Day: April 25, 2009

Eldobva kaszát, kapát

Persze, mindenki hallgat zenét. Szinte mindenhol. Futás közben. Kerékpározás közben. Olvasás közben. Tanulás közben. Etel közben.

De zenehallgatás ez?

A zenészeknek egész biztosan más a véleményük. (Már amelyik persze megérdemli ezt a titulust.)

Furcsa dolgot csinálok pár napja. Tudom, hogy ég a ház… de nem zavar. Majd eloltja a másik oldalról fenyegető árvíz.
Lefekszem az ágyra és zenét hallgatok. Régi, majdnem elfeledett zenéket: Sziámi, Európa Kiadó, Kontroll Csoport. Aztán az a tegnapi musical. Aztán Tarhonya, Dévényi Ádám, Ghymes, Kamondy Ági és a nagy kedvenc, Zappa. Nincs közben olvasás, nincs közben alvás. Csak a zene és a szöveg van.

Nem tűnik elfecsérelt időnek.

Napló

Nem tudok aludni. Meg úgyis csak köhögök, ha lefekszem.
Mihez lehet ilyenkor kezdeni?

Úgyis ezer éve halogatom, most pont alkalmas rá az idő: elkezdtem a régi naplóimat egységes formátumúra pofozgatni. Mondhatom, nem győzök vigyorogni. Két részletet megosztok veletek.

2002.12.18; SZERDA
Úgy kezdődött, hogy előtúrtam a szekrény tetejéről a kegyetlen sálam. Ez egy közel három méter hosszú citromsárga sál. (A történetéről röviden annyit, hogy kora házasságunk idején Nej felvetette, hogy van lakásunk, szép gyerekeink, autónk, egészségünk… ugyan, mi hiányzik még? Egy kurva hosszú citromsárga sál nekem – válaszoltam. Megkötötte.)
Majd kiléptem a pipec sállal a nyakamon a kapun és mindkét oldalról egyszerre lett tele a fülem hógolyóval. Persze nem hagytam magam, így röpke két perc alatt szétterítettük azt a havat, melyet az alattunk lakó fél délután lapátolt össze a ház előtti járdáról. (Mindegy, majd elolvad valamikor…)
Aztán a tömött metrón kicsi fiam jó hangosan odaszólt, hogy:
– Tudod mit tanultunk ma az iskolában?
– Mit?
– Fogd meg a nyelved és mondd hangosan, hogy “Fasom végén ül a kakukk”!
– Remek. Egyéb?
Viszont később törlesztettem. Hazafelé beléptünk az Intersparba valami hülyeségért, a pénztárnál a szokásos hosszú sor, amikor a gyerek nekiállt csuklani. Pont a pénztároshoz értünk, amikor egy ritka gusztustalant nyikkant a srác. Erélyesen rászóltam:
– Mondtam ugye, hogy ne idd meg azt a második üveg sört!
Szegény, a csuklástól meg sem bírt szólalni, csak a szeme gúvadt hitetlenül… mit mondjak, tényleg úgy nézett ki, mint aki megivott két sört… legalábbis a pénztáros banya megvető pillantása erre engedett következtetni.

Akkoriban még egy angol nyelvű blogon is vitézkedtem… már amennyire az akkori konyhaangolommal ez ment. A következő idézet onnan való:

2002.12.27; CSÜTÖRTÖK
Well, it was not a too merry Christmas for me. My first blunder was that I took the children along to buying of the christmas tree – of course, we bought a too big one. Then the tree ornaments – especially the angelhairs – became stink in the basement. And when we finish the decoration, suddenly the christmas lanterns went bad. (Perhaps the wires was broken… but I don’t know exactly, because the lanterns are in the lowest layer on the tree.) Besides, on the basis of my evil wife’s advice, the children bought me a big Garfield skisocks. Perhaps the little buggers thought ‘Dad likes to draw funny figures, Garfield is a funny figure, therefore Dad likes Garfield’. Well, they are clever ones, but they have still a lack of good taste. Fortunately, I convinced them before Christmas, and they bought for their Mom a green porcelain dragon, which is able to blow smoke. With six odour.
So, now I’m sitting at an oppressively big, dark, stinking christmas tree, I wear horrible socks, the dragon smokes on the table, and I’m chewing a Garfield fondant: I have to admit, it have the best taste.