Ma már a nevétől is hátrakőkölnek a fiatalabbak – de a mi életünkben természetesen volt jelen a helyes politikai nézetek elültetésére, adjusztálására és metszegetésére vonatkozó nagy központi akarat. (Hogy mást ne mondjak, Kilián Próba.)
Természetesen a katonaságnál is volt az ilyesmiből bőven.

A legemlékezetesebb poltájt Nyerges őrmester tartotta. Ha az eddigiekből nem derült volna ki, Nyerges őrmester annyira hülye volt, hogy térkép nélkül még a saját seggét sem találta volna meg. Meg térképpel sem, mert ahhoz olvasni is tudnia kellett volna. Rejtély, hogyan tudott egyáltalán boldogulni a klotyin.

A zászlóaljban viszont kifejezetten magas volt az előfelvettek aránya. Kábé 50%. Volt vagy 20% sofőr, a maradék pedig a normális sorállomány. (Megjegyzem, nálunk nem voltak vérgőzős ellentétek. Sőt, például a tudásfelmérő sofőrvetélkedőn simán megengedték, hogy heccből táposok is induljanak. A parancsnoki UAZ egyik visszapillantó tükre bánta.)

Nos, beültünk a tanterembe. Megjelent az őrmester, vezényszóra felálltunk, vezényszóra lekonyultunk. Én felvettem az intelligens alvó pózomat, viszonylag hamar már tündérekkel kergetőztem egy vadvirágos réten. A poltáj vége felé ébredtem fel. Az őrmester túl hangosan dörögte el a végét. Majd ott állt, izgalomtól remegve, a katedrán. Látszott, hogy kiadott magából mindent és éppen túl van a katarzison.
– Kérdés van? – vetette oda a plebsnek.
Az egyik – messze a legértelmesebb – sofőr srác (István) jelentkezett.
– Igen?
– Őrmester elvtárs, nem látok teljesen tisztán. Maga szerint hogyan viszonyul a kapitalista Amerika imperialista, neokolonialista terjeszkedése a nemzetközi szocialista béketábor szegregációs tendenciáihoz, beleértve a harmadik utas szocialista teóriákat is?

Nyerges őrmesternek centikre kigúvadt a szeme. Feltehetőleg számított arra, hogy az előfelvettek beleköthetnek, de azokat nyilván erővel lesöpörte volna. Viszont a rendes sorállományból, a kedvenc sofőreitől a legvadabb álmában sem számított ilyen aljas orvtámadásra. Félelmetes volt látni, hogy az a két agysejtje milyen intenzitással kergette egymást abban a hatalmas kongó teremben a szeme mögött. Aztán egyszer csak a computer túlcsordult.

– Pistám, bazdmeg, ne szivassál már! – jött meg végül az adekvát válasz a világ nagy politikai problémáira.

Nemsokára meg is halt Brezsnyev.