Varánusz

Ma délután egy kicsit a Galapagos-szigeteken éreztem magamat.

Üldögéltem a számítógép előtt (némileg dühöngve, mert ma már kajakozni akartam, de ekkora szélviharban végül nem láttam értelmét lemenni a partra, a kerékpározás nyilván ugyanez miatt lett kilőve), amikor is meghallottam a macska ritmikus csatakiáltásait. – Ez biztosan Kajla – gondoltam. Amióta Gizi megerősödött, azóta Kajla jó két naponként esik egyáltalán haza. Ilyenkor már messziről csatakiáltásokkal jelzi, hogy jön és már közelebb van és már még közelebb van, kéretik azonnal beleborítani a kaját a tálba, ne pazaroljuk már felesleges várakozásokra a drága időt. De ahogy hátranéztem, akkor láttam, hogy Picúr az. Intenzíven szemez egy szép nagy gyíkkal.
A nappali közepén.
Egy csomószor elmondtam már, Picúr egy kedves, barátságos macska, egy igazi egyéniség – de macskaságból simán megbukna. Most se tudott igazán mit kezdeni a gyíkkal. Még az is lehet, hogy eleinte félt tőle. Gizi bezzeg… nemrég úgy eljátszott egy cserebogárral a teraszon, mintha az egér lett volna. Addig piszkálta, amíg a bogár el nem kezdett repülni, aztán a levegőből visszapofozta a földre. AZ ilyen ötcentis óriásszúnyogokat meg simán lecsapja a földre, aztán megeszi. – A francia konyha híve – kommentálta Nej.

Odamentem hozzájuk.
– Na, figyelj macska, így kell ezt – szóltam hozzá – Megfogom a farkát, és…
És a gyik némi hastánc után ledobta a farkát, majd beszaladt a bárpult alá. Az én kezemben meg ott maradt egy görcsösen rángatózó farok. Picúr vadul utánavetette magát a gyík után. Most, hogy már látta futni az állatot, most már leesett neki, mit is kell vele csinálnia. Persze a gyík sem volt teljesen hülye, a bárpult kábé 25 centi vastag, de másfél méter széles: hol az egyik, hol a másik oldalán dugta ki a fejét, miközben Picúr meg szakmányban kerülgette a pultot.

Ekkor vettem észre az öreg szekrény mellett a másik gyíkot. Érdeklődve figyelte a felfordulást. Higgadt gyík volt, a macska többször is rálépett, de meg se mozdult. Mondjuk, Picúrra is teljesen jellemző, hogy ő se vette észre, min is szaladgál keresztül.

Ekkor már szóltam a lányomnak, jöjjön le, ne hagyja ki a műsort.

A bárpultos gyík stratégiát váltott, átszaladt az öreg szekrény alá. Picúr ekkor vette észre a másikat – és leblokkolt. Kezdte nem érteni a dolgot. Dóra ezt a pillanatot használta ki és felkapta a higgadtabb gyíkot – így ő is gazdagabb lett egy farokkal. Ráadásul, amikor meglátta, hogy a leszakadt farok önálló életet élve tovább rángatózik, nem is kicsit sikkantott. A gyík persze szintén beskerázott a szekrény mögé, Picúr pedig úgy oldotta fel a kognitív disszonanciát, hogy eltávozott. Mi a csajszival elkezdtük húzogatni a szekrényeket, a borhűtőt, végül mindkét hívatlan vendég ki lett paterolva a kertbe. Elég vehemensen tetették magukat döglöttnek… de ha Gizi rájuk talált, akkor valószínűleg élesben is eljátszhatták a szerepet.
Mindenesetre egy óra múlva már nem voltak ott.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *