Eszme csere
Hányféle célja lehet annak, ha két ember leül beszélgetni?
- Imponálni egymásnak.
- Közelebb kerülni a másikhoz.
- Legyőzni a másikat.
- Megsimogatni egymás lelkét.
- Rávenni a másikat valamilyen együttműködésre.
- Tisztázni félreértéseket.
- Haragot, ellenségeskedést lezárni.
- Álláspontokat megvitatni.
- Ismert dolgokról új véleményt hallani.
- Tanulni.
- Tapicskolni az egyetértés mocsarában - élvezni, hogy nem vagyunk egyedül, van más is, aki hasonlóan gondolkodik.
- Végül egyszerűen csak kellemesen eltölteni egy darab időt.
És hányféle célja lehet annak, hogy ezt megírtam?
- Eredetileg azt akartam levezetni, hogy milyen kevés - és főleg milyen álságos - okai lehetnek annak, ha két ember időt szán beszélgetni egymással.
- Aztán ahogy módszeresen végiggondoltam a lehetőségeket, ahogy szaporodtak a pontok, úgy jártam, mint a Júdea Népe Front, amikor elkezdték sorolni, mit is köszönhetnek a rómaiaknak: rájöttem, hogy téves az alapfelvetésem. Beszélgetni jó.
July 16, 2009 at 22:18
Posted in: Világmegváltás



10 Responses
:D
A.
Én kétfelé osztanám az okokat, és a második csoporttal inkább nem foglalkoznék:
- Értelmes célok
- Játszmák (bár bizonyos, ritkán előforduló esetekben ez is lehet értelmes)
:)
…leül beszélgetni, vagy leül megbeszélni valamit? Ez két nagyon eltérő dolog.
Arra emlékeztet, mikor szeretett szomszédaim áthívtak “megbeszélni”. Értsd: aláíratni velem mindenféle vackot hogy nekik milyen jogaik vannak és nekem mit nem szabad. És fel voltak háborodva amikor hamarosan vettem a kabátom, természetesen anélkül, hogy bármit aláírtam volna. Beszélgetni ellenben tényleg jó dolog :)
Nem, pont ez a lényeg: beszélgetni _mindig_ jó. Vagy azért, mert jól érezted magad - vagy azért mert megismerted azokat az embereket, akikkel soha a büdös életben nem szabad többször beszélgetni.
MartonSz:
Tulajdonképpen minden játszma.
Libazzoli:
Jaj, dehogy. Ne mondd, hogy soha nem ültél még úgy le barátok, családtagok közé, hogy maximális biztonságban érezted magad - hogy nem kellett semmit sem eljátszanod magadról, a többieknek sem kellett eljátszaniuk semmit magukról, egyszerűen mindenki azt adta, amilyen.
Aláírom, sok a játszma… de vannak azért pihenősarkok is.
Oké, igazad van. De: az emberek többségénél ezek rendkívül ritka, gyakran soha el nem jövő dolgok. Másrészt: ezeket a pillanatokat sem adják ingyen, meg kell dolgozni értük, képesnek kell lenned megvalósítani / átélni őket. Tehát végül is játszma - magaddal :)
Ravasz.
De ne feledd el, hogyan harcolsz meg ezekért a pillanatokért - úgy, hogy egyre kevesebb játszmát használsz bizonyos emberek jelenlétében. :)
Ez igaz. Nem is vitatkozom veled, azt hiszem kicsit mást értettünk “játszma” alatt.
Valószínűleg igen. Nálam a játszma meglehetősen negatív előjelű dolog.
Leave a Reply