Ehhez az íráshoz.

  • Váratlanul megjöttek az eredmények. (1-es tengeri kajak, 2-es tengeri kajak, abszolút lista.) A korábbitól eltérően nem 2:56 lett az időnk, hanem 2:48 – tehát buktuk a bort. Viszont Barna valahogy nagyon félrehallotta a dobogós eredményeket, a 2:08-nek közelében sem voltunk.
  • Egyfelől ez nem túl jó időeredmény: kategórián belül hatodik a kilencből, összesítésben kilencvenvalahanyadik a 123-ból. Ez úgy a középmezőny második fele, figyelembe véve, hogy a polietilén tengeri kajaknál azért akadtak jócskán gyorsabb járművek is. A 6,68-as átlagsebesség sem az, amivel dicsekedni lehet. (Elméletileg 7,85 lett volna, de sporttársak GPS-es mérése szerint az a 22 km inkább csak 18,71 km volt.) Másfelől viszont ez egy tapasztalatszerzős, fényképezgetős verseny volt, ahol még – számunkra legalábbis – nem számított annyira az idő.
  • Ja, és benne voltunk a tévében. Habár én nem nézek ilyesmit, de ismerősök szóltak, hogy láttak az M1-en. Itt van a felvétel, olyan 1:25 körül integetek az operatőrnek.
  • A végére egy rossz hír: nem akárhogyan kapott le a nap, a leégések átmentek másodfokú égési sebekbe, ronda vérsavós hólyagokba. Ilyenkor fogadja meg az ember, hogy legközelebb még télen is bekeni magát napolajjal. Különösen akkor, ha a dokker a lukasztgatások, fertőtlenítések során elmagyarázza, hogy a tűző nap még borult égen, felhők mögül is képes égetni. Most mindenesetre nem indulhatnék versenyen, mert szteroidos krémmel kell kenegetnem magamat.