bizonyos Pepin bácsinak volt a vissza-visszatérő mondása. Hát, ma én is győztem.

Nagyjából akkor, amikor sikerült végre összeraknom, kitelepítenem a teraszbútort, elment a teraszról az áram. Se a konnektorban, se a lámpákban nem maradt. Ez bizony a keserű szájíz tipikus esete: hiába van itt minden, ha este nem ülhetek ki dolgozni, mert se fény a szemnek, se delej a laptopnak. (Mondjuk, ha a szúnyogokat be lehetne fogni valahogy áramfejlesztésre…)

Háziember
ilyenkor természetesen nekiállna villanyt szerelni… de itt nem olyan egyszerű a helyzet.

Nagyítás

Valahogy így nézünk ki. Vedd észre a rendszer szépségeit:

  • Mivel mind a négy egység sorba van kötve, így ha lekapcsoltam a villanyt, akkor a konnektorból is elment az áram.
  • Ha elkezdtem tekergetni a fényerőszabályozót, a konnektorban is csökkent a nafta.

Végülis túlzottan nem zavart, meg lehetett szokni – maximum a szomszéd nézett hülyén, hogy amikor tűző napon nyírom a szegélyeknél a füvet, miért kapcsolom fel a teraszvilágítást.

Csakhogy most elment az áram vadászni, nekem pedig meg kellett bontanom ezt az együttest. Nem sok kedvem volt hozzá: öt elem, minden vezeték vagy falban, vagy kőlapok alatt megy… hogyan fogok én eligazodni ebben a dzsungelben?

Először kibontottam a kapcsolót. Darabokra hullt. Semmi gond, előrelátóan vettem egy újat, mert úgyis arra tippeltem, hogy a kapcsoló ment tönkre. Megszámoltam: kilenc(!) vezeték volt belekötve.
Ekkor mentem be inni egy fröccsöt.

Go – no go teszt: egyáltalán van-e a falban áram? Fázisceruza, boldogító pislákolás. Go.

Kibontottam a fényerő-szabályozót. Ez is darabokra esett, méghozzá nagyon apró darabokra.

Itt jött el az idő, hogy elgondolkodjak. Én ugyanis azt szerettem volna, ha:

  • Kirepül a kukába a fényerő-szabályozó. Az égegyadta világon semmi szükség sincs rá. Szerencsére annyira össze is tört, hogy maximum lapáton fog tudni távozni a lakásból.
  • A konnektor ne függjön a kapcsolótól. Habár nem értek a villanyszereléshez, de a matematikai érzékem azt súgta, hogy meg lehet csinálni.

A leegyszerűsítések után nyolc vezeték lógott ki a falból, a földet nem számítva. Három fekete, egy kék, négy barna. Ebből kellett kitalálnom melyik, hová megy. Erre mondta azt Mohilla Rezső bá az egyetemen, hogy ‘identifikálás fiaim, bombázzátok a rendszert inputokkal, majd értékeljétek az outputokat’. Csakhogy itt minden lépést ezerszer végig kellett gondolnom, mert a rövidzárat azért el akartam kerülni. A bejövő árammal nem is volt gond, a vastag, merev vezetékről ordított, hogy falikábel. De még így is maradt három fekete, három barna.
Nem untatlak a teljes leírással. Kivittem egy ventillátort, bedugtam a konnektorba, majd próbálgatással belőttem, melyik a konnektor két vezetéke. A lámpáknál meg feltételeztem, hogy mindegyikhez megy egy barna meg egy fekete vezeték, azaz a fennmaradt azonos színű vezetékeket akár össze is sodorhatom.
Az elképzelést teszt követte – és tadam, kigyulladt a lámpa a teraszon. Áram helyett melegség öntötte el a szívemet.
Most már csak össze kellett szerelni mindent. A konnektor két szálát nyilván a bemenő oldalról vittem le, így mind a két oldalon négy-négy vezetéket kellett beleerőltetnem a kapcsolóba. Mindezt gyakorlatilag falratapadva, mert annyira rövidek voltak a kilógó vezetékek.

Ekkor ittam meg a második fröccsöt.

Aztán szétszedtem az új kültéri kapcsolót – és gyorsan ittam még egy fröccsöt.

Ez ugyanis olyan pilótavizsgás fajta volt. Eleve az elvárt négy becsatlakozási pont helyett volt rajta 2*3. Nem, nem úgy, hogy mindkét oldalon 3-3… az még valahogy érthető is lett volna. (Bár nem nagyon, mert a földnek volt külön bekötési pontja.) Nem, az egyik oldalon volt 2*2, a másikon meg 1*2. A reményt végül akkor veszítettem el véglegesen, amikor rájöttem, hogy ahogy csavarom be a vezetéket rögzítő csavart, akkor egy pici fémlapot tekerek be, mely egyszerre zárja a párosával egymás melletti lyukakat. Ergo a 2*3 bekötési pont tulajdonképpen háromra redukálódott – de nekem négy kellett volna, melybe nyolc vezetéket szerettem volna belekötni.

Fejvakarás.

Végül visszacsomagoltam a szép, új kapcsolót (2500 HUF, mert volt rajta egy led is) – és nekiálltam megragasztgatni a húszéves, darabokra hullott jószágot. Oké, romos, törött, meg már egy feszítést sem bír ki – de 2*2 bekötési pontja van, és így még mindig reménytelibb, mint az új.

Most megint nem akarok belemenni a részletekbe. A csúnya szavakat úgysem írnám le, más meg nem volt. A kapcsoló többször szétrepedt, többször megragasztottam. Ipari mennyiségben fogyott mind a ragasztó, mind a szigetelőszalag. (Az utóbbit toltam bele bőven, hiszen végülis csak kültéri szerelésről van szó.)

Nagyítás

És elkészült. Még középre, a fényerő-szabályzó helyére kell betennem a műanyag zárólapot – jelenleg csak úgy húz át rajta a levegőben a hat vezeték – de utána tökéletes lesz.
Aztán majd egyszer, ha sok időm lesz, megcsinálom tisztességesen is.

Ja, hogy mitől ment el az áram, azt nem is írtam. Miután befejeztem mindent, kiváncsiságból szétszedtem a fényerő-szabályozó belsejét. Az első, ami kihullott belőle, az egy darabokra tört, pici porcelán biztosíték volt, elszakadt rézszállal. Ha nem bontom meg roncsolással a dögöt, akkor az életben nem jöttem volna rá.

Szóval: szúnyogháló, terasz, világítás… minden van a komfortos kinti/benti friss levegőben dús élethez. Aztán lassan jön a parlagfű.

5 thoughts on “Az osztrák katona mindig győz

  1. kapcsoló és konnektor téren még mindig a jó öreg Kontallux termékcsaládra esküszöm. A mostani csicsás Legrand meg Prodax gyártmányúak fele annyit se bírnak ki. Ha kültéren van akkor pedig célszerű dobozba süllyeszteni, vagy eleve cseppálló kültérit felszerelni.

  2. A bejövő két szálat a konnektorra kötöttem volna (mivel a konnektorból megy a nagyobb terhelés – kevesebb kötésen folyna át az áram) és onnan vittem volna két szálat a kapcsolóhoz. Persze azt nem tudom a dobozok hogyan helyezkednek el és merről jön az áram – arról nem láttam fényképet – de esetleg a kapcsoló dobozába raktam volna a konnektort és a konnektor dobozába a kapcsolót.
    Az egyszerű kapcsolóval csak a fázist szokták megszakítani – vagyis fázis a kapcsolóba – fázis a kapcsolóból a két lámpa alsó érintkezőjére a foglalatban. A nullát meg az oldal-érinkezőkhöz menő vezetékekkel közösíteni, valamilyen megbízható módon. A kapcsoló, amit vettél szerintem egy váltó kapcsoló – én megnéztem volna valami Ohmmérővel, hogy mikor mi van összekötve, de biztos van rajta mindenféle jelölés. Miért nem készítettél több képet a folyamatról? ;-)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *