Eszme csere

Hányféle célja lehet annak, ha két ember leül beszélgetni?

  • Imponálni egymásnak.
  • Közelebb kerülni a másikhoz.
  • Legyőzni a másikat.
  • Megsimogatni egymás lelkét.
  • Rávenni a másikat valamilyen együttműködésre.
  • Tisztázni félreértéseket.
  • Haragot, ellenségeskedést lezárni.
  • Álláspontokat megvitatni.
  • Ismert dolgokról új véleményt hallani.
  • Tanulni.
  • Tapicskolni az egyetértés mocsarában – élvezni, hogy nem vagyunk egyedül, van más is, aki hasonlóan gondolkodik.
  • Végül egyszerűen csak kellemesen eltölteni egy darab időt.

És hányféle célja lehet annak, hogy ezt megírtam?

  • Eredetileg azt akartam levezetni, hogy milyen kevés – és főleg milyen álságos – okai lehetnek annak, ha két ember időt szán beszélgetni egymással.
  • Aztán ahogy módszeresen végiggondoltam a lehetőségeket, ahogy szaporodtak a pontok, úgy jártam, mint a Júdea Népe Front, amikor elkezdték sorolni, mit is köszönhetnek a rómaiaknak: rájöttem, hogy téves az alapfelvetésem. Beszélgetni jó.

10 thoughts on “Eszme csere

  1. Én kétfelé osztanám az okokat, és a második csoporttal inkább nem foglalkoznék:
    – Értelmes célok
    – Játszmák (bár bizonyos, ritkán előforduló esetekben ez is lehet értelmes)

    :)

  2. …leül beszélgetni, vagy leül megbeszélni valamit? Ez két nagyon eltérő dolog.

    Arra emlékeztet, mikor szeretett szomszédaim áthívtak “megbeszélni”. Értsd: aláíratni velem mindenféle vackot hogy nekik milyen jogaik vannak és nekem mit nem szabad. És fel voltak háborodva amikor hamarosan vettem a kabátom, természetesen anélkül, hogy bármit aláírtam volna. Beszélgetni ellenben tényleg jó dolog :)

  3. Nem, pont ez a lényeg: beszélgetni _mindig_ jó. Vagy azért, mert jól érezted magad – vagy azért mert megismerted azokat az embereket, akikkel soha a büdös életben nem szabad többször beszélgetni.

  4. Libazzoli:

    Jaj, dehogy. Ne mondd, hogy soha nem ültél még úgy le barátok, családtagok közé, hogy maximális biztonságban érezted magad – hogy nem kellett semmit sem eljátszanod magadról, a többieknek sem kellett eljátszaniuk semmit magukról, egyszerűen mindenki azt adta, amilyen.

    Aláírom, sok a játszma… de vannak azért pihenősarkok is.

  5. Oké, igazad van. De: az emberek többségénél ezek rendkívül ritka, gyakran soha el nem jövő dolgok. Másrészt: ezeket a pillanatokat sem adják ingyen, meg kell dolgozni értük, képesnek kell lenned megvalósítani / átélni őket. Tehát végül is játszma – magaddal :)

  6. Ravasz.

    De ne feledd el, hogyan harcolsz meg ezekért a pillanatokért – úgy, hogy egyre kevesebb játszmát használsz bizonyos emberek jelenlétében. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *