Nem, nem fogok farkast kiáltani. Számomra semmi meglepő nem történt. A Fideszt is és az MSzP-t is ide saccoltam, az MDF-nek örülök (kár lenne Dávid Ibolyáért, messze az egyik legtökösebb politikus a parlamentben) – és sokakkal ellentétben a Jobbik vs SzDSz eltolódás sem lepett meg.
Sajnos.
Sikerült megint valamit elcsesznünk.

Akik követik az írásokat, azok számára feltűnhetett, hogy az utóbbi időben többször is hivatkoztam a Társas Lény című könyvre. Nem véletlenül. Ez pont azért került elő pár héttel ezelőtt a könyvespolcomról, mert emlékeztem rá, hogy kiemelten foglalkozik az előítéletekkel, beleértve a fajgyűlöletet is. Nem kellett hozzá különösebb éleslátás, hogy a cigányhelyzet Magyarországon előbb-utóbb robbanni fog: ráadásul olyan bonyolult szituáció alakult ki, ahol elméletileg mindenkinek igaza van, pontosabban, mindenkinek van egy kis igaza. Saját bőrömön is éreztem a problémát, de nagyon nem tetszettek az egyre durvább megoldási javaslatok, spontán nekibuzdulások. Valahogy éreztem, hogy sem a cigányok rettegésben tartása, sem a putrijukba való kényszerítés, sem a ‘menjetek vissza Indiába’ hozzáállás nem az igazi megoldás. Feszültséglevezetésnek jó, az aljanép cirkuszigényének kielégítésére jó… de a helyzeten nem javít, sőt.
Kiváncsi voltam, hogy mi ezen a területen a tudomány, konkrétan a szociopszichológia álláspontja.
Nos, a helyzet az, hogy az SzDSz-nek van igaza. Integrálni kell, elfogadni kell, kerülni kell a szegregálást. Csak így lehet elérni azt, hogy 20-30 év múlva már csak egyszerű, érzelmektől mentes jelző legyen a cigány szóból.
Csakhogy. Ennek az egésznek van egy szigorú alapfeltétele. Úgy hívják, hogy közbiztonság. A többség nem fog integrálni, nem fog befogadni magába semmit és senkit, akiket tisztán bűnözőnek tart – bármennyire is fogják azt erőltetni mindenféle városi okostojások. Ez egyszerűen önvédelem.

Hogyan lehet ebből a csapdahelyzetből kimászni?
Javítsuk a közbiztonságot. Ugye, nem volt nagyon bonyolult?

Két oldalról szorít a cipő. Egyrészt a rendőrség botrányos. A napokban voltam egy lakossági fórumon, ahol egy rendőrszázados gyakorlatilag végigsírta a beszámolóját: nincs emberük (borzalmasan nincs emberük, el se meri mondani, milyen kevés emberük van), a meglévő emberanyag sem tökéletes (nem szívesen mennek az emberek rendőrnek), a rendőrnek nincs respektje, ráadául akár a trükkös lopásoknál, akár az építkezéseknél, akár a kisértékű lopásoknál nincs elég nyom, amin el tudnának indulni. Komolyan az volt az első gondolatom, hogy szakmát tévesztettem: ha ez ilyen simán megy, akkor ma az egyik legbiztonságosabb megélhetési forma a lopás. Nyilván ezen erősen változtatni kell. Tudomásul kell venni, hogy ez a probléma már kiemelten foglalkoztatja az országot – és ingyen nem lehet megoldani. Pénz kell hozzá, rendbe kell tenni végre a rendőrséget. (És ebbe beletartozik az is, hogy politikai célokból nem zavarjuk össze az állományt.)
Itt hibázott először az SzDSz – és persze az MSzP is: nemhogy erősítettek volna, inkább gyengítettek. (Tudom, az ellenzék rögtön rendőrállamozott volna. De most jobb?)
Csak egy illusztráció az igényekről: tessék elmenni a XVIII. kerület weblapjára. Most, amikor írom ezeket a sorokat, kint van egy kérdőív, hogy milyen célból lenne jó városőrséget felállítani. Vedd magadnak a fáradtságot, jelöld be valamelyik lehetőséget, majd nézd meg a szavazás jelenlegi állapotát. Nem igazán kell túl sokat magyaráznom az eredményen. (Ha esetleg időközben lekerült volna a form a weblapról – hiszen már túl vagyunk a szavazáson – akkor lementettem a június 8-ai állapotot.)

De ez még kevés. Ha látványosan megnöveljük a rendőri állományt és minden faluban megfelelő mennyiségű rendőr járőrözik rendszeresen, plusz polgárőrök, városőrök, és a kis lopásokat is durván büntetik – azaz elérünk egy ideális állapothoz, amikor visszaszorulnak a magántulajdon elleni vétségek és ráadásul még a segélyek osztogatását is megszigorítják… akkor a mostani ún. megélhetési bűnözők éhenhalnak. Lopni nem lehet, munka meg nincs. Gyerek viszont van. Márpedig menekülési útvonal biztosítása nélkül lövöldözni, az mészárlás.
Míg az előző probléma megoldása leginkább pénzkérdés, ez már sokkal nehezebb. Ugyanis munkahely jelenleg úgy általában sincs. Új munkahelyek létrehozásához optimizmus kell és banki hitel. Mindkettő hiánycikk. Mindemellett a megcélzott, felszívandó réteg is elég speciális: hiszen első körben nem lehet az a cél, hogy a megélhetési bűnözőkből jó munkásemberek legyenek (ezt úgyse tudnánk elérni), hanem már az is komoly eredmény lenne, ha életmódot váltanának és megpróbálnának becsületesen dolgozni. Mittudomén… meg lehetne célozni, hogy rattanbútor nagyhatalom leszünk Európában. A nádfonás biztosan menne. Az se biztos, hogy eleinte nyereségesnek kellene lennie egy ilyen rászoktató cégnek. Én például inkább ilyenekbe döntenék állami támogatást, mint a MÁV-ba. De ezek naív ötletek egy kivülállótól – nem igaz, hogy egy országban nincs semmilyen think tank, akik ne találnának ki valamit. És ne lopnák el az erre szánt pénzt.
Ez a második bűne a mostani kormánynak. Tudomásom szerint hihetetlen mennyiségű pénz elment a cigányság felzárkóztatására. Különösebb eredmény nélkül. (Gondolom én – hiszen ha lett volna valami látványos eredmény, akkor a mostani hangulatban biztos lépten-nyomon mutogatnák.)

Kicsit hosszú lett… de szükségem volt rá. Ugyanis most, azaz a fenti két terület rendezése után lehetne csak jönni azzal a liberális gondolkozással, amivel az SzDSz eddig próbálkozott. Addig ugyanis a jónép csak álszent, problémákat eltusoló, megoldás helyett szavakkal vagdalkozó hozzáállásnak fogja tekinteni ezt az egész katyvaszt – és amikor a probléma elér egy bizonyos, immár kellemetlenné váló szintet, akkor a plebs büntet. Illetve felemeli azokat, aki voltak elég bátrak egyáltalán foglalkozni a kérdéssel – még akkor is, ha alapvetően nagyon rossz válaszokat képviselnek.