Most, hogy betegen itthon fetrengek lábadozom, nem szoktam bevetni az ágyat. Felesleges, hiszen amint lehet, úgyis visszafekszem: olvasgatni, bóbiskolni.
Természetes, hogy macskáink rendkívül élvezik az új helyzetet. Egyébként is déli oldali ablak van az ágy mellett, de így, hogy az ágyon pihe-puha ágynemű is van… maga a paradicsom.
Ráadásul rájöttek, hogy erre nem csak ráfeküdni lehet, hanem alá is bújni. Ma délelőtt ez a látvány fogadott, amikor vissza akartam feküdni.
Istenbizony nem én takartam be.
2009. April 23. Thursday at 21:11
A kérdés. hogy ezek után ki tudtad-e onnan dobni, vagy nem :-)
Én pl nem tudok fegyelmező akciókat végrehajtani a macskámon, annyira _cukor_.
2009. April 23. Thursday at 21:23
Macskát fegyelmezni? No way. :-D
2009. April 23. Thursday at 23:46
Ha nekem véletlenül állatom lenne, egy ilyen után indulna a heti eutanázia. Állat tanyán, kertben, ember lakásban.
2009. April 23. Thursday at 23:50
Hát, szerencse is, hogy nincs állatod.
2009. April 24. Friday at 10:37
Régi emlék:
Peti fiam meló után aludt a foteljében, amikor a Pepe kutya (akkor kb 30 kg) rámászott a hasára és elaludt. Peti azonnal eldobdta vagy 10 méterre. A zajra mentem le.
(Elnézést kérek mindenkitől, hogy bolond associációim zavaróak lehetnek. Mert ha nincs másról stupecolni, marad ez.b+)